Keserédes
Nekem semmi sem megy? Megpróbáltam szakítani. Nem megy, hiányzik. Képtelen vagyok élni nélküle, pedig ez a túlzott rajongás biztosan nem tesz jót nekem.
Néha próbálom észérvekkel meggyőzni magam, hogy miért is káros annyira ez a kapcsolat. Talán mert nem tudok mértéket tartani? Vagy csak nehezen, főleg mert ez nálam már egy rítus? Túl régóta tart, jaj nekem…
Még mindig többet szeretnék kapni belőle, mint amennyi van. A hideg, a meleg, a forró, és ahány fajtája csak létezik, mind vele jár. Sokoldalúnak szerettem meg, így fogadtam el. Olyan nekem, mint a levegő, amit belélegzek, a víz amit megiszok és a föld, amin sétálva kényszeresen focizok az utambakerülő kavicsokkal. Annyira ösztönösen keresik a mozdulataim, mint megszédült ember a kapaszkodót.
És ma még nem simogattam meg az oldalát, nem húztam végig rajta finoman a körmeimet és nem dugtam oda hozzá az orromat egy kis szaglászásra. Őrület, hogy ennyire hiányozzon… Darabjaira hullottak a gondolataim, minden nehezen születő összetett mondatom érte sír. Pedig mindig nekem kell menni érte. Ha érezni szeretném, csak én kezdeményezhetek. Ő nem fog, tudom ezt már régen. Mégsem haragszom.
Emlékszem… ahogyan már egészen kicsi gyerekkoromban áhítattal csodáltam és próbáltam közelebb kerülni hozzá, aztán később megszerezni. A családom sokáig nem nézte jó szemmel, tiltakoztak. Mikor elvették tőlem, képes voltam ájultan rogyni a padlóra.
Volt egy időszak a technikai felnőttéválásom tájékán, mikor gyakorlatilag egész nap együtt voltunk, ő meg én.
Mindenki csóválta a fejét, hogy sok lesz ez, sok lesz ez neked, nem lenne szabad. Papírom volt róla, hogy de igen, nekem ezt felírta az orvos, hagyjatok békén - büszkén lobogtattam. Közben pedig lopva végigsimítottam az oldalát mosolyogva…
Még mindig nagyon szeretem, de néha már próbálnám elvágni a köldökzsinórt, ami hozzá köt. Nem tesz jót nekem biztosan. Hosszú távon… És már túl régóta tart. De azért feledni sem tudom, és lemondani sem tudok róla.
Még valaki kávét? 
június 29th, 2007 at 11:23 am
he he.. igen, kérek. És eszed ágában sem legyen leszokni róla. Meg a cigiről sem… Néézd meg ( majd a Szefantoron) , mi lett belőlem!! És nagyon hiányzik is.. smrk smrk..
június 29th, 2007 at 11:57 am
Egy frissen őrölt, Omniás fekete felszolgál, igény szerint tejjel, tejszínnel, cukorral.
Volt idő, amikor napi 10-12 kávét is ittam, na az tényleg sok volt. Manapság már csak napi maximum 2-3. Ez a limit. Annyira alacsony a vérnyomásom, hogy kávé nélkül valahogy nem működök, így szerintem hiába is akarnék leszokni róla. A cigiről viszont le kéne… Tisztelettel is nézek mindenkire, aki le tudja tenni - én már hatszor “leszoktam”. Csak sajnos sosem végleg.
június 29th, 2007 at 1:22 pm
Sayed, ez iker-jellegzetesség lehet :)))) Nekem is alacsony a vérnomyásom, mondjuk a kávétól sem megy fel, legtöbbször semmi hatását nem érzem. Viszont olyan eszméletlenül jó íze van, hogy eszembe sem jut lemondani róla…
Hidegen, sok tejjel iszom.
Most is itt ül egy az íróasztalomon.
június 29th, 2007 at 3:02 pm
Ahh, sosem voltam függő, és szerintem ez személyiség kérdése, el sem tudom képzelni, hogy függjek valamilyen szertől… de tényleg, eddig mindent abba tudtam hagyni, egyébként az írás meg kb olyan, mint az influenzás cucc .)
június 29th, 2007 at 3:02 pm
Nem mondod! Egy sima fekete, bögrében, csurig töltve tejjel? Cukor nélkül?… Mert ha igen, akkor ez tényleg lehet ikrek-dolog. Nálam ez még gyerekkoromból maradt meg, amikor a pohár tejembe kellett belekönyörögnöm pár csepp kávét, hogy megszínezze és én is elmondhassam magamról, hogy kávézom, mint a nagyok.
június 29th, 2007 at 3:19 pm
abc, milyen influenzás cucc?
Függni pedig mindenki függ vsz valamitől… Szép kis utópia lenne, ha nem így lenne.
június 29th, 2007 at 3:20 pm
Természetesen cukor nélkül, igen.
És részben igen, gyerekkoromban a “Fincsi” márkájú, tejfölösdobozba töltött tejszínre kellett rákönyörögni.
június 29th, 2007 at 7:13 pm
Hmmmm.. érzem a zamatát, az illatát… megőrülök érte! És .. a mérlegeknek is alacsony a vérnyomásuk!!Azta.. még majd kisajátitsátok ikrek magatoknak az alacsony vérnyomásra való jogot
Nem elég hogy hatszor olyan nyüzsik vagytok mint egy rakás mérleg együttvéve?? 
június 29th, 2007 at 11:49 pm
Ugye igazából rólam beszéltél, drágám?
Ne felejts el jelentkezni ha intéztél valamit.;p
június 30th, 2007 at 3:40 am
Marika, én csak belül vagyok nyüzsis, külvilágilag már korántsem
Az az időszak már elmúlt.
Lodovik of Iceland! A kávéról beszéltem, kedves, de megünnepeljük azt az érettségit…. és intézem, mondjuk ahogy kijózanodtam és ahogy magamhoz tértem…
június 30th, 2007 at 9:09 am
Az a fránya alkohol.:S
június 30th, 2007 at 8:04 pm
Mérleg is lennék,de vérnyomásom eddig rendbe.
nem cigizek,nem kő kávé,amitü függök,az néha a pc,de errü is le tudok mondani mikó e kő mennem a napot lopni
DE érdekes.
SE cigizem,se kávét nem fogyasztok,se semmit,mégsincs sose pízem.
Kiváncsi lennék,akiknek minderre futja,azok,ha erre nem kőtenének,mire jutnának?
július 1st, 2007 at 6:41 pm
Kötélre Endre, kötélre
rímügyileg legalábbis.
július 2nd, 2007 at 8:49 pm