and it feels like home…
الحمدو ليللله
Lehet találgatni mi ez, remélem jól írtam. Mindenesetre azt hiszem így írják, mondani meg fonetikusan úgy, hogy alhamdu lilleh. ولله (wallah)
A többi pedig legenda. Ott jártunk, ahol a madár nem, de ahol a közelben a halak és a hattyúnak álcázott zacskók úsztak. Fények és gondolatok tükröződtek a vízen, dobozok nyíltak, volt Aki tartotta magát a többet nem ígéretéhez. Az élet színekből, tócsákból, csetlésekből és botlásokból, barátokból és viszályokból, tétova érintésekből, hibákból és tökéletességből áll. És a hajnal buszmegállókban ér véget.
Örültem.
június 30th, 2007 at 9:24 pm
Én is. Klassz volt.