Lassan olvasandó!
Úgy tovább tart ugyanis az, hogy Boldog Új Évet Kívánok! Mindenkinek.
Szóval kéremalássan, fentiek lassan betűzendők, amúgy általános iskola első osztályos módjára. 
Lehet, hogy születik még évvégéig épkézláb post tőlem, de ezt a sayedi előrejelzés egyelőre nem tudja biztosan, és cefetül be is van táblázva, az viszont fix, hogy semmiképp se maradhat az évforduló szó nélkül.
Ez az év a Szaturnuszé volt. Hozott is sok konfliktust és mindenféle dolgot, mi e problémás bolygóval jár, az élet minden terén. No de minden sötét magában hordozza a világosság emlékét, illetve minden rosszban van valami jó - és ez sajnos fordítva is igaz. Ha nem így lenne, nem is lenne semmi értelme az egésznek.
Kívánom mindenkinek, hogy ne tegyetek újévi fogadalmat mást, csak azt, ami igazán a szívetekből jön, viszont ha van ilyen, azt fogadjátok meg, nagy komolyan, mint ahogy a kisgyerekek teszik az életreszóló fogadalmaikat, hogy bizisten többet nem töröm be az ablakot/gyújtom fel a lakást, satöbbi…
Kívánom, hogy legyen jövőre is sok szép pillanatotok, amikért majd azt mondhatjátok: megérte élni és újabb lélegzetet venni, és legyenek barátaitok, akiket szerettek, hisz ők azok, akik akkor is ott lesznek, amikor nem számíthattok senki másra a világon.
És éljetek meg minden percet lehetőleg úgy, mintha az utolsó lenne. Hiszen a holnap mindig túl messze van. Legfőképp, ha várja az ember.
Le a Nagy Testvérrel!!!!
Ps.: megjegyzendő, tartalmas életem eddigi legszebb karácsonyi ajándékát idén kaptam meg, szemem fényétől, az egyetlen kisöcsémtől. George Orwell: 1984. Egyszer talán elmesélem, hogy miért is zokogtam hazatérve emiatt órákon át az örömtől…