Egy egyszerűnek tűnő kérdés
Kinek a tulajdona az ember saját élete?
Hm-hm. Milyen önző válaszok járnak a fejemben…
A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az
Just another SFblogs.net weblog
Kinek a tulajdona az ember saját élete?
Hm-hm. Milyen önző válaszok járnak a fejemben…
október 31st, 2007 at 12:02 am
miért? van rá más válasz is, mint az az önző?
október 31st, 2007 at 1:13 am
Pontosan! (ld. előző komment)
október 31st, 2007 at 8:55 am
Van rá másik válasz… Pl. mások önzése…
október 31st, 2007 at 3:58 pm
Jó, értek én mindent. Kérem, nekem kamasz gyermekem van…
október 31st, 2007 at 6:41 pm
Nekem pedig egy anyukám…
október 31st, 2007 at 11:05 pm
egyébként ez egy nagyon komoly téma, mármint az én olvasatomban. Mert nekem “valaki” , egy nőnemű 16 éves és pár hónapos leánygyermek igen sűrűn kiabálgatja, hogy “Az én életem, és azt csinálok vele amit akarok”, de mindig megnyugtatom, hogy persze, ahogy a föld alatt leszek, akkor már nyugodtan…
november 1st, 2007 at 6:12 am
különböző helyeken ezt is a zsarolás egyik formájaként értelmezik…
november 1st, 2007 at 10:32 am
Hát, én így 30 fölött már kezdem sejteni, hogy kb. annyiban kimerül a saját önzésem, hogy én vehetem a levegőt.
Na jó, persze ez túlzás, de jól hangzó túlzás. 
november 1st, 2007 at 11:31 am
persze, mindenkit, a gyereket is úgy kell szeretni, hogy az neki legyen jó. Nagyon bonyolult és összetett dolog ez, mármint szülőnek lenni. De nem jártatom tovább a billentyűzetemet.
november 1st, 2007 at 4:14 pm
sayed,
próbálok néhány megoldást:
- az élet azé, aki elveszi
- az élet azé, aki le tud mondani róla
- az élet azé, aki kapja
- az élet azé, aki él
- az élet azé, aki tudja, miért él
- az élet azé, aknek fogalma sincs arról, miért él
Az egyik ismerősöm meg ezt mondta: egyszer élünk, hacsak közbe nem jön valami.
Egy másik ismerősöm pedig ezt: egyszer élünk, de lehet, hogy sokat mondok, ha kétszer.
Nem tudom, melyik a helyes megoldás, és még az is lehet, hogy ez: ahány ember, annyi élet – kinek több jut, kinek kevesebb…