A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Hát én isten bizony megpróbáltam. Többször is. Nem, vagy csak nagyon nehezen megy. Wilson Pörgésének eljutottam már a feléig kb., már vagy 2.-3. hónapja próbálkozom az elolvasásával, aztán valahogy mindig úgy alakul, hogy bejön mellé egy újabb könyv, aztán még egy, majd még egy. És valahogy mindig előbb végzek a többivel, mint ezzel. Ez azért is fura, mert az ízlésem annyira nem szokott eltérni a közízléstől, legalábbis az errefelé uralkodótól nem. És most valahogy mégsem tudok egyetérteni az előttem a Pörgést dícsérő szavakkal. Szerintem vontatott, tele van felesleges, a történet szempontjából nemhogy nem kívánatos, de zavaró ömlengésekkel. Lehetne jól megírva ez a rész is, de ahhoz valószínűleg egy női írótárs kellett volna. Persze könnyen meglehet, hogy csak én voltam nem megfelelő ideg- vagy lelkiállapotban a történet elolvasásához, nem tudom. Még nem adtam fel, talán idén még sikerül átrágnom magam rajta. Keményen meg is büntettem magam, Clarke Bölcsőjét, amire több mint egy évet várakoztam az antikvárium.hu-n, szántszándékkal nem veszem elő olvasásra. Desszertnek tartogatom magamnak, míg a Pörgést főételnek. Azt hittem ez jó ötlet, de csak az étvágyam ment el tőle. :-) Ez mondjuk rámfért, szóval ez nem panasz. Mostanában kezdem megkedvelni a mérleget. Már majdnem azt mutatja, amit nem csak elképzelni szeretnék a számlapon.

Szóval a nagy helyzet az, hogy megtiltottam magamnak, hogy mást olvassak, amíg ezzel nem végzek. Csak az a baj, hogy amikor hazamegyek esténként, akkor a tekintetem tudat alatt és tudatosan is a Bölcsőt nézegeti A. C. C.-től. Még pár hete beleolvastam az első pár oldalba és azóta nem hagy nyugodni a történet. Azt hiszem menthetetlenül Clarke fannek születtem, az ő világait, képeit és mondatait imádom. Nem szerencsés dolog ilyenkor bárki másnak mellékerülnie, mert a megmérettetésben tutira könnyűnek találtatnak. És Wilsont nem lehet összehasonlítani Clarke-kal, előbbi kb. olyan nekem, mintha Blikket olvasnék, míg utóbbi a Biblia. Látom, látom én, hogy vannak a Pörgésben ötletek, nem is rosszak, de a kivitelezés nekem, ahogy meg van írva, túlontúl populáris.

Szóval nagy az én dilemmám, ha megadom magam a vágyaimnak és előreveszem a Bölcsőt, utána várhatóan megint nem fogok Pörgést olvasni a fenti okokból kifolyólag. Egy Clarke könyv elfogyasztása módosult tudatállapottal jár nálam, sokszor még hetekkel az utolsó lap után is.

Pedig bőven lenne mit bepótolnom, és még egyéb olvasási tartozásaim is vannak, amik miatt lassan már tényleg nagyon fogom szégyellni magam. Mindenről Wilson tehet! No meg a munka, ami egy kis pihi után úgy csapott le rám, mint dühös kobra a mezei pocokra…

Dánia, túlnyomóan tiszta idő, bár kissé hideg, őszies szombat este. Eurocon van, díjátadó gála. Már egy ideje mormogott pletykák estéje ez, a pletykák bizonyosságáé, mondhatni. E sorok szerzője mély fájdalommal gondol arra, hogy akár nagyösszegű fogadásokat is köthetett volna az egyik díj kimenetelére és díjazott személyére. Hiába, nem tette, így továbbra sem milliomos.

Tegnap este kaptam a gyorsjelentést Juntól telefonon, kérte, hogy legyek szíves és osszam meg veletek is a híreket, hogy mielőbb megtudjátok.

Best foreign author: Anthony Sheenard (Szélesi Sándor)

Encouragement award: F. Tóth Benedek

Ezúton is gratulálok mindkettőjüknek és örülök a sikerüknek. Kár, hogy nem tudunk velük ünnepelni még pár napig, ha jól tudom kedden jönnek haza. Valahogy jó érzés, hogy a Galaktika magazin díja után a sor nem szakadt meg és ez a pici ország két újabb elismeréssel gazdagodott az íróin keresztül.

Azt hiszem a jövő héten mindenképpen bulizni fogunk, addig is plíz, örüljetek velük/velünk ti is!

The 4400

A szereplőgárda is nagyon jól lett kiválogatva, szinte mindenki a kedvencem, az alap NTAC csapattagokon és a könyvmoly Marco-n kívül azonban talán a Richard Tylert alakító Mahershalalhashbaz Ali-t kedvelem a legjobban, több okból is, ugye. Kristálytisztán emlékszem, hogy kb. a 3. epizód elején már annyira idegesített, hogy alig bírom kiolvasni a nevet a bejátszás alatt, hogy leállítottam, hogy begyakoroljam. Tipikus. A név egyébként a biblia leghosszabb keresztneve, tudtam meg, ahogy utánanéztem a neten. Jelentése: „Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!” Biztos nem lehetett egyszerű egy ilyen keresztnévvel kölyöknek lenni, bár nekem tetszik az ötlet, lehet hogy lecserélem a Zénó-s terveimet erre. Majd meg kell néznem, hogy szerepel-e a magyar utónév gyűjteményben… Na jó, valójában a dolgok jelenlegi állása szerint inkább azon kéne fáradoznom, hogy felkerüljek a kihalófélben lévő fajok listájára.No de nem is ez a lényeg, hanem a sorozat. Melegen ajánlom minden SF fannek, aki még nem látta volna. Jól jön a nagy nyári uborkaszezon végén, még az SGA és BSG dózisok előtt mindazoknak, akik úgy érzik, hogy el tudnának viselni egy jó kis sorozatot. Már most elvonási tüneteim vannak, ahogy várom az ötödik évadot.

Index Gyurcsány-klán photoshop verseny.

Azonnal nézze meg mindenki, mert kihagyhatatlan. Csak nehezen tudnám eldönteni melyik kép volt a kedvencem, de tán ez:

És ez:

Missing nukes flown cross country

Azaz USAF esete a rejtélyesen röpködő atombombákkal. Lehet, hogy egy Jerichora készültek? Mindenesetre 6 darab atombombát sikerült megröptetni teljesen “véletlenül” Észak-Dakota és Louisiana között. Sem a gép személyzete, sem az irányítók nem tudták, hogy a legénységen kívül atombombák is utaznak a Minot Air Force-i bázisról a Barksdale-re.

Egy pillanatra azt hittem április elseje van, főleg mikor továbbolvasván a következő névbe botlottam, mint magasrangú, természetesen már nyugdíjas katonai hírforrásra: SHEPPERD. Aztán gyorsan meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy nem, most talán végre gyereknap van, dörzsöltem a tenyerem, gondolván mindjárt bevallják a csillagkaput is (jójó, tudom, hogy Sheppard-nek írják, de akkor is vicces).

A dolog pikantériája, hogy az addig még talán lenyelhető info, hogy a gépen utazó katonák mit sem tudtak arról, hogy hat darab atomtöltetű bombával osztozkozkodnak a repülőgépen (mert ha ez hivatalos katonai döntés lett volna konkrét bombázási célpontokkal, akkor sem tudták volna), azt viszont már nem tudom hogy magyarázzák meg, hogy egyáltalán hogyan került a gépre - és legfőképpen miért került oda atombomba. Már csak azért sem, mert az USA anno a hidegháborús történet végén beleegyezett, hogy a továbbiakban ők sem röpködnek nukleáris bombákkal a levegőben. Úgyhogy ez az eset nem csupán egy csúnya fiaskó, de komoly bel- és külpolitikai következményekkel járhat, akkor is, ha a vizsgálat végén kiderül, aminek ki szabad, azaz hogy emberi mulasztás történt. Jó pár fej fog majd ennek kapcsán valószínűleg a porba hullani, összeesküvés-elméletek születnek majd, mert ha mást nem is, azt biztosra vehetjük, hogy a pontos igazságot sosem fogjuk megtudni. Bár ki tudja, amilyen alapon az FBI-t kötelezik a lehallgatórendszerük működésének publikálására, akár még a hadsereget is őszinteségre kötelezhetik egyszer a törvényhozók. Aztán majd ha a Közel- és Távol-Kelet kiröhögte magát, elfogyasztják Amerikát reggelire. A túlélők meg majd vitatkozhatnak a lehallgatási törvényről, a szólásszabadságról és a csúnya hadseregről, ami nem tudta megvédeni őket, már ha az elvi jellegű vitáik fontosabbak lesznek az élelemhiánynál vagy sugárfertőzésnél.

A légierő mindenesetre bejelentette, hogy szeptember 14.-én minden vadászgépét és bombázóját a földön tartja és átvizsgálják őket, meg a folyamataikat. Addig is leltározzák a nukleáris bombáikat, mint a veszett fene. Engem ez megijeszt. Jó, értem, hogy valószínűleg nagy a rémület, legyen is, no de az ember azt hitte volna, hogy legalább a katonaságban rend van. Amikor azt olvasom, hogy most hirtelen leltároznak is, azt kell hinnem, hogy fogalmuk sincs róla honnan hiányoznak azok az atomtöltetek pontosan.

Washington ideges, Langley ideges, én is ideges vagyok, a gép fegyverzetéért felelős parancsnokát pedig már felmentették. Ezt teljes mértékig jogosnak is tartom, még akkor is, ha tudom, hogy ha bármi történt volna a repülőgéppel, akkor sem lett volna nukleáris katasztrófa a dologból. Amiben reménykedem az csak az, hogy nem biztonsági rések és idegenkezűség az oka ennek az egésznek, hanem tényleg “csak” egy emberi mulasztás.

Addig is ajánlom mindenki figyelmébe DJ Tiesto Nuke Comes Again című számát - mint ide remekül passzolót. Jó, mondjuk kissé átköltöttem, de valaki biztosan lerántja majd az igazi címről és szövegről a leplet.

Nuke Comes Again

You have become what you have always been
light flickering around, peripheral vision
no words we can speak, our paths have been chosen
but all trails that we trek,
-should lead us back to here because our

nuke comes again
just when i’ve broken down i found
nukes can come again
you’ve gotta believe that

nuke comes again
just when i’ve broken down i found
nukes can come again

dig within me, turn all the secret stones
forests and fields, breathing with blood and bones
still no words we can speak, our paths have been chosen
but all trails that we trek,
-should lead us back to here because our

nuke comes again
just when i’ve broken down i found
nukes can come again
you’ve gotta believe that

nuke comes again
just when i’ve broken down i found
nukes can come again

202 millió dollárnál jár a Bourne-ultimátum Amerikában, mi meg a régi időket idézhetjük fel a magyarországi bemutató időpontjával: október 25. Milyen dolog már ez, hol élünk, a 90-es évek elején? Olyan mélyen fel vagyok háborodva, hogy valószínűleg nem is fogom megnézni a filmet moziban. Nem szeretem, ha hülyére akarnak venni, márpedig majd 3 hónapnyi csúszás a bemutatók terén egy ilyen film esetén és 2007-ben, elég nagy öngólt jelent. Azt kívánom a forgalmazónak, hogy érezzék meg a döntés hatását a bevételeiken. Ahogy elnézegetem a különböző fórumokat, már most is sokan látták a filmet, október 25-ig meg csak az nem fogja megnézni, aki nem akarja…

Chelloveck, ugye nem Te fordítod? :)))

És a Casino Royale sikere után a következő Bond film elkészítéséhez a Bourne filmek stunt koordinátorát, Daniel Bradleyt kérték fel Forster rendező mellé segítségnek, hogy még szebb, még jobb, még hitelesebb kaszkadőrjeleneteket láthassunk a végén a késztermék megtekintésekor. Lehet, hogy tényleg nézhetővé válnak a Bond filmek is? A régi szériát eléggé untam, Sean Connery óta Daniel Craig volt az első színész 007 szerepkörben, akire azt mondtam, hogy na végre, ez egy Bond.

A 22. részt így már szinte biztos, hogy megnézem a moziban, feltéve, hogy nem ezer évvel később akarják elkezdeni vetíteni itthon. Mert akkor inkább mégse…