A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

A rap nekem valahol Ice-T-vel kezdődött és Tupac halálával végződött. Ők voltak az Outlaw-k, a Thug Life nagymesterei, a rap ebben az időszakban a bűnözésről szólt leginkább, az ellentétekről, a háborúkról. Valós dolgokról szólt, de nem feltétlen volt minden igaz belőle az előadókra vetítve legalábbis. Mondjuk nem is voltak szentek sem, Tupac főleg. Viszont nemcsak a gondolat teremt, hanem a kimondott szó is. Farkast kiáltottak. East Coast-West Coast, számos áldozatot követelt végül, többek között Tupacot is. Ice-T felvállaltan olyasmiről szövegelt, ami a valóságban nem volt igaz, Tupac nem egészen ez a kategória volt, ő tényleg egy két oldalán égő gyertya volt, ami hamar ki is húnyt. Akkoriban és miattuk vezették be az Advisory!, majd később Parental Advisory - explicit lyrics feliratokat a kazettákon (igen, akkor még azok voltak elsősorban), majd a CD-ken. Nem tudom kinek mi a ‘90-es évek, nekem All Eyez On Me. És Ice-T, Tupac, Puffy Combs, Snoop és Dr. Dre. Ice-T Tupac halála tájékán visszavonult, szerintem már nem is nagyon zenél, nem tudom, Dr. Dre inkább csak manageli az újakat, Sean “Puffy” Combs különböző nevek alatt teljesen elkurvult és folyton követi a divatot, Dr. Dre inkább átment a túloldalra és lemezkiadással foglalkozik, aki a régi nagy öregek közül még megmaradt, az tán egyedül Snoop “Doggy Dog” (és Queen Latifah). Tupac halott. Pedig a ‘90-es évek rapje, és főleg Tupac egy nagyon különös és erőteljes képi világgal rendelkező zene volt, olyasmiről szólt, mint a gettók, a háborúk, az utcai lövöldözések és bűnözés, ami a vasfüggöny lehullása után szabadon áramlott be kis hazánkba is és mi megszerettük a stílust, a zenét, és elfogadtuk a szövegeket. Nem nagyon kurvaanyázhatott előtte nekünk senki sem, a rap pedig szemérmetlenül őszintén kimondott mindent, amit gondolt, cenzúrázás nélkül. Bár emlékszem, hogy a Cop Killer akkora botrányt váltott ki Amerikában, hogy a szám eredeti verzióját betiltották, csak kalózmásolatokon terjedt, ami akkoriban, a torrent site-ok kora előtt még sokkal nehézkesebb volt (a Cop Killer Ice-T nevéhez fűződik).

Amit ma rapnek hívunk, már nyomokban sem hasonlít arra a karizmatikus, ritmus és rigmus alapú, hipnotikus erővel bíró zenére, amit a ‘90-es években csináltak a nagyok. Eminem, 50 Cent és társaik is csak törpék ehhez képest, még ha volt is 1-2 jó számuk. Nem véletlen, hogy Tupac még a halálban sem nyugodhat, újabb és újabb felvételek, felvételtöredékek látnak napvilágot a rövid, de mozgalmas életének és alkotómunkájának eredményeként, befejezetlen történetek, befejezetlenül befejezett élet.

Szóval kapaszkodtam a villamoson, néztem ezt a srácot és ezek jutottak eszembe. Két helyen utaztam egyszerre, a villamoson és a múltban, képek villantak fel előttem a valóság mellett egy egykoron volt világból, az egykoron élt önmagam emlékeiből a jelen és emellett a srác mellett. És a Tradin’ War Stories szólt a fejemben. Kevesebb, mint 1 perc telt el és már azt kívántam, bárcsak ne szállna le a következő megállónál. Tudtam, hogy le fog, egy vaskos borítékot láttam a kezében és a négyker központi postájánál lévő megálló már csak pár méterre volt. Mikor a villamos megállt, udvariasan egy lépést kitértem jobbra, mielőtt megmozdult volna, hogy el tudjon haladni mellettem. Láttam a pillanatnyi habozást, hogy leszálljon-e vagy maradjon, majd elfordítottam a fejem, hogy ne érezze a tekintetemet marasztalásnak. Biccentett, visszabiccentettem, leszállt. Mire hazaértem, végetért a szám, 2007 volt újra és nem is jutott eszembe többet, mígnem ma nem láttam az utcán újra. Mosolygott, biccentett, visszabiccentettem, és csak én tudom miért tettem. Megint nem adtam arra lehetőséget, hogy hozzám szóljon, hisz minek. Ő nem az. Tupac, 1971-1995. R.I.P. Hazajöttem és körbenéztem a Youtube-on.

We’re Tradin War Stories és California Love, utóbbit azért linkelem be, mert a klip 2095-ben játszódik, így ez is sci-fi.