A világ két oldala – avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Eltelt lassan egy egész év, amióta kindle tulajdonosnak tekintem magam. Mostanra ott tartok, hogy papírkönyvet idén már csak 1-et vettem, mert egyrészt megfogadtam, hogy nincs több papírkönyv, másrészt meg már nem nyújtja azt az élményt, mint egy e-könyv, azaz a kindle-ömet jobban szeretem. Mégsem vagyok maradéktalanul boldog, lévén szeretek olvasni és nagyon nem szeretek illegális tartalmat olvasni – mégis vagy ezt az utat járom…. vagy javarészt idegen piacok forgalmát gyarapítom, azaz az amazonról vásárolok (vagy az sfportalról).

Időnként nekiesek a netnek és keresem a kisebb-nagyobb kiadók elektronikus tartalmait, olvasom az e-könyves blogokat, kommenteket másoknál. Azt látom szomorúan, hogy 1-2 kivételtől eltekintve, alig-alig van legálisan elérhető elektronikus tartalom, miközben a kereslet megvan rá. Olyan, számomra felháborító megjegyzéseket is látok, hogy mi nem ösztönözzük a kiadókat az elektronikus tartalmak megjelentetésére, mert nem vesszük meg a számunkra érdektelen e-könyveket is.

Azt hiszem itt valaki nagyon fordítva ül a lovon – persze az sincs kizárva, hogy az a valaki én vagyok.

Az a nagy probléma szerintem ezzel, hogy pl. a Bookline e-könyv kínálata – ami már egyáltalán megüti az értékelhetőség kategóriáját – leginkább olyan szépirodalmi műveket sorakoztat fel, amik egy felnőtt korú, lakással és polccal rendelkező olvasó egyed tárházában már meg vannak papírkönyv formájában avagy olyanok, amik nem véletlenül nincsenek meg (értsd: nem érdekel). Szóval ugyan értékelem, tényleg!, hogy ők egyáltalán vették maguknak a fáradtságot és kínálnak könyveket (valamennyire emészthető formában), még az árazás is nagyjából ok, sajnos az én igényeimet viszont nem elégíti ki a 20-adszor újranyomott, egyébként papírban sem ritkaságok kategóriája, valamint nem vagyok tini sem, hogy a nekik szánt könyveket – amikből azért szerencsére sok van, mert ők biztos örülnek neki – vásároljak.

Szerintem nem csak a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy lassan 2012-be lépve ideje lenne felismerni azt, amit nyugatabbra már sikerült: a kiadás pillanatában a papírkönyveken túl elektronikus formátumban is meg kell jelentetni a könyveket, van ugyanis egy olyan vásárlói réteg, akinek pont ez hiányzik.
Maradéktalanul akkor leszek boldog kindle tulajdonos, ha a megjelentetésen kívül a szabványerőltetéstől is eltekintenénk, mert az epub-ot nem fogom tudni ezután sem fogyasztani, az agyonerőltetett másolásvédelem miatt pedig a konvertálás sem egyszerű sztori, ha nem is lehetetlen.

És mégegy adalék, ami nyilván senkinek sem titok. A kereslet mindig megteremti a kínálatot, jelenleg kicsiny hazánkban illegális formában, azaz egy új könyv megjelenése után nem kell sok napot várni arra, hogy az adott könyv elérhető legyen a különböző letöltő oldalakon – ingyen. Programok garmadája áll a letöltők rendelkezésére, amik segítségével bármely eszköz számára fogyaszthatóvá tehetők a .doc, .pdf, .rtf és egyéb kiterjesztésű file-ok. Ergo senki ne higgye azt, hogy azért, mert nincs elegendőnek tűnő vásárlóerő, nincs is igazán kereslet. Valójában jelen pillanatban az történik a piacon, hogy – kényszerből – sokan rászoknak az ingyen tartalomra és minél tovább várnak a kiadók ezzel a lépéssel, annál nehezebb dolguk lesz, pláne ha egy rossz árazási politikát is biggyesztenek a majdan megjelenő e-könyvek mellé. Szóval akik 2011-ben azt a tanulságot vonták le, hogy a válság még tart, mert nem fogynak a könyvek… nem biztos, hogy a valós helyzetet látják. Én idén is vettem jó pár könyvet, az áruk viszont java részt nem a hazai kiadók zsebében landolt.

Sajnos idén karácsonyra megint az amazonról vásároltam könyveket (nálunk mindkettőnknek kindle-je van), tiszta szerencse, hogy beszélünk angolul. Remélem jövőre már a hazai kiadók friss kínálatából is tudok majd válogatni és vásárolni – és jellem vagyok, mert a karácsony jegyében itt abbahagyom a mondatot.

1. A pénz nem boldogít, de kényelmesebb egy Mercedes-ben sírni, mint egy biciklin.

5. Az alkohol nem megoldás, de a tej sem az!

A tények egyszerűek, a tények szépek,
de a tények kissé lusták és mindig késnek.
Minden tény egy nézőpont -
és gyakran nem azt mondják, amit én gondolok.

Fenti egy projekt menedzsmenttel kapcsolatos idézet privát interpretációjú magyarítása. Gyakorlatilag a teljes múlt hetemet, meg még ennek a hétnek is jó pár óráját projekt csúszás gyökérokok elemzésével töltöttem bent, meg a Tescoban, meg főzés közben, ráadásul elalvás előtt, meg még után is. Mindamellett, hogy roppantul élveztem a történések mögötti folyamatok szimpla kérdés-válasz alapon tényekre való visszavezetését és boncolgatását, rendezgetését, természetesen annyira beleéltem magam, hogy a saját életemre is óhatatlanul elvégeztem eme elemzést. Péntek estére úgy kikészültem, mind szellemileg, mind fizikailag, hogy már csak az ötévesek szintjén voltam képes kommunikálni a körülöttem lévő világgal (meg magammal, mert jóban vagyunk és remekül megértjük egymást), ami roppant vicces ugyan, de aztán csúnyán visszaüt. Mert én péntek este az ötévesek minden őszinteségével felszerelkezve döbbentem csak rá valamire, amire pedig tudatos óráimban és az elmúlt hónapok során roppant kitartóan egyáltalán nem akartam. És most nagyon nem tudok mihez kezdeni vele.

Szőke nő és a gyökérok elemzés tipikus esete.

Tegnap este 6-kor elindult az S4-es szerver. Mindenki javában a kezdő építési listáját csiszolgatja, roppant lassan indul be a termelés már megint. Ilyenkor meg mi mással töltenénk az időt, mint egymás szivatása. Nevek kivéve.
09:42:26 xxxx: 600 mínuszban leszel vagy 10 körig max
09:42:30 xxxx: simán bírni fogja
09:43:09 xxxx: -szerintem-
09:43:29 zzzzz: utolso szavak egy bolygó reset elött

mivel mindjárt vége, így már biztos.

Vlagyimir Putyin kormányfő igazán mindent megtesz a népszerűségért, akarom mondani az országáért, jaj. Gyerekkorom kedvenc kocka Lada gyártójának megmentéséért pl tényleg sokat tett, az, hogy a márka még ma is van, nem kis mértékben neki köszönhető. Igaz, már teljesen másképp néz ki, de akkor is. Legalább van.

És ugyan államfői PR menedzsment az egész, de azért azt becsületére írom Putyinnak, hogy kétszer is hagyta megvicceltetni magát az új Ladával. Tavaly ősszel 2000 km-es kampányútra indult a Lada Kalinával, de az első autó 300km megtétele után megadta magát. Most meg az új verzió, a Lada Granta tréfálta meg, rossznyelvű tudósítások szerint csak 5. próbálkozásra sikerült beindítani a járgányt. No de sebaj. Nem tudom ki hogy van vele, de én csípem, ő az az ember, aki tök mind1 mit csinál, akkor is szereti a fél világ. Természetesen a világ másik felének is tök mind1 mit csinál, csak ők épp utálják.  Személy szerint én vele kapcsolatban csak azt sajnálom, hogy sosem látjuk a filmvásznon James Bondként…

És ha jár erre sasszemű olvasó, aki az alsó képen kiszúrná, hogy a Beatles és Paul Mauriat CD-ken kívül mi van még a kesztyű tartó feletti rekeszben, ne felejtse el beírni kommentbe. Előre is köszi!

Tegnap meghalt Miszratában két fotóriporter, Tim Hetherington és Chris Hondros. Miközben az ember azt természetesnek veszi, hogy ma már egy háborús konfliktus is pontosan dokumentált, hogy a reggeli kávé és újság mellé az előző napot nem csak olvashatjuk, de láthatjuk is, abba nem nagyon gondolunk bele, hogy kik és milyen áron juttatják el ezeket a fotókat hozzánk. Pedig micsoda elhivatottság kellhetett ehhez. És legalább… bármennyire is rövid volt az életük, legalább megélték. RIP.

http://index.hu/kulfold/2011/04/20/megoltek_egy_oscar-jelolt_fotost_libiaban/

Múlt héten, sci-fi film után böngészve akadtam a neten a Never Let Me Go, Kazuo Ishiguro azonos című könyvéből készült műre. És ha már megakadt rajta a szemem, hát persze le is szedtem és meg is néztem.

A film kategóriáját tekintve dráma és romantikus tag-eket kapott, a sci-fi valahogy lemaradt, pedig alaptémáját tekintve az. Tény és való azonban, hogy mind a drámán, mind a romantikán nagyobb a hangsúly.

Adott egy csendes, vidéki, amolyan tipikusan angol bentlakásos iskola, ahol a gyerekek pont úgy néznek ki, mint a rendes gyerekek, csak épp sokkal jobban vigyáznak az egészségükre – ők és felügyelőik is – és egész más céllal vannak ott, mint általában egy bentlakásos iskola alapján azt úgy gondolnánk.

No nem kell azért az elején halálra rémülni. Fel fognak nőni. De egyikük sem lesz színész csillag Amerikában, sem tudós, zenész, író, festő, de még csak egyszerű bolti eladó sem. Azért születtek, hogy felnőve, szerveik adományozása által eredetijeik életét hosszabbítsák meg.

A film három klón gyermek életét kíséri végig, két lány, egy fiú. Az egyik lány és a fiú között kiskoruktól ott a szenvedély és a szerelem. A két lány legjobb barátnő. A világukat hiedelmek, alkukról, elodázásról szóló mesék tartják egyben. A maguk módján, a művészet, az elhivatottság és a szerelem világán keresztül keresik ugyan a kitörést, de a sorsuk ellen soha, egyetlen percig sem tiltakoznak. Egészen a film végéig nem kapunk rá magyarázatot, hogy miért. Ott viszont mindenki megkapja a választ – és nemigen lehet vitatkozni vele. A filmet, minden súlyos konfliktus ellenére, amit hordoz magában, áthatja a klóngyerekek relatív elzártságából fakadó, felnőtt korukra is áthúzódó gyermeki hitvilága, a szülők hiányában a felügyelők felé tanúsított szilárd kitartás és feltétel nélküli elfogadás.

Noha alaptémáját tekintve a film igenis science fiction, mégis azoknak ajánlom inkább, akik nem félnek szomorúnak lenni egy megható történet miatt és szeretnek néha az élet egyszerű alapigazságaival csendes pofonként szembesülni. Nekik viszont feltétlenül. 9/10-es.

- Úgy szeretnék egyszer valamit helyesen leírni…

- S mit, Pál?

Lehet, hogy őskövület és nagyon nem trendi dolog manapság már a PC, legalábbis a laptopokhoz és tabletekhez viszonyított 2011. I. negyedévi csökkenő eladási adatok alapján úgy tűnik. Összességében 3,2%-kal esett vissza a PC eladás 2010 azonos időszakához képest az Index szerint, akik persze a címben már el is kezdték temetni a PC-ket.

Sosem értettem igazán a netbook vásárlókat, valójában a laptopért sem rajongok, de olyanom azért van, mert utazásra jó az. Nyilván a játékos időkből maradt meg a véleményem, miszerint a számítógép = PC, a többi csak gyenge utánzat, és max utazás közben van értelme egy laptopnak vagy egy notebooknak. Bár attól függ hova és miért utazik az ember, mert ha pl. COD lan party-ra igyekszik, akkor azért nem árt betervezni azt a plusz 6 kg PC-t is az útba.
Az ipadek térhódítását abszolút nem értem… Szép, esztétikus, kicsi, 3G-s, ez mind, mind oké, na de állandóan takarítgathatja az ember a kijelzőjét, ráadásul pont arra elég, hogy az ember rájöjjön, hogy tulajdonképp semmire se jó. Puszta divathóbort a szememben és noha szeretem a kütyüket, ipad-re pl nem vágyok egy kicsit sem. Hiába lehet szabályozni a kijelző fényerősségét, olvasni nem jó rajta, tamagocsi játékokat nyomatni hosszú távon – de már középtávon is – unalmas, mert csak tartani is kell közben, írásra alkalmatlan, hacsak nem rövid üzenetekre szánjuk, munkát végezni nem lehet rajta, böngészni meg ugyan igen, de azért ehhez kissé vaskos az ára és akkor már egy netbook mégis nagyobb funkcionalitást nyújt, alig nagyobb méretben.

Azt hiszem lesz egy jó éve 2011-ben a PC rajongóknak, itt az ipad2, úgyhogy szuper, mert minden divatbolond rohan a boltokba és a PC alkatrész árak vélhetően tovább csökkennek (pedig már most se rosszak) és talán ezen eladási adatok a Microsoftot is elgondolkoztatják. Egy masszív árcsökkenés az oprendszerek piacán igazán nem lenne hátrány. Ha igazam lesz, Q3-ban beruházok egy új alaplapba, na nem mintha a jelenlegivel bármi bajom lenne, azon túlmenően, hogy kevéssé bővíthető, úgyhogy lehet átépítem brutál játékgépnek, de biztos lecserélem min. a videókarit, meg kap még pár giga memóriát. :p És úgy újabb 5-6 évre megoldom a számítástechnikai igényeimet.

2012-ben meg mindenki, aki idén netbookot/ipad-et vett, szépen rádöbben majd, hogy le kell cserélni a pc-t is, mert a kistestvérek nem lesznek sem elég gyorsak, sem elég stabilak és jól használhatóak ahhoz még mindig, hogy egyedüli kedvencként maradjanak fent a háztartásokban.

Viszont a temetési hangulat engem is elkapott, nálam viszont inkább a playstation-öknek harangoznak.