The 4400
The 4400
4400 were abducted, 4400 were returned.
A tv2 adta, vagy lehet még adja is a sorozatot, nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy mikor kapcsoltam be utoljára a tévét. Ez a sorozat is így maradhatott csak ki az életemből eddig, mindenesetre a szabadság kellős közepén az utamba került 1-2 epizódja, aztán a többi már történelem. Napok óta nem lehetett elráncigálni a gép elől, úgy belejöttem a 4400 nézésbe.
A történet dióhéjban: az elmúlt 60 évben különböző helyeken, különböző időpontokban emberek tűntek el nyomtalanul, akik egyszercsak visszatérnek egy fényes gömbben, ami kiteszi őket egy csendes kis amerikai tóparton - és semmire nem emlékeznek abból, hogy mi történt velük az eltűnésük óta eltelt időszakban. A helyszín, ahova visszatérnek, Seattle. A kormány természetesen mindőjüket karanténba zárja, vizsgálgatják őket, majd mivel nem találnak semmilyen veszélyre utaló jelet, szabadon engedik az embereket. 4400 ember, akik közül sokan az 50-es évek világából hirtelen a 2005. évben találják magukat, és vajon mihez kezdenek ezzel a világgal? Az esetleg már régóta halott családjaik emlékével, a gyerekek a szüleik hiányával, a szülők azzal szembesülve, hogy távollétükben kivonódtak a saját családi történetük képletéből. Miért ők, miért Seattle és miért az évezredforduló után?
Aztán hamarosan kiderül, hogy nem csak ennyi történt, nem csak egy rablás, jobban mondva 4400, hanem valami más is. A visszatérők egyike-másika különböző természetfeletti képességek birtokába került, amik nem sokkal a hazatérésük után felszínre kerülnek bennük. A telekinézistől a jövőlátáson át a gyógyítóképességig hosszú a lista. Az alapsztori önmagában is sugallja, hogy ennél a sorozatnál tudatosan sztorizásra készültek az alkotók. Nem csak a 4400 elrabolt, majd visszahozott ember élettörténetei és képességei adják a történet velejét, hiszen akkor könnyen unalmassá válhatna az egész. Nem, az emberi történeteket, drámákat, boldogságot, morális kérdéseket vegyítik a különböző képességek ismertetésével, miközben a legelső résztől fogva egy igen komplett világot építettek fel. Még a 4. évad egyes epizódjaira is rá tudtam csodálkozni, hogy milyen szépen kifejtettek valamit mondjuk az első évad egyik részéből. A történet komplex, mint ahogy a 4400 célja is, meg kell menteniük a világot, hogy az emberiségnek legyen jövője. Egészen pontosan a jövő emberei vitték el a 4400-at a saját idejükbe, ahol az emberiség veszélyben van, képességeket adtak nekik és visszaküldték őket azzal a céllal, hogy valahogy megpróbálják megváltoztatni a jövőt, a múlton át. Persze, hogy semmi ne legyen olyan egyszerű, a jövő emberisége sem gondolkozik egységesen a globális célokról, amiket el kellene érnünk a fennmaradás reményében, így a két tábor a jövőből éreztetni kezdi a konfliktusait már a jelenben is. Mondom, nem egyszerű a történet és a készítők sokszor szándékosan játszanak a jó és a rossz fogalmával, néha még fel is cserélik őket, bár többnyire az ember csak törheti a fejét, hogy most akkor kinek is lehet valójában igaza, mert ebben a sztoriban semmi sem teljesen fehér, de nem is fekete.
A szereplőgárda is nagyon jól lett kiválogatva, szinte mindenki a kedvencem, az alap NTAC csapattagokon és a könyvmoly Marco-n kívül azonban talán a Richard Tylert alakító Mahershalalhashbaz Ali-t kedvelem a legjobban, több okból is, ugye. Kristálytisztán emlékszem, hogy kb. a 3. epizód elején már annyira idegesített, hogy alig bírom kiolvasni a nevet a bejátszás alatt, hogy leállítottam, hogy begyakoroljam. Tipikus.
A név egyébként a biblia leghosszabb keresztneve, tudtam meg, ahogy utánanéztem a neten. Jelentése: „Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!” Biztos nem lehetett egyszerű egy ilyen keresztnévvel kölyöknek lenni, bár nekem tetszik az ötlet, lehet hogy lecserélem a Zénó-s terveimet erre. Majd meg kell néznem, hogy szerepel-e a magyar utónév gyűjteményben…
Na jó, valójában a dolgok jelenlegi állása szerint inkább azon kéne fáradoznom, hogy felkerüljek a kihalófélben lévő fajok listájára.No de nem is ez a lényeg, hanem a sorozat. Melegen ajánlom minden SF fannek, aki még nem látta volna. Jól jön a nagy nyári uborkaszezon végén, még az SGA és BSG dózisok előtt mindazoknak, akik úgy érzik, hogy el tudnának viselni egy jó kis sorozatot. Már most elvonási tüneteim vannak, ahogy várom az ötödik évadot.


szeptember 20th, 2007 at 12:24 pm
Én gyorsan elbuktam 4400-ügyileg. A nyitó jelenetnél, amikor észlelik a közelgő tárgyat és rakétákat akarnak indítani ellen, annyi fizikai és technikai marhaságot követtek el, hogy ki is kapcsoltam. Pedig hallottam, hogy jó, de egy sf vegye komolyabban az ilyesmit
szeptember 20th, 2007 at 2:36 pm
Sezlony, nem legyél ilyen kanapés…
Egy olyan SF sorozatot nevezz meg nekem, amiben nem lehet hibát találni. És azt leszámítva, hogy igazad van, nem hemzseg a széria a hibáktól és elég érdekes is, meg szórakoztató is. Bár a fazont, aki Tom Baldwint alakítja, lecserélhetnék, vagy elvehetnék tőle a műkönnyet, mert nekem egy kicsit túl érzelgős a figura. Egyebekben viszont ötös alát simán megérdemel az egész szerintem.
szeptember 20th, 2007 at 3:39 pm
Szeszélyes vagyok ilyen téren. És az elejének megítélése kombinálódott azzal, hogy belegondoltam, mennyi szabadidőmbe kerülne, ha minden héten követném a sorozatot a tévében… Ez így sok volt, és a veszteségek minimalizálása mellett döntöttem
Majd egyszer, DVD-n, ha valaki kölcsönadja, hosszú téli estéken, amikor éppen nem írok, vagy nem alszom és olvasnivalóm sincs…
szeptember 21st, 2007 at 1:17 am
Évad!
Grrrrrrrrr.
Én most a Gyökereket nézem (megírtam róla a bejegyzést, idegesíteni kezdett, hogy nincs meg, oszt mérgembe letőtöttem).
Az sokkal jobb filmsorozat.
És nincsen benne ÉVAD!!!
Halál az évadra.
szeptember 21st, 2007 at 7:33 am
Gyökerek? Lehet belenézek majd én is akkor… Most Tresholdazni kezdtem el, de az nem tetszik annyira…
szeptember 21st, 2007 at 7:42 am
A szeszélyeskedésről meg csak annyit, hogy az élet nem egy matematikai képlet (na jó, attól eltekintve, hogy minden matek), néha lazíthattok ám a szabályaitokon.
Vegyetek példát szőkeségemről és ízléstelenségemről. Egész kényelmes így a bőrömben.
Sezlony, a hosszú téli estéidnek, mikor se tévézés, se írás, se olvasás nem lesz, az asszony szerintem nagyon fog örülni!
Bár ez kissé utópisztikusnak és lehetetlennek hangzik így leírva nekem. Viszek neked tartalék dvd-t.
szeptember 21st, 2007 at 3:33 pm
Nem szabályaim vannak, hanem preferenciáim
A tévénézés a sokadik ezek között.
Nem vagyok én aszkéta!