A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

- Holnaptól esetleg kertész leszek, majd fát is nevelek, a lakásomban is lesznek, sárkányfák. Szépek. GM-ek lesznek mind, a leveleik ezüstös fényben fognak fürdeni és ha megérzik a jelenlétem, ragyogni fognak. Nagyon energiatakarékos lesz a háztartásom. Esetleg lesz egy GM napraforgóm is a lakásban, de csak ha tud fluoreszkálni a triplázott szotyolatermés leadása mellett persze. Valahogy jó lenne látni a macskákat a sötétben lámpakapcsolás nélkül, mert ma éjjel is ráléptem véletlen Ficak farkára és csak azért nem az egész macskára, mert meghosszabbított érzékszerveim megérezték a jelenlétét ennek a kis flúgos macskának, aki folyton valamelyik ajtóban fekszik, mint egy házőrző, és halált megvető bátorsággal bízik abban, hogy majd észreveszik őt időben. Észrevettem, de teljesen kikerülni már nem tudtam. Ahogy a másik lábammal próbáltam volna ellensúlyozni az elkövetett vétséget, természetesen megbotlottam Azarban. Még jó, hogy csak két macskám és két lábam van. Nekünk így együtt ez már így is 10, és ez, bár szép kerek szám, igen nagy koordinációt igényel. Szóval jó lenne látni a macskákat a sötétben, igazán lehetnének ők is GM-ek. Kéne nekik egy érzék, ami megsúgja, hogy a félálomban hálószobákból előtámolygó gazdikat messziről kerülni kell.

- Esetleg csomagolástechnikus leszek, akkor például nem kellene eltökélt magabiztossággal nézegetnem és forgatgatnom az x.y. gyártó nem körteformájú égőjének a csomagolását 10 percen keresztül, azt latolgatván a sötétben, hogy hol a tökben lehet rajta a bejutási pont. És nem kéne utána egy másik villanykapcsolóhoz nyúlás helyett inkább a gyertya meggyújtása mellett döntenem. Nem minden lámpát és nem minden lámpa fényét szeretem, és ők sem viselnek jól engem. Egy napra egy villanykörte kinyírása elég volt nekem, inkább nem zaklatom a többit. Ha fénypor is az, ami vér helyett tapad a kezemhez, túl sűrűn halnak a környezetemben. Ennek miértjeit egyszer valaki megmagyarázhatná végre nekem.

- Talán villamosmérnök leszek, és kifejlesztem az emberbiztos villamos hálózatot. Egy szimpla villanyszerelő hozzám kevés, a múltkori se talált semmilyen hibát, márpedig valaminek kell lennie. Jó lenne megoldani, mert még ha el is fogadom, hogy hivatásos villanykörte-gyilkos vagyok, legalább a hálózatot ne bántsam. Az elején csak a biztosítékot vertem le, most már rutinosan megyek a főkapcsolóhoz. Mi jön ez után? Az egész épület, aztán a kerület…? EOL (End of Life), van erre egy ilyen terminológia a lámpafejlesztésben, változatos élettartam végi elszállási jelenségekről hallhat az ember néha, csak éppen ezeknek az új égőknek már nem lenne szabad így meghalnia. Nem értem. Ezt sem. 

- Az is esélyes, hogy telepata leszek. Sőt, valójában azt hiszem már így vagyok elkönyvelve, pedig sose kértem. Biztos mindenkinek igaza van, akinek már találtam ki gondolatát. Drága bak főnököm annyira biztos ezen képességemben, hogy mostanában elfelejt közölni velem dolgokat. Én úgyis mindent tudok, amit meg nem, azt biztos nem is érdemes. Sőt, még azt is megkérdezte nemrég, hogy hányszor kell még elmondania mikor lesz szabadságon. Csak egyszer, kedves uram, csak egyszer. Általában. Egyszer viszont határozottan hasznos, pláne ha workshopot szervezek - és nem a múltban kell megtennem. 

- Vagy feltaláló leszek és feltalálom az elszakíthatatlan cérnaszálat. Csak nehogy 8 lábam legyen közben, mert az túl sok lábat jelentene már otthon. Igaz, hogy a testsúlyom is jobban eloszlana és Ficak se nyávogna olyan panaszosan, ha megint rálépnék egy sötét éjszakán a farkára.  

- De a legvalószínűbb, hogy új vallást alapítok, a Döntések és Válaszok vallását és én leszek az Eldöntendő Kérdések Nagymestere. Bizony. Ugyanis megvilágosodtam és rájöttem minden kérdés, főként az eldöntendő kérdések tökéletes válaszára. Komolyan, egyetlen szó és mégis minden benne van. YES. Egy kollégám, egy főnököm segített a megvilágosodásban, egyetlen szimpla levelével megmutatván az utat. Igen, csak annyi állt benne, hogy yes. És három pont. Majd ha holnapután rákérdez hogyan boldogultam a problémával, bölcs tekintetemet ráemelem és én is ezt mondom majd. Merthogy noha eldöntendő kérdés volt, de a kimenetelére nem az igen/nem volt a válasz. Utána pedig állást keresek. Vagy ő. Hehe. :-) 

This entry was posted on kedd, július 31st, 2007 at 12:50 pm and is filed under személyes, létezés, minden. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.