Front Line Assembly - 1146
Kedd óta nem voltam képes beszkennelni a jegyet, most meg hiába pótoltam, mert nem tudom ide feltölteni… Hacsak Jun nem barkácsol valamit nálam, akkor papíron kell tovább őrizgetnem a jegyet… és a hátoldalát. Vagy csinálhatok egy külön honlapot valahol, amit eszem ágában sincsen egyenlőre és belinkelhetem onnan, mint az alábbi pár képet. Köztük a teljesség igénye nélkül pár album, amikről hangoztak fel számok, természetesen nem mindent ismertem fel én sem, szóval volt ahol súgtak nekem. A hangosítás sem volt a legtökéletesebb, mondjuk az is biztos, hogy csak a hülyék és mi voltunk a hangszórók mellett. 
Persze mi direkt, mert így az igazi. Kit érdekel a halláskárosodás, ha az electric industrial nagymesterei 21 éves pályafutásuk során először jöttek ide Magyarországra? A csapat tagjai is folyton változtak az idők folyamán, most ha jól láttam, csak a frontember, Bill Leeb volt a tősgyökeres a bandában, a többiek igen ifjúak voltak - de nagyon jók. Elektronikus zene ide vagy oda, élő dob volt, ez és a végtelen profizmus, amit a színpadon nyújtottak, már önmagában felejthetetlenné tette az élményt. A PeCsa nemcsak a hazai electric industrial rajongókkal való törődés, de maga a helyszín miatt is tökéletes választás volt. Ez a zene nem való szabadtéri színpadra, kell neki a sötétség, a füst, a levegőtlen és fülledt klubhangulat és a fények, ezektől az igazi. Annyira, hogy elkezdtem nézegetni a turnéjuk további állomásait - Bécs egész közel van ide… Ha tudok, kimegyek, mert ezt mégegyszer szeretném átélni. Ha nem jön össze, akkor pedig marad a sziget, ahova idén is eljön a Skinny Puppy és a Nitzer Ebb, ha jól tudom. Őket alig ismerem, de elkísérem a haverokat, bár gyanítom, hogy élményben nem tudja a sziget a PeCsát utolérni. És nekem a Front Line Assembly az Front Line Assembly. Utolérhetetlenek. A koncerttel kapcsolatban talán egyetlen hiányérzetem maradt, homályos fájdalomként, hogy azért az Insolence-t még leadhatták volna. Ha megtalálom a youtube-on, berakom ide, mert sok jól sikerült számuk van és ez lemaradt közülük a koncerten - pedig így is majdnem két órát játszottak és egyetlen szám erejéig se ült le a koncert, végig lehetett tombolni rajta. És Jun kedves, segíts megoldani a technikai zűröket a blogomban, hogy a koncertjegyet még ide bírjam biggyeszteni. Köszi!
július 20th, 2007 at 7:26 pm
ALIG ismered a Nitzer Ebbet?
Kurva jók!
Főleg régen voltak azok! That Total Age, Belief, Showtime.
Az Ebbhed meg a Big Hit nekem nem annyira jött be, akkor Alan Wilder volt a producerük.
A Faith Healerben (Recoil) is Douglas McCarthy énekel.
A SCI-FIdelityben van egy Nitzer Ebb.
Én voltam pecsás koncertjükön is, faszavót!
Önfeledt szórakozásban lesz részed, ha elmész.
A Skinny Puppy meg ugyancsak kanadai, Bill Leeb is szerepelt benne egy csomószor.
július 20th, 2007 at 8:20 pm
Jaja, a skinny puppyról tudtam, hogy ott debütált drága Bill, a Nitzer Ebbet is biztos hallottam már valami züllőhelyen, de külön nem ragadt meg. Az az igazság, hogy ezek a zenék csak klubban vagy élőben az igaziak.
És képzeld, dedikálva van a jegyem az FLA-tól :p yess, nem tudom mit teszek, de valszeg bekeretezem és a falra megy