A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Volt ugye egy csodálatosnak korántsem nevezhető, ámde rengeteg bosszúságot okozó 200 GB-os vinyóm. Nem mondom milyen márka, pedig állítólag manapság ez az egyik legjobb. A második tetszhalálozása után már nem vesződtem vele többet, úgy döntöttem, hogy akkor jöjjön egy újabb, egy szebb, egy jobb, preferably nem ugyanattól a gyártótól. És hát ha már veszek, akkor ugye nagyobbat veszek, mert nincs már olyan nagy különbség köztük árban, hogy ne érné meg.

Szóval csavarhúzó elő, gép felnyit, 200-as vinyó kivesz. Ahogy utálatom tárgyát kiszedtem, ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy túl sok a kábel odabent. Megküzdöttem a rengeteggel, közben rácsodálkozva, hogy jéjé, erre a hdd-re még emlékeztem, meg erre is, hát ez a másik meg mi ez? Aztán rájöttem, hogy hát ja, pár dolgot megtartottam az előző gépből is, nevezetesen ugye a hdd-ket, meg az optikai drive-ot. Noha értelmetlennek tűnik, hogy az embernek legyen egy 40-es, meg egy 10-es vinyója is a gépben 2007-ben, még mindig nem tudom rászánni magam, hogy kidobjam őket. Ezek ugyanis sorrendben 6 és 8 éve hibátlanul működnek, nekik hála egyedül, hogy a 200 gigás vinyóm halála nem fektetett padlóra (nem azon futott az oprendszer). Viszont ha nem dobom ki őket, akkor macerás még két vinyót belegyömöszölni a gépbe, főleg IDE-seket, egyszerűen nem férnék el a kábelektől, töprengtem. Hát mi legyen? A régi, de jól működő és isteni megérzéssel megtartott vinyóim persze IDE-sek, IDE-s a dvd íróm is, ezek mellé anno nem akartam SATA vinyót berakni, mert hát az ördög sosem alszik. Viszont nézegettem az alaplapot és látám, hogy van kettő darab SATA eszköznek is hely. Hiába, két éve ez még egy jó alaplap volt, most is árulják. Hát akkor legyen, gondoltam, az új vinyó akkor ilyen lesz, hátha jobb lesz, mint az elődje. A 10-es vinyót kihúztam, megköszönve eddigi szolgálatait. Egyszer még jól jöhet, ki nem dobom azért, az tuti. Szóval az új vinyó satás lett, valami álom volt berakni és a dzsungel is kisebb lett, mert egy ide kábelt ki tudtam szanálni, no de a megnyugvásom elmaradt. Miért? Hát mert ugye…

Windowsom van, 2000. Akármennyit is küzdöttem vele, az istennek nem akar az új vinyóból többet látni, mint 138 GB-ot, nem ám 128-at, ami számot még értenék is, nem. Nem akarom elhinni, hogy a friss vinyóval lenne a gond… Ekkora pechem nem lehet. Itt lenne a remek alkalom, hogy végre lecseréljem az oprendszert XP-re, no de jelenleg nincs dvd-íróm, mert egy ismerős elkérte pár napra úgy 3 hete. Így nem tudok lemezről indítva erőszakot venni az oprendszeren, hogy hátha úgy szíveskedne mind az 500 GB-ot látni végre. Nem gond, mert elvagyok így egy darabig még, csak veszélyes a nyitott oldalú számítógép látványa otthon. Mert az ember gyerekének ötletei támadnak, hogy mihez is kellene valójában kezdeni a konfiggal, mondjuk úgy az alaplaptól indulva….  Ami ugyan jó, jó, de már van sokkal jobb is. Az első gépemet 6 évig használtam, méghozzá úgy, hogy ebből 4-ig nem kellett hozzányúlni, a második most azt hiszem úgy 2 éves és egyéves korában átesett már egy komolyabb kozmetikázáson és ugyan teljesítmény szempontjából lehet még vele játszadozni, de nem fogom tudni újabb 4 évig használni, főleg nem, ha nem szokok le a játékokról. Nem baj, ennek a p4p800asnak akkor is ki kell még három évet húznia legalább, mert pár éven belül megint lesz egy rakás új fejlesztésű cucc és célszerűbb lenne kivárni az eljövetelüket egy új konfiggal. Állítólag 2008 második felére kifejlesztik a flashmemóriás adattárolók (ssd) 128 GB-os verzióját, kíváncsi lennék rájuk. Most a 64 GB-sek még 900 dollár körül vannak, ha jól láttam, ergo erre még várnia kell a pórnépnek. Viszont ha belegondolok, hogy egyszer talán végre a teljesítmény határait nem fogja lekorlátozni a mechanikus, pörgő-forgó háttértárolók csigalassú elérési sebessége, azért örülök. 100-szor gyorsabbak ezek a kütyük a hagyományos hdd-knél legalább, ráadásul nincs forgó alkatrész bennük, így a hibalehetőségek száma is lecsökken. Aztán ki tudja, lehet, hogy hiányozna az a hang a számítógépből bekapcsoláskor, amikor a vinyó felpörög? Á, sztem hamar meg tudnám szokni a hiányát. Kérdés hányszoros újraírást fognak bírni, de remélem mire az én gépembe is kerülhet ilyen, addigra már még profibb algoritmusok gondoskodnak erről is. Állítólag most sem olyan vészes ez, mint ahogy sok IT-s gondolja és simán garantálható egy 10 év körüli élettartam. Hát igen, ha erre gondolok, tényleg várom 2010-et. Vagy 12-őt, mire megfizethető is lesz. Más lesz tőle a világ.

This entry was posted on kedd, november 6th, 2007 at 3:53 pm and is filed under személyes, minden, IT. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.