A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Meglátogattam a kiskocsmát az univerzum másik végén… Lehet, hogy túl pontos útmutatást adtam az odajutáshoz? Sokkal több emberszerű lény volt, mint ahogy arra az utolsó látogatásomból emlékeztem (de az is lehet, hogy alakváltó volt sok és szórakoztak velünk egyet a mi bőrünkben). Vulkániakat alig láttam, klingont meg egyet sem, pedig őket kedvelem. Persze csak ha már benyomtak egy-két vogonkoktélt, olyankor kevésbé tartózkodóak. Velük mindig tartsátok meg a mértéket azonban, mert 3-4 vogonkoktél után hajlamosak agresszívvé válni és csatateret csinálni a kocsmából is, ami pedig univerzumszerte a béke jelképe. A rossz hírben a jó, hogy általában csak egymást gyilkolják ilyenkor is, kvázi live performancet adva egy-két TNG epizódból. Ha ilyesmibe botlotok, ne hagyjátok ki, az első pár ilyen feledhetetlen emlék lesz. De általános jótanácsként: a kocsma felé tartva, a cél környéki kisbolygókról integető és vadul stoppoló klingonokat ne vegyétek fel! Nem véletlen lettek odarakva Majd kijózanodnak, aztán megtalálják az enterpriseukat. Állítólag egyébként a vogonkoktél tényleg tartalmaz elemeiben vogonokat, és ez az ital minden intergalaktikus kocsmák legnépszerűbb piáinak egyike. A földön nem stimmel minden, de az univerzum nagyon rendben van és céltudatosan törekszik az egyensúlyra. Túl sok a vogon, meg a velük járó bürokrácia, így hát időnként beszippantanak egyet itt-ott, és újrahasznosítják őket. Sose veszik észre, szerencsére elég redundánsak. :)  Az ízük végülis nem olyan förtelmes, mint ahogy kinéznek, legalábbis cseppfolyós alakban feltétlenül fogyaszthatóbbak, mint egyben - és különben is: buborékkal elmegy. Egyébként még szerda magasságában kaptam utitársaimtól a kommunikációt, hogy mindenképpen át kellene ugranunk a kocsmánkba és hogy pénteken nagy valószínűséggel nyitva lesz a városligeti átjáró. Teljesen elérzékenyültem: a városligeti átjáró a kedvencem. Régen nem használtam már, így pontosan időszerűnek is tűnt, hogy felelevenítsem egy kicsit a múltat és megint erre keljek át.

Volt még egy kis három gráciás találkozóm előtte, ahol kellőképpen kilebegtettük fehér keszkenőinket a vártoronyból, ketten azért, hogy hátha arra járnak a délceg hercegeik vagy esetleg 1-2 kósza lovag. Néha azonban a toronyból kinyúló és fehér kendőt lobogtató kéz mást is jelenthet. Például, hogy oké, oké, megadom magam, legyen világbéke - eddig is csak én harcoltam érte. Mekkora egy ökör is az, aki a békéért, a harmóniáért, szeretetért és ilyesmikért megy a csatatérre. :) Azért megpróbáltuk megoldani a világ problémáit a föld nevű bolygó ránk szűkített tárgykörében, természetesen nem sikerült, viszont a bor elfogyott. Ez égi jel volt, próbáltam magammal invitálni őket tovább, de tartózkodtak. Legközelebb esküszöm nem bocsájtkozom filozófiai kérdésekbe, mert mindig megkapom, hogy cinikus vagyok, biztos ezért nem jöttek. Egyébként meg persze, hogy az vagyok, hát hogy a fenében lehet ezt másképp kibírni?! Két út van, két oldal: jópofát vágsz hozzá vagy jól pofánvágod a problémáidat.:) Szóval elfogyott a bor és így indulni kellett, tovább, tovább, a városligeti átjáróhoz. 

Dacára annak, hogy már kellőképpen éjszakai volt az óra, a nappali őrség vigyázta a bejáratot. Ezeknek úgy látszik mindent szabad. Egyre szigorúbb a kontroll, mindig motoznak. De kiszúrtam velük és felmutattam a fésűmet és majdnem lebuktam, mert rágópapír volt a fogai között… egy kicsit haboztak is mind, mert ez azért mégiscsak egy igen durva fegyver, de aztán beengedtek. Megint megúsztam. Ezen a ponton túljutva azt hittem már simán átmehetek végre a kocsmába, csak előbb ugye találjam meg azt a pár stoppost, akikkel megbeszéltük, hogy átosonunk. Ezzel nem is volt gond, mert az egyikük már a bejárati ajtóban fogadott és közölte, hogy aggodalomra semmi ok, csak a társaság egyik része még nálam is többet késik, így egy picit dekkolunk a váróban, mutatja hol gyülekeznek. Mondom jól van, megnézem addig a kistermet - erre ő elkezdte csóválni a fejét. Multikult váró lett, ezt mondta. Csak így, egyszerűen. He? - kérdeztem vissza, kifejezvén megütközésemet. Egyre nagyobb a gubanc ezzel a Föld nevű bolygóval. Azért odamentem és valóban. A kisterem stroboszkópállványa egy tuti pont volt anno nem is olyan régen, ahonnan lehetett utazni feltűnés nélkül és egyenesen át. Most pedig? Stroboszkóp nulla és ezt nem tudja ellensúlyozni, hogy lézerfény azonban van, azzal meg pláne nem, hogy a 80-as, 90-es évek földi zenéjét nyomták. Hát milyen átjáró ez kéremszépen? Aztán rájöttem, hogy ez biztosan a fránya nappali őrség újabb trükkje, hogy elvegye az ember kedvét a kifelé- avagy befelétekintéstől az univerzumba. Engem azonban nem zavarhattak össze, szépen visszasétáltam arra a pontra, ahol a két terem hangja kakofóniában fonódik össze. Régebben még ez a kakofónia is másképp hangzott, két jó zene csapott össze. Most egy kicsit olyan disszonáns volt, nem is erőltettem, igaza volt a másik stoppos haveromnak is: ezt hagyni kell a fenébe. Áttendáltunk a nagyterem felé és szomorúan motyogtam, hogy két dolgot is le kéne itten cserélni, de nagyon sürgősen. A nappali őröket, meg azt a fószert, aki a kisteremben jelenleg engedéllyel bír a keverőpulthoz. FLA igen, Kfratwerk igen. Az kisterem. Popzene???! Ezen a szent napon? Na ne, ez még viccnek is rossz. Ez most így leírva teljesen úgy hangzik, mintha egyébként utálnám ezt a populáris műfajt, pedig alapvetően nem. Buborékkal elmegy, hétköznapokra kielégítő. Átjárónapokra azonban nem használható, részünkről bojkott is lett a sorsa. Azon már meg sem lepődtem, hogy a nagyterem is megváltozott kissé. Az univerzum belenyúlt a dolgokba, hogy fenntartson némi egyensúlyt, így szerencsére a nagyteremben nem volt semmi gubanc. Változhat valami jó irányba is végtére és ezzel pontosan ez is történt. A nagyterem éljen szépen tovább, nem tudom kik csinálják most, de nekem jobban bejönnek, mint az előzőek. Anno azért maradoztam el onnan, mert rosszul viseltem a kedvenc zenémet 15-20 évesekre szabva és trancesítve vagy hogy is írhatnám le. Most viszont alig voltak remixek.
Mire kiegészült a banda és feloldódtunk a zenében, a hajónk is megérkezett és a kocsmába is eljutottunk. Feltétlenül beszélnem kellett a csapossal, aki munkaidőn kívül tiszteletbeli galaktikus könyvtáros és hatalmas lexikális tudással bír bizonyos irodalmi témakörökben. Beszélgettünk holmi elfeledett világok titkairól és hogy mit is gondolok én minek is kéne ezen tárgykörben megíródnia és már megint rámijesztett. Két mondat után közölte, hogy te, ezt már megírták valahol, ő olvasta. Na persze kicsapta a biztosítékot, ő szokta néha azt mondani, hogy a sci-fiben nincs új a nap alatt. Aztán szerencsére összeraktuk, hogy ja, jó, azért ez mégsem ugyanaz, maximum annyiban, hogy ugyanaz a képkeret, de a kép maga még véletlenül sem. Picit megnyugodtam, de most megint bizonytalan vagyok. Lehet, hogy ő egy borg és csak asszimilálni akar engem? Nem fog, nem tud Na mindegy, megoldódik majd valahogy ez is, mint ahogy a határidők is csak jönnek egy ideig, azután pedig mennek.

Ahogy ezt a postot elnézem, a legnagyobb valószínűsége minden közül most annak van, hogy még aludnom kéne kicsit. A macskák felvertek 7 tájt, azóta próbálok ébren maradni, de nem megy. Egy ekkora út után nincs is ebben semmi csoda. A kozmikus lottó akkor kezdődik, amikor akarom, a tévé meg csak délután lesz érdekes. :) Szóval viszlát és köszi a halakat!

This entry was posted on szombat, május 19th, 2007 at 10:58 am and is filed under zene, a kiskocsma, átjárás. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.