A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Sztem csináljunk körblogot és mindenki indokolja meg, hogy szerinte mi határozza meg az SF-et! A hozzászólás is jó, de ez egy olyan téma, ami lírikus kifejtést igényel. Azonos véleményűek gyülekezhetnek közös helyen, eltérőek szigorúan elkülönítve jelenjenek meg véleményeikkel, mint Marika a maga tudomány verziójának indoklásával. (Egyébként pedig Marikát a főoldalra!)

Mert a vélemény olyan dolog, ami mindenkinek van, az enyém meg nincsen kint a választható kategóriák között, így nem tudok szavazni sem, pedig istenuccse szeretnék! Úgy érzem tehát, hogy kampányolnom kell az Ismeretlen mellett. Ha már sírja van katonáéknál, könyörgöm, adjunk már neki egy szavazógombot a virtuális térben is!

A témába belegondolván az első és második helyesnek vélt szavazógomb megnyomása is a tyúk vagy tojás alapkérdésébe torkollott. Kemény dió, vegyünk hát mindkettőből a receptünkhöz. És mivel a puding próbája az evés, azonnal kóstoljuk is meg őket, azaz mindenki vegyen elő virtuálisan papírt, tollat és írjatok sci-fit.
Egy rövidet például, hogy ne menjen el vele sok IDŐ, bár javarészünk gyaníthatóan ilyesmire sokkal szívesebben hajigálja ki a perceket, órákat, napokat ebben a csupasz valóságban, mint bármi másra. És hogy senkit ne kényszerítsek semmire: csinálhatjátok csak gondolatban is.

Mivel kezdtek? Mi az első gondolat: a tudomány lenne avagy az ötlet? Szimbiózis úgy hiszem van a két dolog között, na de azért ötlet nélkül nincs sci-fi (sem), ez az ami először megfogantatik a fejekben. Akinél nem így van, szívesen látom, sőt, várom a magyarázatát. És ezt a folyamatot semmiképp nem keverném össze azzal, mikor az ötlet esetlegesen akkor kólintja fejbe az embert, amikor olvas egy tudományos cikket. Mert NEM CSAK abból jöhet! És mivel sci-fit főzünk, ezért ugye az ember törekszik arra, hogy ne olyasmit tegyen le az asztalra, amit már százszor megírtak, tehát a sci-fi ebből a szempontból nem tudományos mű. Több annál: a gondolat szabadsága és az emberi elme leleményessége szab csak határokat neki, ezen kívül semmi más az ég világon - kivéve a hitelesség érzésének fenntartása iránti igényt/kényszert, így mikor megvan az ötlet, gyaníthatóan mindenki végiggondolja (és gondolja mindenki végig), hogy mennyire lehetne az ötlete akár valós is. Ha sikerül a valóságosságot racionális keretek közé szorítva továbbra is érdekesnek látni az ötletet, akkor már csak meg kell írni, és közben a homo sapiens örül, mert azt hiszi sikerült megfognia valamit az ISMERETLENBŐL, a még EL NEM MONDOTTBÓL. A Sci-Fi az irodalom legeredetibb területe, ezért is nem lehet bármelyik elfogadott, felcímkézett kategóriába beletuszkolni. És ezzel leírtam azt, hogy mi határozza meg a Sci-Fit szerintem: az új gondolatok közlésének, mesélésének vágya, a saját fantáziavilágunk átadása másnak olyasmiről, amiről úgy hisszük, nem írtak még előttünk százszor. Tehát az ismeretlen területére mászunk be a gondolatainkkal az alapötletet keresve, és ha azt fedezzük fel az ötletünkről, hogy ezt már így leírták és semmi mást nem tudunk hozzátenni, el is vetjük azt nagy valószínűséggel: hiszen ez a jó sci-fi egyik legnagyobb próbatétele.

Szóval, tegyük fel eljutottunk odáig, hogy van egy ötletünk valamiről, ami nincsen, de lehetne (!). Mi a következő lépés? A háttérmunka, az alaposabbjai utánanéznek annak, amit leírnának. Itt jön be szigorúan szvsz a tudomány, politológia, társadalomtudományok, közgazdaságtan, a tapasztalatok és egyéb mankók tárháza. Tehát adjuk szépen ezen dolgokat a rotyogó tyúk, tojás és ötlet mellé. Tetszőlegesen választhatunk közülük, csak ne rakjuk mindet bele, mert az már nem novella, és még úgy járunk, mint Frederick Pohl az Átjáróval: Isteni; Szuper; Jó; Hú de unom már ezt az Einsteint. (Egyébként emiatt a fricska miatt majd kénytelen leszek egyenlíteni Pohl felé és írni egy olyan könyvéről is, amiről viszont csak szuperlatívuszokban lehet, mert azért ettől ő még egy hihetetlenül jó író.)

És igen, sajnos a valóságban egyáltalán nem kizárható, hogy a társadalmi igények, a piac (rajongók) és egyéb ilyesmik is befolyásolhatják a Sci-Fit - erről viszont az a véleményem, hogy egyrészt ne keverjük össze a szezont a fazonnal: a meghatározót a befolyásolóval, másrészt az SF-ben pont az a jó és pont azért jó, hogy ez a műfaj nem trendkövető: az igazi SF rajongó fog legelőször ráunni a 2., legkésőbb a 3. trendkövető SF sorozatra és könyvre! Nem akarhatjuk pont mi az ilyesmit beszavazni az öröklétbe! Még a végén az íróink elhiszik azt, hogy mi ezt szeretnénk! Márpedig én nem: amit én szeretnék, az az, hogy akár naponta is, de olyan könyveket és novellákat olvashassak, amik olyan ötleteket vágnak az arcomba, amiken elgondolkozhatok, amiket még nem láttam, nem éreztem, nem gondoltam magamtól: hogy általuk kikapcsolódjak ebből a közhelyes és unalmas világból, ahol csupa olyan dolgok után szaladgálunk, amiknek nincsen semmi értelme. A Sci-Finek ezért van és lesz mindig is létjogosultsága, ezért plíz, aki egyetért velem, az kérje, hogy vegyék fel a szavazópontok közé az Ismeretlent. Hagyjuk meg a Sci-Fit szabadnak, különben megöljük a trendiség és tudományosság oltárán, noha ez a gyerek alapból jóval több ezeknél. Szigorúan szerintem és ha senki nem ért egyet velem, akkor bizony nagyon csalódott leszek.

És aki megtisztelt engem azzal, hogy főzött velem, az kérem, publikálja is az ételét, hogy élvezhessem. Mert ez a recept olyasmi, amiből bármilyen étel készülhet, de mindenképp finom lesz és ezért vagyunk mi e körül a portal-asztal körül.

Közben szomorúan tudomásul vettem, hogy itthon máris lehülyéztek a bejegyzés alapján, merthogy olvashatatlan és értelmetlen, de legyen: ez a véleményem akkor is. És így a véleményem és nem máshogy.

Néha az embernek vannak megérzései könyvek kapcsán, mint például nekem, amikor azt írtam, várok még azzal a listafolytatással, mert még van előttem két könyv, amit a témában mindenképpen kitűztem magam elé olvasási célból. Bár a szimpatikusabb és jobbnak tűnő könyv borítója teljesen pocsék véleményem szerint, azért a címe megfogott már akkor is, amikor még csak végigböngésztem azt az 1500-1600 sci-fi könyvet, újságot a www.antikvarium.hu -n az idő után nyomozva.

Clifford D. Simak: Ha megáll az idő

Először is, miért fogott meg a cím? Kézenfekvő dolog, a múltkor is írtam: problémám van az idővel, szerintem ugyanis nem biztos, hogy létezik. Csak azért mert mérjük és mert mindent ehhez viszonyítunk szinte, még nem biztos, hogy valóban van is - ha létezik is valamilyen formában, pláne nem biztos, hogy úgy létezik, ahogy azt mi hisszük. Az idő is olyasmi, amit saját magunk képéhez próbálunk igazítani a gyarlóságunk és múlandóságunk miatt, noha ugye nagyon apró pontok a mi életeink az univerzum nézőpontjából.

A címe azért fogott meg, mert sugallja, hogy megáll benne az idő, tehát megszűnik mennyiség, mértékegység lenni valahol benne és nekem ez tetszett. Mondhatni ezt kerestem valahol eddig mindenben, hogy végre valaki hazudtolja már meg nekem az idő létezését úgy, hogy az nekem is tessen. És noha nem egészen ezt adta a könyv vissza, valóban máshonnan közelíti meg az idő fogalmát, mint ami az általános felfogás. A múlt halott benne, a jövő pedig még nem létezik (olvasván az embernek óhatatlanul a Langolierek jutnak eszébe), a valóságunk egyetlen létező pontja a jelenben van. Első ránézésre ez elég földhözragadt megközelítésnek tűnik, de a környezet, amibe bele lett ültetve, korántsem az, így a történet és az idő megközelítése is, bármilyen vad is legyen, hiteles marad. A cím fordítása viszont kissé helytelen, eredetileg Time is the Simplest Thing volt. Találóbb is rá, egy delta a fordításnak.

A könyv egy olyan jövőben játszódik, ahol kiderül, hogy az emberi szervezet képtelen a csillagközi utazás terheinek elviselésére, ezért hosszú évtizedek kísérletezései után lemondanak az űrhajózásról és új utakat választanak az univerzum feltérképezésére és megismerésére: a telepátiát, a parakinetikus képességeket, amik mindvégig ott voltak és ott is vannak minden emberben, csak jó részükben még mindig szunnyadnak. Az oldalakat olvasva egymás után, lelki szemeink előtt megjelenik egy kettéosztott társadalom, új kereskedelmi és gazdasági rend, mindez a telepátia köré felépítve. A telepaták képesek eljutni más bolygókra, információkat, technológiákat hozván haza a földre, amikre új iparágak épülnek, gyökeresen átformálva a meglévő rendet. És természetesen ezzel megteremtve a legújabb forradalom és globális konfliktushelyzetek alapjait. Ezen képességek a gazdaság egyik részének, szigorúan kontrollált formában iszonyú hasznot hoznak, a másik oldalon viszont, noha általuk megszűnik az éhezés, a járványok és betegségek, sok minden más is szükségtelenné válik, amiből addig emberek százmilliói éltek.

Na de mi történik akkor, ha egy telepata egy idegen bolygón járva egy másik intelligens lénnyel találkozik és aztán az út végén nem egyedül tér haza a tudata? Vajon ez adja ennek az újfajta emberiségnek a kiutat, a megoldást? Vagy csak adhatná, mivel nincsenek még ők sem felkészülve erre? És mire képes egy olyan ember, akinek a tudatában nemcsak egy ember, de egy többmillió éves idegen lény minden tudása és tapasztalata is lakik, akinek többek között az idő is teljesen más dolog? Képesek lennénk mi ezt valaha is elfogadni? Hát ezekre a kérdésekre ad választ a könyv, hibátlan logikával. Kihagyhatatlan és letehetetlen, ha az ember egyszer belekezdett.

Khm, szóval ismét úgy alakult, hogy találtam egy jó kis cikket és körbenézvén az sfportalon látám, hogy Merras még nem pécézte ki magának, tehát le is nyúlom azon nyomban. Stipi-stopi. Ha jómagam tartózkodom is a listakészítéstől, meg a rangsorolástól, azért szeretem mások listáit olvasni, ez meg aztán tényleg nagyon ott van. Az univerzum top 10 izgalmas bolygóját szedték össze az exobolygók közül. Ajánlom mindenkinek sok szeretettel.

Engem nagyon meglepett az általuk legizgalmasabbnak titulált bolygó, amit idén április végén fedeztek fel: még nem hallottam róla, pedig azt hittem követem a csillagászati fejleményeket. Ez egy teljesen földszerű bolygó, viszonylag stabil hőmérséklettel 0 és 40 celsius között. Tényleg egyet kellett értenem az Indexes cikkel, ez lenne nálam is az első számú az izgalmas bolygók listáján. Menjünk már, vagy tényleg küldözgessünk egy rakás szondát oda, hátha nem csúzlizzák le őket…

Cikk itt: http://index.hu/tech/urkutatas/bolygo210507/

Sokan fontosnak tartják és mivel már több helyen is előfordultak az sfblogson a nevekkel kapcsolatos írások, kérdések, ajtófeltörések és feszegetések, kritikák és kíváncsiskodások, gondoltam leírom mit gondolok én erről. Régebben nekem is fontosak voltak.

Történt jó pár évvel ezelőtt, hogy kitaláltam, én bizony szeretnék megtanulni arabul. Úgy nagyjából akkoriban támadt ez az ötletem, amikor Tunéziában jártam és volt szerencsém pár helyivel és nem annyira helyivel, de szintén muzulmánokkal megismerkedni. Jó sokáig nem is lett semmi ebből az elhatározásból, mert itthon angolul, németül, spanyolul, olaszul és még x nyelven könnyen lehet tanulni, de arabul nem annyira. Aztán az utamba sodort az élet egy félig arab kolleganőt és találtunk egy Jordán tanárt, aki tanított arabot. Nagyjából itt kezdődött és nagyjából ebből az időből datálódik a sayed név is, ami just a tribute.

A nyelv tanulásánál az első és legmacerásabb dolog az írás, a betűk és a fordított világ elsajátítása, a jobbról-balra. Alapvetően más egy ilyen nyelv tanulása, mint bármely másé, hiszen nem kezdheti az ember rögtön a szavakkal és nyelvtani szerkezetekkel.

Mindenesetre elég hamar, úgy a 6-8. óra tájékán beleszaladtunk a nevek kérdésébe, mikoris a tanárom mondta, hogy amikor idejött, neki elég sok gondot okoztak a mi rövid neveink, amik nem mondtak neki semmit, csak úgy nem, mint ahogy az unokatestvér szavunkat sem tudta sokáig értelmezni. Természetesen nem értettem miről beszél, ezért levezette. Az arab nevek nemcsak keresztnevekből és vezetéknevekből állnak, hanem a családi kötelékeket, a származást is nyomon követik, így nem csak egy nevet tud az ember, amikor bemutatnak neki valakit, hanem jó eséllyel azt is, hogy pontosan kivel is hozta össze a sors.

Például a Mohammed bin Sayed bin Aziz Al-Nahyan tekinthető egy teljes arab névnek, ahol Mohammed a keresztnév, Al-Nahyan a családnév, a nyugati rövidítésben ezt a kettőt használják általában, a többi pedig, hogy ki kinek a fia volt (Mohammed, aki Sayed fia, akinek az apja Aziz volt az Al-Nahyan családból). Kéremszépen, ez név, ennek jelentése van. A rokonsággal kapcsolatos szavaik ugyanilyen szisztémán alapulnak, a szóban benne van, hogy ki kinek a fia-lánya volt, apai vagy anyai ágról…

És mi a tök egy Kovács Pisti vagy bármi más ehhez képest? Hát úgy kb. mióta ezzel szembesültem nem vagyok képes különösebb jelentőséget tulajdonítani a mi neveinknek. Csak egy név és ennyi, semmi több, és azóta is vérzik a szívem, hogy nálunk ez nem így megy, így a név csak egy név és hiába tudjuk egymáséit, a jelentését bizony magunknak kell megteremteni mögé, hiába szeretnénk a névvel együtt rögtön egy teljes biot is kapni, lehetetlen - mi magunk akadályoztuk ezt meg.

Kár, hogy ha nem találok magamnak sürgősen egy újabb arabtanárt, akkor még azt a keveset is el fogom felejteni, amit tudok. Régi, szép nyelv és gyönyörű tanításai vannak például a származásról és a család fontosságáról - és még biztosan egy csomó ilyen dolgot felismerhetnék a tanuláson keresztül.

Jun még gyaníthatóan alszik, így egy kicsit eltulajdonítom a sajtófigyelő funkcióját - ki korán kel ugye…

Mivel nem csak korán kelek, de már a munkahelyemen ülök egy ideje, végigpislogtam a kávém fölött ébredésként a híreket - és mit találtam?

Embert ölt a robot

 http://index.hu/tech/blog/2007/06/01/embert_olt_a_robot/

Kötelező hírolvasmány mindenkinek, a gyilkos kiléte ismert (kép alább), az áldozat pedig nyugodjék békében. 

Szóval megkezdődött… vagy csak egy baleset lenne? Mindenesetre amíg nem áll rendelkezésünkre mcs-től vagy az indexesektől további információ az incidensről, addig ne keltsetek pánikot. Ha pedig robot végzi a fűnyírást a kertben, ne adj isten a domboldalon, akkor azért legyetek óvatosak. Az MI se hülyebiztos, minek megy egy robot olyan helyre füvet nyírni, ahol jó eséllyel felborul?

Kiegészítés: mivel szóbakerült az elektromos szeletelőgépek és kenyérpirítók támadása is, imhol a Galaktika 192-es száma, ami foglalkozott a digitális otthonokkal és többek között ilyen sztorik is voltak benne.