A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Dzséjt már adott egy részletes és nagyon jó beszámolót a filmről, így nehéz utána megszólalni. De tegnap mi is megnéztük féltestületileg és beszélni kell róla.

143 perc. Ennek a filmnek is sok volt ennyi, pár részt én szívesen kivágtam volna belőle. A Gyűrűk Ura óta hatalmas divat lett, hogy 2 óra hosszúság feletti filmeket csinál mindenki mindenből, mert azok pályázhatnak csak a kasszasikerre. Van amelyik filmnek bejön ez, van amelyiknek nem. Engem bosszant ez a trend, mert amit meg lehet csinálni JÓL másfél órában, abból ne csináljanak kétésfelet.

A film első másfél órája jó volt. Sőt, szuper. Tényleg rosszabbra számítottam, illetve nem számítottam semmi különösebbre a film előtt, csak annyit vártam el, hogy a látvány jó legyen. Ehelyett történetet is kaptunk, bizony. Egész jól kidolgozva. És akkor jöjjön az egyik nagy fájdalmam. Van egy kedvenc helikopterem, a Black Hawk. Ígérgették őket állandóan a filmben, hogy jönnek, aztán összesen kb. nettó 20 másodperc volt belőlük az egészben. És még így is túlzok azt hiszem, nem tudom pontosan, mert nem stoppereltem. No de örüljön az ember annak is ami van, legalább a Pentagon újra beszállt Hollywoodba. Adtak is a látványhoz eleget, csak a kevesebb több elvét tanulnák már meg végre. Lehetett volna kicsit kevesebb gép, technika, de az részletesebben mutatva. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki kocsányon lógó szemekkel bírna tankokat, fegyvereket és repülőgépeket nézegetni egy jó filmben, akár 3 órán át is. Pedig én nem is értek hozzá, csak tetszenek. Jó volt a történet felvezetése is, bár Zed jutott eszembe közbe néha, ahogy a budgetek méretéről tartott előadásán mutogatja a pálcájával, hogy hol mi hogyan lett lekarcsúsítva, pedig mit lehetett volna csinálni, közben pedig hullajtja a haját. Mert kicsit lehetett kevesellni a látványt. Olyan volt, mintha azért sztorizgatnának, mert nem volt elég pénz normálisan kidolgozott effektek tömkelegére. Bár kellett volna, hogy legyen, mintha azt hallottam volna Juntól, hogy 150 MM USD budgettel gazdálkodhattak. De mindegy, mert megvolt a varázsa a filmnek és ez a lényeg. Én pedig vártam, hogy majd beindul a látványágyú és elragad. Szóval másfél óráig nem néztem az órámra, ami azért árulkodik arról, hogy olyan rossz nem lehetett. Na, kb. ott jelent meg a 7-es ügyosztály vagy szektor, az idegesítő supermanes szerkós főnökükkel. Tudtam akkor is, hogy ez az alak azért van ott, hogy jókat nevethessünk, de szerintem inkább szánalmas volt. Eddig a jelenetig a filmet akár komolyan is lehetett venni, ezután viszont már nem. Így nem volt más hátra, mint előre és úgy döntöttem akkor én komédiát nézek. Kéremszépen, ehhez minden adott is volt, hol a fejemet fogtam röhögés közben, hol a hasamat. Hol ezért, hol azért.  

A film tömve volt jó poénokkal, mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét, az iróniát kedvelők és a nem lokálpatrióta amerikaiak pedig duplán élvezkedhetnek.

Amin még most is röhögök:

Az első támadás után a katari bázis szétverve, egy maroknyi katona és egy arab kisgyerek próbálják menteni az irhájukat és eljutni a kölyök falujába, ahol van telefon. Ők jó katik és értesíteni akarják a hadiszállást arról, hogy mi történt, és mit tudtak meg, ha az életükbe is kerül ez. Mondom, jó katik. Na, elérnek a faluba, kapnak egy mobiltelefont és nagyon dögös katona 1 telefonálni kezd. Nagyon skorpióformájú decepticonunk pedig (és most inkább nem térek ki arra mennyire fennakadtam a formáján a film alatt!), aki eddig csak némán követte őket, mert miért is nyírna ki egy csapat katonát, akik egyedül bóklásznak a sivatagban, ha egy egész falut is kiirthat. Úgyhogy a falucskában egy kis csihi-puhi támad. Dögös katona1 pedig eljut az éteren át egészen Indiáig, mert ott a telefonközpont. Kész, itt már a padlón feküdtem, mert tudtam mi jön. A for-profit szektorban a szolgáltatások úgy vándorolnak ki keletre, hogy csak győzze őket követni az ember, a telefonos ügyfélszolgálatok nagy része pedig Indiában vagyon valóban. Nem beszélnek jól angolul, de rendesen beléjük van nevelve a hívás megválaszolásán túl a keresztértékesítés is. Az alapfizetésük ezeknek a munkaköröknek nagyon alacsony, viszont kapnak incentive-t minden eladott plusz szolgáltatás után, így ők értékesítenek, akár akarja azt az ügyfél, akár nem. A golyók meg csak hadd röpködjenek közben és hadd szakadjanak azok a végtagok. Ilyennel nap mint nap lehet találkozni, a legördögibb az itthoni hétköznapokban pl. a meki, ahol én egy időben küzdöttem a rendszer ellen. Egyszuszra el tudtam mondani, hogy: Hello, egy mc farm menüt kérek, kólával, jég nélkül, nem lehet nagyobb, egy majonéz és nem kérek édességet. Aki még esetleg próbálkozott ilyesmivel, az tudja, hogy reménytelen. Miután elmondtam a mondatomat, bájos bociszemekkel néztek rám vissza és megkérdezték, hogy lehet-e nagyobb burgonyával és üdítővel. És ajánlhat-e még nekem egy fagyit. Szóval ez a poén nagyon jó, azt hiszem number one a toplistámon.  

Határozottan jó jelenetek voltak még azok, amikben az autobotok próbáltak terepformát ölteni, azaz amikor bújkáltak. Ezek a pillanatok nagyon szellemesek és viccesek voltak. Lehet, hogy csak ezek miatt megnézem majd mégegyszer.

Egyébként pedig minden jó robinak kék a szeme, a rossz robiké pedig piros. Emberi érzéseik vannak, szerelempártiak (!), egy csomót szentimentáliskodnak és a film végén kiderül, hogy ugyan ki tudnák irtani a bolygót negyed óra alatt, de azért ők az emberekre büszkék. Bizony. Lokálpatrióták itt könnyezhetnek, én meg is tettem (a röhögéstől). Szerencsére amerikai zászló nem lobogott, viszont a katonai tiszteletadást rendesen körbejárták. Összességében azt hiszem, ha csak ezeket a részeket kivágták volna, akkor sokkal jobb film lett volna. De ekkor én már komédiát néztem, minden mindegy volt és úgy döntöttem, hogy ezek is poénnak vannak berakva.

Nem értettem még azt sem, hogy a kockával miért nem gyártottak pár autobotot iziben. Kézenfekvő megoldás lett volna. Vagy hogy miért nem vetettek be egy EMP-t a filmben legalább. Csak a vicc kedvéért - ha hatástalan lett volna, akkor is be kellett volna rakni, kitérni rá miért nem ér semmit, mert így hiányzott nekem nagyon a harcjelenetek sorából. Ja, és persze az is nyilvánvaló, hogy miközben monológ és érzelmi szál fut, a csaták szünetelnek, tehát a leghalkabban elsuttogott mondat is tisztán érthető. Pedig a valóságban, ha szerelmes az ember, semmi nem lassul le a kedvünkért és az idő is úgy rohan, mintha a 100 méteres futás olimpiai csúcsát akarná megdönteni.

A film végén a főhőst a kockával ki akarják menekíteni, hogy ne kaphassák el Megatronék. Black Hawkokkal. Mivel már a film eleje óta szerettem volna kigyönyörködni magam, nosza, előre dőltem, nehogy egyetlen másodpercről is lemaradjak. Gondoltam majd itt pótolják az eddigieket és esetleg egy szépen vágott, lassított jelenetet is láthatok a madaraimról. Brrr. Még mindig fortyogok. Kevés volt. De majd megnézem a Black Hawk Downt újra, úgyis az az eddigi legjobb háborús film - mármint a modern hadviselésről, nehogy a Híd túl messze van vagy Leghosszabb nap rajongók nekemugorjanak :-). Pont, a BHD-t nem lehet überelni látványban sem.

A film összességében megérte a mozijegy árát. Csalódni csak azok fognak benne, akik többet várnak 2 és fél órányi nem komoly és nem komolykodó, de szórakoztató filmnél. Szerintem mindenki nézze meg és nevessetek sokat azon a világon, amiben ma élünk. És ha lehet, olyan emberekkel menjetek moziba, mint akikkel nekem volt tegnap szerencsém, mert nélkülük nem lett volna ugyanaz.

Jajjaj - majdnem lemaradt. Film végi zene miatt sok mindent megbocsátottam és már csak a szépre emlékezem. Linkin Park: What I’ve done.

This entry was posted on péntek, július 6th, 2007 at 10:57 am and is filed under Filmek, csak sci-fi. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.