Leltár
Tűz, tűz, átszellemült vigyor, félelem, várakozás, szabadesés, jóleső fájdalom, téboly, bátorság és egy darab életvidám sikítószörny. Leltárt kellett készítenem magamról ma reggel és ezeket dobta ki a programom, mint bennem/rajtam uralkodó dolgokat jelenleg. Nagyon furák az elmúlt napjaim, a hangulatom annyira ingadozó, hogy már jómagam sem tudom kiszámítani mikor mi következik, leszámítva hogy ugye azért pontosan tudom mit szeretnék és persze van egy ideális eseménysor, ami lebeg a szemeim előtt. Tudom, hogy ez veszélyes és azt hiszem ebbe az állapotba lehet, hogy belehalok csütörtökig. De inkább még ne érjek véget most, mert jó. Elnyújtanám és hajtanám is az órákat, amik előttem állnak addig. Nem sok pillanat érdemes egyébként a halálra, de az ideális esetet is valahogy így képzelném el: fülig érő vigyorral a képemen, végülis egyszer mindennek eljön az ideje alapon vállat vonva a halálnak. Ja, game over? Hehe. 
De persze eddig a pillanatig még sok mindenen kell átesnem, ha ugyan figyel rám bárki odafent jegyzettömbbel a kezében mikulást játszva. Amit nagyon remélek.
Közben pedig a mindennapjaimhoz irodalmi aláfestésként Sándorunk Láthatatlan Városát olvasom, és mint illedelmes jó kislány kellő szüneteket tartok a novellák után, okosan beosztva minden adagot. A felén vagyok körülbelül túl, jelenleg a kínai kiborgos-maffiásos sztorinál járok és kíváncsi vagyok, hogy az eddigi top3-as sorrendemen tudnak-e még a hátralévő novellák változtatni. Meg az is érdekelne, hogy vajon a kötet különleges hangulatának mekkora szerepe van a fenti állapotom elérésében. Úgy kb. fifty-fifty talán, de az ok-okozati viszonyok között kissé nehéz megállapítani, hogy pontosan miért is tettem meg amit megtettem. Belső sugallat volt, némi külső rásegítéssel és eddig egyáltalán nem bánom. Remélem ezután sem fogom. Sándor is úgy dedikálta nekem a könyvét, hogy: Sayednek, akinek volt bátorsága megtagadni a szőkeségét. Azért ehhez a feladathoz még kell nőnöm kicsit, viszont lassan keményebb vagyok, mint a gyémánt és pusztítóbb, mint egy három kilotonnás atombomba, ráadásul elszánt, valamint még jól is érzem magam így a bőrömben és jaj annak, aki egy életvidám sikítószörny útjába áll… Momentán semmi sem tűnik lehetetlennek, leszámítva a budapesti fürdő zrt.-vel folytatott meddő telefonos és levélalapú kommunikációt a szilveszteri babazsúr apropóján. De már erre is van mentőötlet szerencsére. Most már megérdemeljük a jó híreket is és pont. Úgy legyen.
Á. Á, mint ámen. Például.
Burn with me!
Csak ennyit, Murphy. És köszi.