A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Úgy tovább tart ugyanis az, hogy Boldog Új Évet Kívánok! Mindenkinek.

Le a Nagy Testvérrel!!!!

Ps.: megjegyzendő, tartalmas életem eddigi legszebb karácsonyi ajándékát idén kaptam meg, szemem fényétől, az egyetlen kisöcsémtől. George Orwell: 1984. Egyszer talán elmesélem, hogy miért is zokogtam hazatérve emiatt órákon át az örömtől…

Szerda este van. Az előbb csörgött a telefon és amikor felvettem, azt hittem a sors játszadozik velem és én hívtam magamat, mert a vonal túlsó végén valaki remegő, lefojtott hangon annyit sikított, hogy basszus, melindaaaa! De aztán rájöttem, hogy nem, nem én vagyok az, hanem a barátnőm.

Közben pedig rájöttem, hogy az élet egy tudományos-fantasztikus játék, tudományos, mert próbáljuk okosan csinálni, fantasztikus, mert sok mindent elképzelünk, de ki tudja mit tudunk kihozni belőle, és játék, mert közben mindvégig azok vagyunk, akik az üveggolyókat pörgetik a homokban: emberek vágyakkal és álmokkal. És néha húzunk lapot 19-re is. Mert azt is meg kell tanulni!

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
/Kosztolányi Dezső/

Közben pedig nap dumái téren ma kiborult a bőségszaru:

- Be vagyok baszva - mondta.
- Milyen apropóból? - kérdeztem vissza.
- elfogyott a cola meg az ice tea meg a tej is itthonról

- és elmegyünk veled. Csak a “Fiúk, akik vigyáznak rám” névvel kell minket bemutatnod.
- Van pillangókésed?

(az örök optimista)

És ilyesmik…

Szeretem a barátaimat. :-)))

Tűz, tűz, átszellemült vigyor, félelem, várakozás, szabadesés, jóleső fájdalom, téboly, bátorság és egy darab életvidám sikítószörny. Leltárt kellett készítenem magamról ma reggel és ezeket dobta ki a programom, mint bennem/rajtam uralkodó dolgokat jelenleg. Nagyon furák az elmúlt napjaim, a hangulatom annyira ingadozó, hogy már jómagam sem tudom kiszámítani mikor mi következik, leszámítva hogy ugye azért pontosan tudom mit szeretnék és persze van egy ideális eseménysor, ami lebeg a szemeim előtt. Tudom, hogy ez veszélyes és azt hiszem ebbe az állapotba lehet, hogy belehalok csütörtökig. De inkább még ne érjek véget most, mert jó. Elnyújtanám és hajtanám is az órákat, amik előttem állnak addig. Nem sok pillanat érdemes egyébként a halálra, de az ideális esetet is valahogy így képzelném el: fülig érő vigyorral a képemen, végülis egyszer mindennek eljön az ideje alapon vállat vonva a halálnak. Ja, game over? Hehe. De persze eddig a pillanatig még sok mindenen kell átesnem, ha ugyan figyel rám bárki odafent jegyzettömbbel a kezében mikulást játszva. Amit nagyon remélek.

Közben pedig a mindennapjaimhoz irodalmi aláfestésként Sándorunk Láthatatlan Városát olvasom, és mint illedelmes jó kislány kellő szüneteket tartok a novellák után, okosan beosztva minden adagot. A felén vagyok körülbelül túl, jelenleg a kínai kiborgos-maffiásos sztorinál járok és kíváncsi vagyok, hogy az eddigi top3-as sorrendemen tudnak-e még a hátralévő novellák változtatni. Meg az is érdekelne, hogy vajon a kötet különleges hangulatának mekkora szerepe van a fenti állapotom elérésében. Úgy kb. fifty-fifty talán, de az ok-okozati viszonyok között kissé nehéz megállapítani, hogy pontosan miért is tettem meg amit megtettem. Belső sugallat volt, némi külső rásegítéssel és eddig egyáltalán nem bánom. Remélem ezután sem fogom. Sándor is úgy dedikálta nekem a könyvét, hogy: Sayednek, akinek volt bátorsága megtagadni a szőkeségét. Azért ehhez a feladathoz még kell nőnöm kicsit, viszont lassan keményebb vagyok, mint a gyémánt és pusztítóbb, mint egy három kilotonnás atombomba, ráadásul elszánt, valamint még jól is érzem magam így a bőrömben és jaj annak, aki egy életvidám sikítószörny útjába áll… Momentán semmi sem tűnik lehetetlennek, leszámítva a budapesti fürdő zrt.-vel folytatott meddő telefonos és levélalapú kommunikációt a szilveszteri babazsúr apropóján. De már erre is van mentőötlet szerencsére. Most már megérdemeljük a jó híreket is és pont. Úgy legyen.

Á. Á, mint ámen. Például.

Burn with me!

Csak ennyit, Murphy. És köszi.

“Home is not a place. Home is a person.”

Először tiltakoztam, aztán vitatkoztam. Végül emlékeztem. És bizony, igaz. Legalábbis úgy hiszem.

Ezt most csak úgy le kellett jegyeznem. Muszájból. És nem, nem az amire gondolnának azok, akik azt hiszik ismernek.

Bigyó felügyelőnő jelenti: JÖN a Karácsony! Bizony! Ma egy régi álmom vált valóra.

Bemutatom az ipod nano-t (a látszat csal, a kép majdnem nagyobb, mint a cucc maga):

4 GB tárkapacitás, 24 órás szuflával bíró akku, MP3, MP4, avi, csak hogy a számomra fontosabb tulajdonságait említsem…

Ééééés…. Ráfér pl. a teljes DM diszkográfia!!!! Meg az összes zeném, tokostul-vonóstul. Ez egy nagy szerelem kezdete, én már sejtem.

illetve elpofáztam az időt.

Ilyenkor már illik karácsonyi hangulatba kerülni. Az évnek ezen szakaszában mindenkinél főszerepet kap a szeretet, a jóság, a megbocsátás és ilyesmik….

Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
- Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz matróna.
- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:

- Túléltem a rohadékokat!