A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, majd LGT koncert. Az LGT koncertre járás mifelénk most már kijelenthetem, tradíció, még a Tabános időszakban kaptunk rá a keresztszüleim hatására, és gyerekként a kockás pléden, meg emberek lába alatt játszottunk a koncertek alatt. Gyerekfejjel a loksiból bennem leginkább a koncertek nagy tömegeket vonzó hangulata mellett is a családiasság érzése maradt meg, az élőzene hatása, és azt hiszem úgy 8 évesen fülig szerelmes voltam Karácsony Jánosba. :-) Az LGT szerintem a legjobb hazai zenekar, ha a munkásságukat nézzük, mindenképpen az elsők. A dalaik meg ugye magukért beszélnek. Ezzel a véleménnyel valószínűleg nem vagyok egyedül, mi sem igazolja ezt jobban, mint ami tegnap a szigeten történt.

Mondjuk kezdjük a délutánnal, a kiccsalád megbeszélte, hogy megyünk, időben megyünk, képzelt riportozunk és jó helyünk lesz a loksi koncerten is, úgy az első sorok valamelyikében. A múltkori koncerten ezt sikerült elérnünk, most nem. Ugyanis a városban a forgalom teljesen bedugult, mintha mindenki a szigetre ment volna az LGT miatt. És tényleg 35 perc alatt jutottam el a Gyöngyösi utcától a Róbert Károly körútig, ott feladtam és átváltottam a villamosra, a család másik fele meg még küzdött az autóval kijutásért. Esélytelenek voltak. Már a HÉV-re vártam, mikor ők még csak az állatkertnél jártak. A HÉV-szerelvények 10 percenként jártak, így is alig bírták el a tömeget, ami folyamatosan csak jött és jött. A másodikra azért felfértem. Aztán bemondták, hogy a szigeti lejárónál senki ne szálljon le, mert onnan még gyalogosan is lehetetlen megközelíteni  a szigetet, akkora a tömeg, jobban járunk, ha elmegyünk a következő megállóig és onnan próbálkozunk. Hátulról, mint a fodrász. Annyira meglepett ez a gondoskodás, hogy nem is hittem nekik és leszálltam. Tényleg lehetetlen volt, így végül elmentem a Kaszásdűlőig. Nem tudom mikor láttam utoljára ennyi embert. Mivel a jegyem a család másik felénél volt, ők meg a dugóban, időm volt, mint a tenger, így hobbiból beálltam jegyet venni a haveromnak, aki szintén bedugult a városban és nem gondoskodott jegyvételről időben. És itt a mínuszpont a szervezőknek. Karszalag ekkor már rég nem volt, de a jegyutánpótlás is akadozott, sztem ezrek álltak sorban hosszú kígyókban. Már a pénztárnál voltam, mikor kifogytak a jegyekből - 20 percet vártunk az újabb adagra. Mi a fene tart 20 percig? Az In-Kal Securitysek és a sziget staff viszont megtette amit lehetett, így lincselés nem alakult ki. Pedig többen fogadást kötöttek egy kis lázongás kialakulására körülöttem. Mire megkaptam a jegyet, a haver is, és a család is befutott, viszont 7 óra után voltunk, a képzelt riportról sajnos lemaradtunk. Én fél ötkor indultam - és a XIII. kerület ugye nincs messze a szigettől. A nagyszínpad előtti tér teljesen tele volt, bejutni se volt leányálom, nemhogy az első sorokba keveredni valahogy. Beértük a középpályával, oda viszont beboxoltuk magunkat. A koncert szerencsére csúszással indult, bár amennyire én az LGT-seket ismerem, szerintem nem volt véletlen. Megvárták, hogy mindenki bejusson és el tudjon helyezkedni. Valamikor háromnegyed 8 táján kezdődött el a koncert, a Fiúval, Presser Gábor előadásában, aztán jöttek sorban a többiek. Karácsony János és Somló Tamás gyermekeiket is elhozták, ők is zenéltek/énekeltek. Solti János dobolt, még mindig nagyon jól. A nézőközönség életkora pedig ahogy kell, nagyon vegyes volt, a 3 éves gyerekektől a 60 éves nagyszülőkig láttam minden korosztályból. Csak az öcsémmel nem találkoztam, aki évek óta végigkempingezi a szigetet.  

40-50 ezer ember volt kint. A sziget tele volt, a nagyszínpad előtti tér pedig kicsinek tűnt.

“Fiú, valaki mondta, hogy az élet a Tiéd lesz.
Fiú, valaki mondta, hogy az élet a Tiéd lesz.
De másnak is kell, hogy valamit adjál,
egy betût ebbõl a szóból.
Másnak is kell, hogy valamit hagyjál,
egy cseppet egy marék sóból. …”
 

“Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka…”

A teljesség igénye nélkül pár szám, ami lement, mert mindent nem tudtam megjegyezni: Fiú..  Áldd meg a dalt.. Kék asszony.. Primadonna.. Ha a csend beszélni tudna.. Miénk itt a tér.. Nem adom fel.. Zenevonat.. Síneken.. Nem adom fel.. Álom arcú lány.. Ringasd el magad.. Miénk ez a cirkusz.. Neked írom a dalt.. A rádió..

Ezek nagy számok a loksitól és a koncert alatt többször is elérzékenyültek a körülöttem lévő tömegek egy-egy nótát hallva, én persze nem. Nem, soha nem tudnék elérzékenyülni. Csak a fent felsorolt számok 80%-nál, meg még a kihagyottak felénél. Egy több tízezres tömegben a Miénk itt a tér c. számot meghallani, hát.. Na ilyen volt a koncert hangulata.

1. Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
A ház is a miénk, mert mi viseljük el,
Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több,
Sötét szobánkban a pók rossz hálót köt.

R. Miénk itt a tér, miénk itt a tér.

2. A mély udvarokban csak ecetfa nő,
A lépcsőn melyen járok, elkopott a kő,
Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
Ismerős a fütty, és egymásnak felel.

R. Miénk itt a tér, miénk itt a tér.

3. Csavarogtunk mi már sokszor délután,
Ápolt kerteken, hol elfeküdt a nyár,
És ha este lett és indultunk haza
Visszafogadott minket ott a tér dala.

R. Miénk itt a tér, miénk itt a tér.

És elmondhatok még valami pozitívat: lehet szandálban menni koncertre! Most sem taposták össze a lábamat, bár ennek kockázata a múltkori FLA koncerten nagyobb volt, itt viszont ugye 40-szer annyian voltunk. Pénteken megyek újra, Skinny Puppy lesz, juszt is szandálban megyek. Az első csúnya taposásig ezzel is tesztelni fogom a koncertrejáró közönséget.