Dilemma - Wilson vs. Clarke
Hát én isten bizony megpróbáltam. Többször is. Nem, vagy csak nagyon nehezen megy. Wilson Pörgésének eljutottam már a feléig kb., már vagy 2.-3. hónapja próbálkozom az elolvasásával, aztán valahogy mindig úgy alakul, hogy bejön mellé egy újabb könyv, aztán még egy, majd még egy. És valahogy mindig előbb végzek a többivel, mint ezzel. Ez azért is fura, mert az ízlésem annyira nem szokott eltérni a közízléstől, legalábbis az errefelé uralkodótól nem. És most valahogy mégsem tudok egyetérteni az előttem a Pörgést dícsérő szavakkal. Szerintem vontatott, tele van felesleges, a történet szempontjából nemhogy nem kívánatos, de zavaró ömlengésekkel. Lehetne jól megírva ez a rész is, de ahhoz valószínűleg egy női írótárs kellett volna. Persze könnyen meglehet, hogy csak én voltam nem megfelelő ideg- vagy lelkiállapotban a történet elolvasásához, nem tudom. Még nem adtam fel, talán idén még sikerül átrágnom magam rajta. Keményen meg is büntettem magam, Clarke Bölcsőjét, amire több mint egy évet várakoztam az antikvárium.hu-n, szántszándékkal nem veszem elő olvasásra. Desszertnek tartogatom magamnak, míg a Pörgést főételnek. Azt hittem ez jó ötlet, de csak az étvágyam ment el tőle. :-) Ez mondjuk rámfért, szóval ez nem panasz. Mostanában kezdem megkedvelni a mérleget. Már majdnem azt mutatja, amit nem csak elképzelni szeretnék a számlapon.
Szóval a nagy helyzet az, hogy megtiltottam magamnak, hogy mást olvassak, amíg ezzel nem végzek. Csak az a baj, hogy amikor hazamegyek esténként, akkor a tekintetem tudat alatt és tudatosan is a Bölcsőt nézegeti A. C. C.-től. Még pár hete beleolvastam az első pár oldalba és azóta nem hagy nyugodni a történet. Azt hiszem menthetetlenül Clarke fannek születtem, az ő világait, képeit és mondatait imádom. Nem szerencsés dolog ilyenkor bárki másnak mellékerülnie, mert a megmérettetésben tutira könnyűnek találtatnak. És Wilsont nem lehet összehasonlítani Clarke-kal, előbbi kb. olyan nekem, mintha Blikket olvasnék, míg utóbbi a Biblia. Látom, látom én, hogy vannak a Pörgésben ötletek, nem is rosszak, de a kivitelezés nekem, ahogy meg van írva, túlontúl populáris.
Szóval nagy az én dilemmám, ha megadom magam a vágyaimnak és előreveszem a Bölcsőt, utána várhatóan megint nem fogok Pörgést olvasni a fenti okokból kifolyólag. Egy Clarke könyv elfogyasztása módosult tudatállapottal jár nálam, sokszor még hetekkel az utolsó lap után is.
Pedig bőven lenne mit bepótolnom, és még egyéb olvasási tartozásaim is vannak, amik miatt lassan már tényleg nagyon fogom szégyellni magam. Mindenről Wilson tehet! 
No meg a munka, ami egy kis pihi után úgy csapott le rám, mint dühös kobra a mezei pocokra…
szeptember 26th, 2007 at 2:50 pm
Eh, asszonybeszéd…
szeptember 27th, 2007 at 11:38 am
de most miért…?
szeptember 27th, 2007 at 4:29 pm
Clarke bácsi mögött jelenleg jóval több van, mint Wilson mögött (már ami Wilson magyarországi munkásságát illeti), de Wilsonnak, ahogy nézegettem, van még 4-5 igencsak jónak tűnő regénye, pl. Chronolits, Darwinia. És azért Clarke bácsi is tudott nem egyszer ásításra késztetni olvasás közben
szeptember 27th, 2007 at 10:15 pm
nos,
nem vagy egyedül, Sayed, mert én is így jártam a Pörgéssel…
Nem nagyon érzem, hogy olvasnám holnap is, bár már nem sok van hátra – augusztusban ültem neki, és még az egynede rám vár. Pedig nem rossz, van benne écca :), és mégsem gyűröm le olyan gyorsan, ahogyan illenék. Még a Rajt is levadásztam egy hét alatt, pedig szenvedtem ott is vagy négyszáz oldalt… 
sangel
szeptember 28th, 2007 at 8:39 am
Sangel, köszönöm! Végre egy sorstárs…
a bejegyzés óta kemény 2 oldalt bírtam elolvasni. Pedig tényleg, nem rossz, nem rossz, de valahogy nem megy az istennek sem. Korrekt, de hiányzik belőle valami tűz, valami élet. Azt várom már sok-sok oldala, hogy egyszercsak megfogjon a történet gyorsvonata, aztán átlendítsen a könyv hátralévő felén, de ezek szerint arra még várhatok. 
Hétvégén muszáj leszek bevégezni, vagy így, vagy úgy. Nem szívesen rakok könyvet a polcra vissza befejezetlenül, de volt már ilyen. Nem merem megmondani kinek melyik könyvével jártam még így, mert azt is mindenki az egekig dícséri. Biztos csak nem voltam jó passzban, mikor eddig 3-szor nekiugrottam.
Hackett, Clarkenál meg azt hiszem nagyon nem mindegy a mikor, a hol és a mit. Sok könyvet írt szerencsére és sok témában. Nem mindegyik érdekelheti az embert ugyanúgy, mint ahogy 20 évvel ezelőtt engem sem érdekelt más, csak a winnetous történetek, meg a krimik, de ez semmit sem változtat a lényegen. Szerintem ő a valaha élt egyik legjobb sf író. Ezzel persze lehet vitatkozni, de én úgysem fogom megérteni a miért nemet.
szeptember 28th, 2007 at 12:58 pm
Egyébként Clarke és Wilson összehasonlítása nem a legjobb, mert alma és körte.
szeptember 28th, 2007 at 1:16 pm
hát ez az… és én nem csípem a körtét.