A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Sokan fontosnak tartják és mivel már több helyen is előfordultak az sfblogson a nevekkel kapcsolatos írások, kérdések, ajtófeltörések és feszegetések, kritikák és kíváncsiskodások, gondoltam leírom mit gondolok én erről. Régebben nekem is fontosak voltak.

Történt jó pár évvel ezelőtt, hogy kitaláltam, én bizony szeretnék megtanulni arabul. Úgy nagyjából akkoriban támadt ez az ötletem, amikor Tunéziában jártam és volt szerencsém pár helyivel és nem annyira helyivel, de szintén muzulmánokkal megismerkedni. Jó sokáig nem is lett semmi ebből az elhatározásból, mert itthon angolul, németül, spanyolul, olaszul és még x nyelven könnyen lehet tanulni, de arabul nem annyira. Aztán az utamba sodort az élet egy félig arab kolleganőt és találtunk egy Jordán tanárt, aki tanított arabot. Nagyjából itt kezdődött és nagyjából ebből az időből datálódik a sayed név is, ami just a tribute.

A nyelv tanulásánál az első és legmacerásabb dolog az írás, a betűk és a fordított világ elsajátítása, a jobbról-balra. Alapvetően más egy ilyen nyelv tanulása, mint bármely másé, hiszen nem kezdheti az ember rögtön a szavakkal és nyelvtani szerkezetekkel.

Mindenesetre elég hamar, úgy a 6-8. óra tájékán beleszaladtunk a nevek kérdésébe, mikoris a tanárom mondta, hogy amikor idejött, neki elég sok gondot okoztak a mi rövid neveink, amik nem mondtak neki semmit, csak úgy nem, mint ahogy az unokatestvér szavunkat sem tudta sokáig értelmezni. Természetesen nem értettem miről beszél, ezért levezette. Az arab nevek nemcsak keresztnevekből és vezetéknevekből állnak, hanem a családi kötelékeket, a származást is nyomon követik, így nem csak egy nevet tud az ember, amikor bemutatnak neki valakit, hanem jó eséllyel azt is, hogy pontosan kivel is hozta össze a sors.

Például a Mohammed bin Sayed bin Aziz Al-Nahyan tekinthető egy teljes arab névnek, ahol Mohammed a keresztnév, Al-Nahyan a családnév, a nyugati rövidítésben ezt a kettőt használják általában, a többi pedig, hogy ki kinek a fia volt (Mohammed, aki Sayed fia, akinek az apja Aziz volt az Al-Nahyan családból). Kéremszépen, ez név, ennek jelentése van. A rokonsággal kapcsolatos szavaik ugyanilyen szisztémán alapulnak, a szóban benne van, hogy ki kinek a fia-lánya volt, apai vagy anyai ágról…

És mi a tök egy Kovács Pisti vagy bármi más ehhez képest? Hát úgy kb. mióta ezzel szembesültem nem vagyok képes különösebb jelentőséget tulajdonítani a mi neveinknek. Csak egy név és ennyi, semmi több, és azóta is vérzik a szívem, hogy nálunk ez nem így megy, így a név csak egy név és hiába tudjuk egymáséit, a jelentését bizony magunknak kell megteremteni mögé, hiába szeretnénk a névvel együtt rögtön egy teljes biot is kapni, lehetetlen - mi magunk akadályoztuk ezt meg.

Kár, hogy ha nem találok magamnak sürgősen egy újabb arabtanárt, akkor még azt a keveset is el fogom felejteni, amit tudok. Régi, szép nyelv és gyönyörű tanításai vannak például a származásról és a család fontosságáról - és még biztosan egy csomó ilyen dolgot felismerhetnék a tanuláson keresztül.

This entry was posted on vasárnap, június 3rd, 2007 at 8:39 pm and is filed under minden. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.