A holnap és a margója
Már technikailag holnap van, nekem viszont még nem az, mert még nem aludtam rá egyet. Fél három múlt és marhára nincs kedvem még aludni, pedig fáradtnak valahol fáradt vagyok. Nagyon szép félhold van ma éjjel, a szélnek hála tiszta idő és jó látási viszonyok. Egyszer bizisten elmegyek a nyáron egy csillagvizsgálóba, ugyan rohadtul nem értek én ehhez, de szeretem nézni az eget… Hazafele jövet egy srácba botlottam az utcán a lámpa alatt, először azt hittem drogozik, utána láttam, hogy távcső van nála. Ő is a holdat nézte. Még van remény, gondoltam, ez annyira nem tipikus jelenet volt, hogy muszáj volt mosolyognom rajta. Egy pillanatra elgondolkoztam rajta, hogy elkérem a távcsövet tőle kicsit, de végül letettem róla. A holdat megnéztem már így is, meg beszélgetni se volt kedvem (még a végén kiderülne, hogy 5 éve a szomszédom 
), és hűvös is volt, radiátor meg nem volt nálam. Egy cigi a parkban, aztán hazatoltam a biciklit a frissen gyűjtött emlékeimmel. Most pedig itt ülök és azon gondolkozom mit hoz a holnap. Biztos nincs sok értelme ilyesmin töprengeni, az ember örüljön annak, ha egyáltalán büszkélkedhet egy holnappal. Sokaknak ez sem adatik meg. De jobban örülnék, ha végre számot vethetnék a múlttal és leírhatnám a margóra az egészet. Egy tiszta lapot kérek! Méghozzá gyorsan, mert szükségem van rá. Pedig valójában minden csak annyira bonyolult, amennyire azzá teszi az ember, de azért én ebben elég jó tudok lenni. Most például azt nem értem egészen, hogy miért nem félek. Érdekes lesz a holnap, mert néha mindent megváltoztat. Igazán várhatna még egy kicsit. Úgy 50 évet például. Lehet, hogy kicselezem és nem is fogok aludni inkább egyáltalán és akkor ezt a mostani holnapos mumust megúszom. Nem, nem akarok gondolkozni, vegyék el a két maradék agysejtemet! Még összevesznek itt nekem.
Hm, milyen megtévesztő is az, amikor azt mondom jé, ez az eddigi legrövidebb bejegyzésem. 
július 8th, 2007 at 11:11 am
Egyfelől, ha nem alszol egyáltalán, akkor megúszod 4-5 napig, utána vége(bár a rekord azt hiszem 10 nap, de gondolm te nem vagy anti-alvó terminátor)..
A csillagvizsgáló engem is érdekelne, van is egy az elte tetején, de még nem sikerült bejutni oda…
A fontosabbik része: a múltat nem lehet lezárni, nincs tiszta lap. Ha mégis megtennéd, újra gügyögős csecsemő, vagy még inkább anyja hasában osztódó zigóta válna belőled… minden ami te vagy az a múltadból áll, de tényleg minden.
július 9th, 2007 at 8:10 am
Sajnos nem lehet leszokni az alvásról… Ma valamiért fél négykor felébredtem, és nem tudtam visszaaludni. Megnéztem, hogy kel fel a nap, macskáztam és dolgozgattam egy kicsit. Most álmos vagyok.
Okosságot a múltról nem tudok mondani. Tanulni kell belőle és csak azt továbbvinni, amivel többé válsz. Ez lezárásnak minősül? Nemtom. Nekem még sosem sikerült tiszta lapot kezdeni: amikor úgy tűnt, hogy sikerül, kiderült, hogy az nem is én voltam.
július 9th, 2007 at 10:59 am
Sayed: Igen, ezt ismerem en is. Nem aludni, es olyasmiken gondolkodni, amiken nem kellene, aztan meg megkevesbe aludni…
Sezlony: Probalok tanulni en is.
… Remelem. 
Na jo, hogy hatarozottabb legyen, inkabb azt mondom, szandekomban all. Vagyis inkabb … mar tanulok is.
július 9th, 2007 at 11:55 am
Jesszus, már megint de ja vum van. Elkezdtem írni, hogy mit ne tegyen ilyenkor az ember (ne nézzétek meg az Élet nélkülem c. filmet), majd ahogy leírtam, rájöttem, hogy ez már egyszer megtörtént, láttam lelki szemeim előtt Zoli és Ilona beírását is. És azt, hogy az alapján, amit leírok, félre leszek értve csúnyán és rájöttem, hogy azt nem szeretném. Tehát, az élet szép, a fejem sem kocka és süt a nap. Meg hétfő van és sok munka.
Csak nem nagyon van kedvem dolgozni, mert máshol jár az eszem. De ez is teljesen rendben van. Nyah, gondolkozás off, a két maradék agysejtem is elhalálozott. 
július 9th, 2007 at 11:59 am
Jaj, és a hajnali ébredések nagyon jók tudnak lenni! Amikor még alszik a fél világ vagy éppen ébredezik és az ember csak néz ki a fejéből, esetleg macskát simogat. Igen, a tökéletes világ valahol itt kezdődik nekem azt hiszem.
július 9th, 2007 at 4:18 pm
Nálam a hajnali ébredés és a macska párosítása általában inkább negatív előjelű: arra ébredni, hogy a macsek az ágyamra támaszkodik és dorombol bele az arcomba, vagy éppen valami olyasmi dologgal játszik, ami jó nagy zajt csap, hogy felébredjek és kiengedjem, amikor épp a legnagyobb szükségem lenne még egy kis alvásra
július 9th, 2007 at 5:33 pm
Inkább azt az esetet nézd, amikor magadtól ébredsz fel, de van egy macska, aki ilyenkor lelkesen megszeretget. Tény, hogy cicákkal élve ez a ritkábbik verzió - de én azt se szoktam bánni, ha felébresztenek. Ugyanis vagy azért teszik, mert fáznak, vagy éhesek, ne adj isten annyira hiányoztam nekik, hogy nem bírták tovább nélkülem.
Bár nincsenek illúzióim, a macskák ennél jóval önzőbb állatok, de így is szeretem őket. 
július 10th, 2007 at 8:47 am
Szerencsés fogásom volt ezzel a macskával: bármi baja van éjszaka - éhes, ki kell mennie -, jobbára dorombolva közli. Néha a nyomaték kedvéért megpróbálja a mancsával vagy a fejével felfeszíteni a fejem az ágyról; tudván, az ember csak függőleges helyzetben működik.
július 10th, 2007 at 9:50 am
július 10th, 2007 at 10:48 am
Esetünkben ez nem teljesen áll, mert a kutya időnként simogatja, mire szegény macsek bejut a kertből. Ilyenkor a macska nyálas lesz.
De valóban: önző, maguknak való dögök, akik azért mégis nagyon tudnak ragaszkodni.
Pont mint én, haha.
július 10th, 2007 at 11:15 am
Brr, szegény cic. Mit mosakodhat utána…
A többi úgyis csak féligazság.
Szerintem nem baj, ha a cicákhoz hasonlítasz ebből a szempontból.