A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

A tegnapi nap kapcsán bóklásztam egy kicsit a neten, hátha találok valami véleményt a kedvenc írómtól arról, hogy lehet-e minőségi sci-fit elkövetni kéthavonta. És ahogy az a netes keresésekkel lenni szokott, erről semmit nem találtam, viszont találtam egy internetes chatszobás interjút Arthur C. Clarke-kal, amit úgy érzem közkinccsé kell tennem. Szemezgettem belőle kicsit, alulra beraktam a linket, in case valakit érdekel a teljes.

Moderator: <Agamotto> to <Moderator>: ACC:  What new technologies excite
you the most?

Arthur: The coming cold-fusion revolution. Our world is ending in the
next decade.  But nobody realizes it yet.

Moderator: <JerseyGirl> to <Moderator>: Mr. Clarke: Do you mean the
world ending in a physical sense, a currentt level of technology sense,
or a spiritual sense aka the 2nd coming?

Arthur: RE: World ending; I mean a technological revolution compairable
to the steam and electric one.

Moderator: And cold fusion is not a pipe dream…?
Arthur: No, it’s for real - but much of it is not fusion at all -
possibly zero-point energy.

Moderator: <Daniel> to <Moderator>: Arthur, which book are you most ’satisfied’ with, most proud of?
Arthur: SONGS OF DISTANT EARTHModerator: <Fountain> to

<Moderator>: What advice would either of you
give to a person who was thinking about writing a novel?
Arthur: Get a steady job first.

Moderator: <Ike> to <Moderator>: Arthur what human accomplishment has amazed you the most?
Arthur: The micro chip.

Forrás: http://www.scifi.com/transcripts/aclarke.txt

Egyébként fura módon, de én is úgy képzelem, hogy ennek a korszaknak, amiben most élünk, záros határidőn belül vége kell legyen, jönnie kell valami újnak. Az írókra bízom a vizionálást, de egy picit csalódott voltam ezzel a hidegfúziós válasszal… Csak ennyi lennénk? Eszközhasználók, technokraták? Hol marad az ember, mint faj evolúciós fejlődése, szimplán csak a technika és tudomány befolyásolná ezt is - belülről nem jöhet? Én egy másik világot szeretnék inkább, azt hiszem. És hogy pont a Gyermekkor végének írója mondja ezt, az külön fájt picit, bár most meg igazságtalan vagyok, mert az észérvek ott vannak, nálam meg csak az az egy darab éhező agysejt, ami túlélte a tegnapot. És Arthur C. Clarke valóban jó jövőlátó volt, elég a műholdakra gondolni. Ott csak annyit tévedett, hogy előbb jött el az ideje, mint gondolta. A hidegfúziónál már lehet fordítva lesz (azazhogy az időt kicsit alulbecsülte) - már csak három év van hátra abból a bizonyos következő évtizedből. Nem baj, kivárjuk, ha nem halunk meg addig.

És a maradék 1 db agysejtem ezen a ponton kapott egy levelet egy kollégától, hogy mit is szeretnék kapni a jövő héten. Mivel ez egy nagyon lökött kérdés, gondoltam szimplán elintézem a világbékével és boldogság utáni vágyaimnak felsorolásával, minő tételek sajnos még továbbra sem elérhetőek a boltok polcain, és közöltem, hogy bármelyik leszállításától fülig érő vigyorral szaladgálnék a fejemen. Na de azt kaptam vissza, hogy a világvégét nem garantálhatják nekem, mert azt már lecopyrightolta a haverom magának. Mondom mi van, nem világvége, hanem világbéke! Erre nézem az előzményt és valóban világvégét írtam… Most mi lesz? Előre is bocsánat, ha jövő héten mégis vége lenne… Már megint nem voltam elég óvatos a kívánságaimmal.

This entry was posted on kedd, június 12th, 2007 at 2:48 pm and is filed under minden, idő, Net. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.