Rejtélyes foltok nyomában
Ártatlan kék szemekkel bírnak a macskáim otthon, nem tudnék kinézni belőlük semmit rossz szándékot, pedig időnként vannak rajtam rejtélyes kék-zöld foltok itt-ott. Még sosem gondolkoztam el azon a lehetőségen, melyet az alábbi, nem mellesleg a végletekig hiteles kandirajzfilm bizonyosan szerető macskatulajdonosai megtettek helyettem. Nyugodtan merem kijelenteni, hogy minden cicatulajdonos hevesen bólogatva és térdét csapkodva fog rajta röhögni. 
Remény- és leendőbeli cicatulajdonosoknak pedig kötelező darab. Ez a szerkezet ugyanis nem kutyából van és sűrűn lebecsülik a leleményességüket, ami azért néha rendesen fel tudja forgatni az ember életét. Én például régen szerettem a növényeket, a szőnyegeket, sosem értékeltem eléggé a könyvek azon tulajdonságát, miszerint önmaguktól nem másznak le a polcról, vagy hogy a csőrikés bögrém is áldozatul eshet (hiába na, biztos mert madár van rajta), satöbbi. Cicatulajdonláshoz, ami helyesebben ejtve rabszolgasorsot jelent, erős jellem és a fajta meggyőződéses imádata szükséges bizony néha.
Ma például kétszer keltem, egyszer hajnali 4-kor, mivel éjjel elfogyott a cicák nasija és Az(h)ar igen nyomatékosan adta tudtomra, hogy éhes. De azért nem, nincs monoklim. 
És nem, ez nem panaszkodás volt. Imádom őket, még akkor is, amikor mérges vagyok rájuk.
november 6th, 2007 at 9:55 pm
Itt ülök, hangosan vihogok és könnyek potyognak a szememből
), de megvannak a praktikái, hosszasan tudnám mesélni 
Az én macsekom baseballütőt ugyan nem használ (nem is tudna, mert ilyesmit nem tartunk itthon
november 6th, 2007 at 10:01 pm
LOL.
Ez nagyon jóóóóó! 
Annatar: mesélj! Vagy írj róla postot, vagy valami.
november 6th, 2007 at 10:02 pm
Én már kb. 20-szor megnéztem, nem tudom megunni.
Kíváncsi vagyok, hogy azok is ilyen viccesnek találják-e vajon, akiknek nincs cicájuk. Szerintem nagyon találó és szenzációsan jó. 
november 6th, 2007 at 10:04 pm
Jaja, postot!
november 6th, 2007 at 10:05 pm
Egy rövidkét már írtam: http://annatar.sfblogs.net/2007/09/29/szep-remenyek/
De akkor majd még írok többet. Néhai Boni cicámról is, aki sziámi volt, az meg aztán végképp egy külön műfaj
november 6th, 2007 at 10:12 pm
Istenem, végre valaki, aki ezt tudja! Mindkét cicám sziámi.
Gyönyörűek, és veszélyesen okosak. No meg enbernek képzelik magukat. 
november 6th, 2007 at 10:17 pm
És egyszemélyben tudják nyújtani a macskaság minden aspektusát. Bonikám a szőkenőtől a szuperintelligensig, a plázacicától az istennőig, a kiccicától a veszélyes vadállatig minden volt. Kihagytam valamit?
november 6th, 2007 at 10:21 pm
Talán csak a feltalálói és lakberendezői képességeiket, de egyiket a blogban pedzegetted.
Az első cicám, Azar, még nem volt fél éves, ha jól emlékszem és már ki tudta nyitni az ajtót. Ezután nem sokkal lemondtam a szőnyegről, rá pár hónapra pedig rájöttem, hogy a sötétítőfüggönyön kívül igazából nincs is másra szükségem (szétszedte, akárhányat raktam fel). Hiába, puritán kiccica, lételeme a természetesség. 
november 6th, 2007 at 10:25 pm
Meg azt sem felejtem el, amikor először jöttem arra haza, hogy valahogy sikerült kinyitnia a bárszekrényt, ami a nevével ellentétben a csokoládékat és cukorkákat tartalmazza. Pedig nem szereti nagyon a csokit, de előző este azt ettem és nem adtam neki. Viszont látta hova raktam. A kávémért is szó szerint meg kell küzdenem vele reggelente, úgy kell lefejteni a pohárról. Szerencsére a fia sokkal sztenderdebb macsek, no meg ugye a sziámi egy enberes macska - az anyja sajnos nagyon féltékeny.
november 6th, 2007 at 10:30 pm
Benji méretes cirmos (ex)kandúr, némi perzsa beütéssel. Ifjúkorában ő is ki tudott nyitni egyes ajtókat, pl. a bejárati ajtót, úgyhogy azt elkezdtük zárni. A kis okos fejével rájött, mire való a kulcs, meg is próbálta elfordítani a zárban, két mancsával közrefogva a kulcsot, de erre azért a macskamancs nem igazán alkalmas, úgyhogy egy idő után leszokott róla. Persze továbbra is használja a kulcsokat zajkeltésre figyelemfelhívás céljából
Boni meg döbbenetesen hatékony technikával csinálta: a kilincs fölé ugrott, és így teljes súlyával tudta nyitni az ajtókat. Aztán két lábra állt, és a mancsaival belökte az ajtót. Nem igazán jött ki egymással a két macsek, de azért Benji tudta értékelni az ilyen akciókat
november 6th, 2007 at 10:38 pm
Igen, ez így van! Nálam még a szoruló ajtók technikáját is tudják. Az meg, hogy nem jöttek ki egymással, nem csoda. A sziámiról azt hallottam, hogy egyedül a saját ivadékával hajlandó valamilyen szinten osztozkodni, ami azt kell mondjam még mindig nem a legtalálóbb, mert így is nagyon határozottak kettőjük közt a határvonalak. No de egyszer erről lehet tényleg írok egy kilométeres postot, és még az is kevés lenne… Két sziámival 35 nm-en néha azt hiszem már mindent láttam.
És túléltem. 
november 6th, 2007 at 10:44 pm
Nem, nálunk pont a sziámi volt a barátságos és alkalmazkodó, Benji az egoista és féltékeny, ő nem engedte magához közel Bonit. Pedig ő még az állatorvostól is megvédte
Bonika volt a mesebeli nyuszika, akit Benji ha volt rajta sapka, azért, ha nem, akkor meg azért vert meg. Persze nem komolyan, de azért minden atrocicást rajta torolt meg 
november 6th, 2007 at 11:03 pm
Egyébként macskabarátoknak kötelező olvasmány Terry Pratchett Az Igazi Macska (The Unadulteradted Cat) c. könyve. Talán antikváriumban fellelhető, 1991-ben adták ki. És igen, az a Pratchett
november 7th, 2007 at 12:49 am
Nagyon jó!
De jót röhögtem. 
Ez annyira macska. :))
Persze, írjatok még ilyen sztorikat.
Én is macskás vagyok, vagyis voltam régebben, amikor még otthon laktam, és amíg még volt macsek. (11 évet élt.) Ravasz, hisztis, vén kandúr volt, és hát ennyi idő alatt jól beidomította a családot… Volt egy szintén korabeli, nála talán egy évvel fiatalabb, jól megtermett kuvaszunk is, na időnként azt is jól helyretette ezért-azért.
Az is érdekes volt, amikor lassan, mint aki vadászni indul, becserkészte az alvó jószágot, aki hozzáképest hegynyinek tűnt, majd hirtelen ráugrott, és támadást imitált. Időnkét jól megkergették egymást. :))
november 7th, 2007 at 6:56 am
4 macsunk van… mármint a szüleimnél, de azok a kertben élnek
a video inkább magamra emlékeztetett. koránkelő lévén, egy csomó praktikát be kell vetni, hogy az asszony felébredjen 
november 7th, 2007 at 10:04 am
Annatar, meg is néztem a könyvet az antikvárium.hu-n, nincs belőle nekik, így előjegyeztem. Majdcsak befut egyszer.
Ilona, a ravaszság is jó meglátás.
Kis szőrös mestertolvaj.
Egyszer gyanús neszezésre lettem figyelmes a nappaliban és odanézve látom, hogy Ficak a tiltott polc 3. szintjén jár, és mindjárt lever pár könyvet. Rászóltam szépen, hogy legyen szíves lejönni onnan (ő egyébként rám nem nagyon hallgat). Akkor viszont illedelmesen lehuppant a padlóra és már-már elégedett lettem volna, ha nem lett volna nagyon gyanús… Hogy mintha valami lenne a szájában…
Csag, az ébresztőórával már próbálkoztál?
november 7th, 2007 at 10:10 am
Hááháá, láttalak a G-ban, csőőő!!!
(Nem volt szar érzés, hogy nem vehetted meg hétfőkedden? Engem a guta megütött volna!)
Ezt nevezem meglepetésnek!!!
november 7th, 2007 at 11:54 am
Sayed, akkor egyszerre keltünk macskát etetni… Négykor kaja kellett neki, aztán megvárta, míg újra elalszom, majd kikéredzkedett. És ez így megy minden éjjel.
Az ébresztéseket fejhez üléssel, arc tapogatásával, orr piszkálásával, fül melletti dorombolással, arcrafekvéssel, a laminált padlón történő, tüntetően hangos fel-alá mászkálással, elhaló nyávogással tudatja.
november 7th, 2007 at 11:57 am
Ja, most megnéztem a filmet. Nincs több mondanivalóm.
november 7th, 2007 at 1:29 pm
Az mindig gyanút kell keltsen az emberben, ha a macska elsőre szót fogad
november 7th, 2007 at 1:53 pm
sayed: ébresztőóra? vasárnap hajnalban?
november 7th, 2007 at 2:06 pm
Ja hogy vasárnap? Hát az valóban súlyosbító körülmény.
Én egy cicát javaslok benti használatra, remekül lekötnétek egymást. 
Sezlony, UGYE, UGYE?
Chelloveck, kit láttál Te és hol?
november 7th, 2007 at 3:53 pm
Bocs.
Senkit és sehol.
Neked van igazad.
Biztos összetévesztettelek valakivel.
(Te vagy kb. a századik, aki ma ok nélkül beszól, úgyhogy gyúthatod a gyertyát.)
Fasza. Innentől kezdve egy kurva szót nem szólok senkihez, még a végén én vagyok lebaszva.
november 7th, 2007 at 5:31 pm
Oh, bassza meg a pitypangos…, Péter, nekem csak most esett le mit értettél G alatt! Én meg azon gondolkoztam, hogy hol a tökben járhattam a városban, hogy nem emlékszem rá, hogy láttalak. Abszolúte teljes mértékben kizártnak tartanám, hogy ne ismerjelek fel.
A G-ről meg annyit, hogy miután kb. 1 hónapja A. annyit írt, hogy köszi, majd megnézem - és ezután se kép, se hang, meggyőződésem volt, hogy na ebből se lesz semmi. A novemberi Galaktikát meg még nem vettem meg, szerintem ha nem szólsz, lehet, hogy hétvégéig eszembe se jutott volna.
Na hát ez van, ezúton is kezeimet tördelve esdeklek bocsánatodért, de komolyan nem vettem a poént. Most viszont rohanok az újságoshoz! :-)) És köszi, hogy szóltál!!! És hogy válaszoljak, nem, nem volt szar érzés, hogy nem vehettem meg hétfőkedden, mivel mondom, dunsztom nem volt róla, hogy egyáltalán megjelenik és hogy most-e. Nem kisstílű vagyok, hanem hithű antikarrierista balf… balfék.
november 9th, 2007 at 8:29 pm
[…] Nemrégiben pedig Sayed blogján tárgyaltuk ki a macskatartók jólétének nyűgét s nyilait. […]
november 11th, 2007 at 3:30 pm
én erről a macskás blogról valahogy lemaradtam, és most Ilona ismertetőjében elolvastam, de azóta idejárunk félóránként röhögni. Csúcs! Két macskánk van, de azok még ifjak és bohók. Félek, nem sokáig.
november 22nd, 2007 at 3:08 pm
Ezt most láttam egy fórumon valakinek az aláírásában, szerintem le is nyúlom:
“Thousands of years ago, cats were worshipped as gods.
Cats have never forgotten this.”
Találó
november 22nd, 2007 at 8:02 pm
Valóban az!
január 12th, 2008 at 10:43 am
[…] Egyszóval csuda jószágok ezek a macsekok. Szerencsére baseballütőt nem tartunk itthon […]