Rövidségek
Odakint lassan levetik ruhájukat a fák, múlik egy újabb év, nem könyörtelenül, nem hangosan, csak úgy megint végetér. Hiába, a természet mesterien kezeli a születés és elmúlás drámáját.
Én meg ezen a remek kis szombati munkanapon, ami vélhetőleg egészségesen rövid lesz, a tegnapi sörözés utóhatásaként próbáltam a kávém fölött összeszedegetni a pár maradék agysejtemet, hogy munkára bírjam őket. De mind azt mondja, hogy minek, hiszen ez egy olyan rövid nap, nincs értelme bármi komolyabba belekezdeni. És valóban, mindjárt véget is ér, délre kihalt az épület. Ha sci-fivel akarnám kifejezni, azt mondhatnám, hogy a hétfők és a keddek amolyan többkötetes regénynapszerűek, a szerdák a kisregényekre hasonlítanak, míg a csütörtökök a novellákra. Közben mindenki a pénteket (vagy most épp ugye munkanap lévén a szombatot) várja, mert ezek a legrövidebb napok, amik után jön a várva várt hétvége. No de mi hasonlítható az ilyen nem sok értelme van dolgozni napokhoz a sci-fiben? Hát a legrövidebb sci-fi történetek kategóriája. Azokból még egy ilyen napba is sok belefér. Sokan azt mondják, hogy a regények az igaziak, tegnap szóbakerült viszont az SF találkozón az is, hogy rendben, no de hány oldal, mennyi karakter és kell-e, hogy minden regény egyre hosszabb és hosszabb legyen? Persze hogy nem kell, jómagam a novellákat amúgy is picit jobban szeretem. Rövid történetet írni nehezebb, pláne ha jó rövid történetről beszélünk, ezt a véleményemet kétlem, hogy valaha is meg tudná változtatni bármi.
A világ legrövidebb szerelmes SF története:
“Boy meets girl. Boy loses girl. Boy builds girl.”
/Jeff Renner/
Legrövidebb SF történetek:
“The last man on earth sat alone in a room. There was a knock on the door….”
/Frederick Brown/
“That morning the sun rose in the west.”
/Anthony Burgess/
“Time ended. Yesterday.”
/Roger Deeley/
Szeritnem nagyon jók. Az viszont elgondolkoztató, hogy akármerre nézelődtem, gyakorlatilag minden rövid sztori szomorú vagy legalábbis borongós. Vajon miért van ez? Tény, hogy erre a témára nem is nagyon jellemző a viccelődés (oké, Galaktikus főnyeremény és a Galaxis utikalauz stopposoknak kivétel), pedig az ember azt hinné, hogy a rövid, főleg pár szavas történeteknél a humor dominálhatna, mint például a viccekben. Ki is próbáltam.
Instant univerzum teremtményekkel, olvasta Isten a dobozon.
A pontos idő 7:45:12 - sugározta a fekete lyuk.
október 27th, 2007 at 1:34 pm
Kozmikus főnyeremény.
október 27th, 2007 at 2:17 pm
Na basszus, persze, hogy az. Lelassult agyműködéssel az ember ne posztoljon, hiába.
Bár tőlem már lassan megszokott, hogy időnként ezt-azt összekeverek. Elmegyek mixernek.
október 27th, 2007 at 2:32 pm
Különben a maguk módján Fredric Brown egyéb művei is humorosak (a Marslakók, mars haza! regényén például meg lehet pusztulni), de ilyenek Szentmihályi magyaros novellái vagy a 101 mini-scifiben lévő egypercesek döntő többsége, Sheckley ugyancsak sokat humorizál egyéb műveiben, Ilja Varsavszkij, Dévényi Tibor!!!, aztán ne feledkezzünk meg Az út irányáról Ursula K. Le Guintől, én azt is humorosnak tartom; folytathatják a többiek is a példálózást! Imádom a humoros vagy legalábbis ironikus sci-fiket.
október 28th, 2007 at 8:29 pm
Instant univerzum…? Ez jó.
november 5th, 2007 at 4:28 pm
Fanasztikusak.
Lehet, h bennem a hiba, de én nevettem.