A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Ma érdekes látványosságban volt részem. A városunkba költözött egy muzulmán házaspár, a gyerekeikkel. 18-an vannak. Nagyon kedves, szerény emberek, libasorban közlekednek az utcán. 

2012 01 01

B.U.É.K. Jó pofa emberek ezek az arabok. 6 család van a városban, és mindenkire mosolyognak. egyszer volt csak balhé, amikor bécsi szeletet szerettek volna flamózni az étteremben, és csak a végén derült ki hogy nem borjú, hanem disznó húsból készült. Rég láttam ilyen csoportosan elkövetett sugárban hányást….. 

2015 03 15

A szomszéd házat megvette egy család. Ahmed Ibd’n Al Mahmud-nak hívják. Vicces ember, mindhárom feleségére zsákot húzott, és azok csak úgy mászkálhatnak az utcán. Vajon mit hordanak a zsák alatt?Még egy zsákot? Tele vannak ezek pénzzel. Pedig nem is dolgoznak. Valami szövetségük van, és egymásnak adnak pénzt. Később meg ők segítik ki az új bevándorlókat….. Tetszik ez a szolidaritás… 

2018 10 28

A másik szomszédunk is muzulmán lett. Ők régi magyar család, de valamiért áttértek. Mondjuk Gizi néni elég hülyén néz ki csadorban. Ebbe az is belejátszhat, hogy a rózsamintás sötétítő függönyt öltötte magára. Minap mentem a meccsre, szépen kiöltözve, megborotválkozva. Erre egy csapat hálóinges szakállas suttyó rámhuhogott, hogy simapofájú hitetlen kutya vagyok. milyen dolog ez már he? 

2020 03 31

A muzulmán közösség megvette a régi mozit. Ledózerolták, és építettek egy kacifántos épületet a helyére. csillagvizsgáló lehet, mert baromi magas, vékony tornya van. Kicsit féltünk tőle, de megnyugodtunk, mert egy hazai hegységről, ‘’mecsek'’-nek keresztelték el. Üröm az örömben, hogy amióta felépült, a csillagász (ők mű enzimnek nevezik) minden reggel 5-kor már ordibál. ….talán mérges hogy már nem látszanak a csillagok? 

2022 05 16

A mi házunkban is laknak már muzulmánok. Az asszony átment hozzájuk, hogy elkérje a narancsos baklava receptjét, de nem adták. Azt mondták: azért mert látták hogy a nejem az udvaron verte aszőnyeget…. Hiába mondtuk hogy ezt mi így szoktuk, és hogy a szőnyeg csak azért van hogy ne fázzon a talpunk, nem hittek nekünk. 

2024 01 08

Felszedtük a padlószőnyeget is, engem még egyszer ne köpködjenek le miatta… egyre szarabbul élünk. Betiltották a HBO-t, már csak az Al Jazira 1, és az Al Jazira 2 fogható. A fiam egy osztálytársnőjénekudvarol már 8 hónapja. Igaz, az arcát még nem látta…. viszont a lába az k*rva szőrös…( a lánynak) már előre félek…. 

2025 08 02

A fővárosi állatkertben megdöglött ‘’Mazsola'’ a házi sertés. Ez azért is szomorú, mert Európában ő volt az utolsó…Titokban szereztem egy posztert egy csontos rövidkarajról. Kiderült hogy a ‘’müzli'’ az valami pap, és azért ordít a Mecsekből, hogy mindenki imádkozzon. Na de minden utcába minek egy? Nem túlzás ez egy kicsit???? 

2027 09 02

Kiengedtek a sittről. 4 hónapot ültem, mert lebuktam a karajos poszterrel. Csak azért nem vágták le a kezemet, megígértem hogy áttérek a hitükre családostul. A fiam már nem, ő az nászéjszaka utánChilébe szökött. Állítólag ott még élnek emberek…. Beiratkoztam egy ECDL müezzin képzésre, de mivel tériszonyom van, nem kaptam meg a papírt. …mehetek vissza a teveszar minősítő üzembe. 

2027 11 05

Sopronban is megkezdődött a ramadán!! Már nagyon vártuk. A lányom idén férjhez ment. Egy csomó pénzem elment a hozomány-kecskékre. Xsak 23-at tudtam csak szerezni. Ezért még csak 3.osztályú feleség, de ha jól szopik előre léphet. Ravasz voltam, és kihúzattam a metsző fogait….. Talpraesettnek kell lenni, ezt diktálja a magyar virtus! 

2028 06 02

Választási év volt, önkormányzati, és örömmel mondhatom: mi győztünk. Mármint a mi jelöltünk. Wasszer B’al Fasszer lett az új kádi Sopronban. Rendes ember, megengedte a Magyar Kisebbségi Önkormányzat megalakulását. ….Tagja vagyok!!! Könnyítésül nekünk csak naponta négyszer kell a mecsetben imádkozni, és leopárdmintás strand törülközőt is használhatunk hozzá. 

2030 02 14

Eladtuk az ezüst étkészletet. Muszáj volt mert az asszonynak már nem volt egy tisztességes csadorja, amit felvehetett volna. Mivel a törvény szerint a családom nő tagjai is áruba bocsáthatóak, én először az anyóst vittem ki az aukcióra, de kiröhögtek. Maradt az ezüst. Én már régóta, a nagymama hálóingjeiben járkálok, fejemen frottír törülközővel. Kényelmes viselet, bár a kutyák még megugatnak rendszeresen. 

2031 11 29

Chile elesett!! A fiamról nem sokat tudunk. A Vörösfélhold szerint jól van, de én ettől még jobban aggódom. A világ más részeiről nem nagyon van hír, Az újságokban írás helyett matyó hímzés van, és aztmi nem tudjuk elolvasni. Jó hír viszont, hogy hazánk mind a 3200 településén van már mecset. Néhol nem is egy!! 

2034 12 01

Gecimici ajatollah lett az új államfő. Ő legalább szociálisan érzékeny. A következő ramadánig kaptunk időt, hogy beköltözzünk a rezervátumba. Addig is ingyen kapjuk a barnító krémet, és a koránverseit sem kell kívülről megtanulni. Elég ha dúdolni tudjuk…. Az államforma is megváltozott, Mától az Euarábiai Sejkség ‘’Mah’giar'’ tartománya néven létezünk tovább. 

2036 02 08

Óriás kivetítőn megnézhettük a kába kövét. Zarándok útra nem mehetünk, mert megbízhatatlanok vagyunk, és hátha kinn maradunk. A rezervátumban szépen berendezkedett mind a 2700 megmaradt magyar, bár kezdünk lassan mi is asszimilálódni. Két unokám van, Fatima 8, a kis Ibrahim 5 éves. Kicsit tudnak magyarul is. A Schneller Pityu barátom fia lett a müezzin. Ordít is mint a fába szorult féreg. 

2039 09 01

100 éve tört ki a II. világháború. Óh boldog békeidők…. Szerveződik az ellenállás. Megtaláltuk a kiszáradt Barátság II kőolajvezetéket, és azon keresztül tartjuk a kapcsolatot a külvilággal. Az Alpokban vannak elszigetelt ellenállási csoportok. A tevék nem bírják a havat, és 4500 méter felett megdöglenek. Talán eza kulcs…? Be álltam a nemrég megalakult Matuska Szilveszter III. arabvadász szekcióba. Már 12 burnuszom van. 

2042 03 22

A lázadást leverték, pár százam maradtunk. Írni már csak én tudok, a többieknek levágták a kezét. A régi trükkel úsztam meg: Tevének öltözve visszaszöktem a táborba. szerencsére az asszonyokat és agyerekeket a csövön át kimenekítettük Szibériába. Oda nem mennek. Ezek utálják a hideget. 

2050 4. holdhónap.

Már 4 éve csak kuszkuszt kapunk enni. k*rva szar, és ráadásul én etetem a többieket is. Igaz hogy már csak 70-en vagyunk. Gecimici ajatollah meghalt, helyét demokratikusan átvette legidősebb fia,Apr’o Fallosz. A szunniták most boldogok lesznek, mert ő gyűlöli a siíta-kat. ..mondjuk mi is, de mivelünk már nem foglalkoznak. 

2052 ramadán hónap.

Rájöttünk, hogy lehet parlagfűből pálinkát főzni. Ekkora marhákat….. ezek még sosem ittak szeszt? 1kg lekváros baklaváért adunk nekik fél deci lőrét. Esnek-kelnek tőle. Utána meg össze-vissza lövöldöznek. Hál’istennek azt már otthon….Zavargásokról is hallottunk, de innen nem látunk semmit. A müezzint muszáj volt már agyonverni. Szegény Béla bácsi……. 

2061 8. holdhónap.

Állítólag komoly gondok vannak Euarábiában. Sok a bevándorló, és egyre több jogot követelnek. Kik lehetnek ezek? Hasszán, (Ő hordja nekünk a kaját) mostanában gyakran késik. Azt mondja, a sejkekelmenekültek, az idegenek pedig szisztematikusan átalakítják a társadalom összetételét. Talán kiszabadulunk innen… már csak 5-en vagyunk. 

2066 13. holdhónap.

Nagy a csönd. Napok óta nem láttam muszlimokat. jövő héten leszek 100 éves. Nem hittem volna hogy megérem még a szabadulás napját. Allah segítsen hozzá… Már csak én vagyok életben, és tudtommalmáshol sem él már egy magyar sem. 

2066 13. holdhónap (a születésnapom)

Kicsi sárga emberek jöttek hamis Nike cipőben és hoztak egy lavór főtt rizst. Azt mondják át kell térnem a Buddhizmusra, ha jót akarok. ….ja, és új nevet adtak nekem: Vén-Hun-Cut. …a francba, ezek kínaiak…….. 

2067 január.

Ma kezdődik a Majom éve! ez jó hír, de nem nekem. Engem reggel kivégeznek, mert 24 centis a farkam, és ez nem illik bele a kínai átlagba. Rápacsáltam, végeeeeeeeeeee! Buddha kísérjen utamon………….

Na szóval, jan. 1-től már régiós munkakörben ténykedem, ami marha jól hangzik, és az eddigi nem túl közeli kollégáim (a többieket ilyesmi nem téveszti meg) úgy néznek rám, mint egy alienre (végre felismertek), és mindenki azt kérdezgeti hogy a ménkűbe sikerült ide kerülnöm. Mondom: hívtak, én meg majdnem nem jöttem. Ettől még jobban padlót fognak, és nem magyarázom el, hogy ez is csak olyan munka, mint a többi, csak egy kicsit sokkal érdekesebb és nekem valóbb. Ráadásul a csapat, amibe kerültem, a legmesszebbmenőkig tizes, ami banki viszonylatban már-már a tündérmesékkel határos. És most hagyjuk azt, hogy amilyen szerencsés vagyok, még tuti idén megszüntetik a régiós szervezetet, mert ez mellékes, majd ezen a hídon is átkelek, ha odajutok. Ha nem sikerül, akkor meg még mindig alhatok a híd alatt is. Szóval az eddigiek alapján ez egy olyan döntés volt, amit akkor is megérte a tapasztalatért meglépni, ha nem tart az öröklétig. Az különben is túl sok idő.

Például a rég nem használt, különbejáratú dzsinnem is életrekelt a héten, de ez egy hosszabb sztori, viszont ráérek, így kifejtem. Pénteken költöztem át az új helyemre, különbejáratú, kétszemélyes irodába (aki dolgozott már multinacinak, az tudja, hogy ez egy nagy fegyvertény már önmagában is a nyílt, egylégterű munkakörülmények korában), aminek örültem. Lenyúltam az ablakkal rendelkező térfelet, a Dunára tekinthetnék, vagy tekinthetek majd ki hosszan, elmélkedve, ha egyszer lesz ilyesmire időm. Na szóval, bebútoroztam, otthonossá tettem a helyet, amennyire lehet, majd azonnal konstatáltam, hogy a velem szemben lévő asztal csupasz sivárságától totálra úgy érzem magam, mint Tom Hanks a Számkivetett (Cast Away) című filmben, amiben elhivatott FedEx-esként küzdött az életbenmaradásért a repülőgépszerencsétlensége után a lakatlan szigeten, ahol egyetlen társa Wilson volt, a kosárlabdából amerikai álomként emberré avanzsált játékeszköz. Hétfőn halál komolyan azon gondolkoztam, hogy szükségem lesz nekem is egy Wilsonra és titkon arra vágytam, bárcsak ne lennék egyedül a szobában. És meghallgattattam, délután, a régiós pénzügyessel ismerkedve kiderült, hogy apropó, van ám egy szerződésesünk, egyenesen Ausztráliából, aki karácsonyi szabadsága után visszatérvén csütörtökön érkezik be az irodába és ebben a szobában lakott. Ha nincs ellene kifogásom, és neki se lesz, lakhatnánk együtt is. Le is borultam volna azonnal Mekka felé, no de az ilyesmi padlószőnyegen azért mégiscsak hülyén vette volna ki magát, így nem tettem. Izgatottan vártam a csütörtököt, és hogy az Ausztrál kolléga, akinek a becsületes neve egyébként Mark, hoz-e magával kengurut a +40 fokból. Nem hozott, ellenben szegény szintén számkivetett kicsiny hazánkban multis szerződésesként, ráadásul a munka amit rásóztak, szintén nem teszi senki kedvencévé, ergo van egy rakás munka vele, de ezt se bánom. Pláne nem fogom, ha a szerződését meghosszabbítják és február vége után is a szobatársam lesz. Mivel jó fej. Kicsit sokat beszél és sokat hálálkodik, de ez majd elmúlik, ha egyszer végre minden rendben lesz körülötte. Ötven pluszos a pasi, de kezdem érteni miért mondják, hogy az ausztrálok mind jó fejek. Példának okáért, persze feltérképeztük az udvariasság jegyében egymás szokásait, zenéit, amit üvöltethetünk a szobában is akár, ha úgy tartja kedvünk és kiderült, hogy mindketten szeretjük a Depeche Mode-ot, ráadásul neki a laptopján van is egy rakás szám, a Mode hőskorából, azaz Construction Time Again, Music for the Masses és ilyen albumokról. Már majdnem elérzékenyültem, amikor még az is napvilágra került, hogy a pasi sci-fi rajongó, szereti a sört és a dumapartikat, ergo nincs vele semmi, idegenből vett kifejezéssel élve: compliance issue, azaz tuti el fogom cipelni a legközelebbi találkozónkra, mert nem fog kilógni. Lehet elkezdeni angolul gyakorolni, aki fél az ausztrál akcentustól, azzal közölném, hogy a pasi gyönyörű brit akcentussal tud beszélni, mivel sokat élt külföldön és tudja, hogy az ausztrál dialektus normál angoltudónak kvázi érthetetlen.

Na szóval, ezek és ilyesmik mentek, no meg a bárányfelhők a héten, amiket nem volt időm regisztrálni, ellenben már legalább opciós jogom van a megtekintésükre, és különben is: az életünk annyi, amit kihozunk belőle. Sok hűhó semmiért vagy éppen bolhából elefántot, ne adj isten don’t worry, be happy-k.

Csöndben jegyzem meg: Brod, lehet igazad volt és ez most a bipolaritás másik csúcsa. No de ikrekként ez a hullámvasutazás nálam megszokott dolog. Ha fent vagyok, a lentet keresem, ha lent, a fentet: ez az életem. Ez vagyok, jól vagyok.

Mindenkit szeretek. Azért megjegyzem, csak a rend kedvéért, hogy mindent látok, érzékelek, a jót és rosszat is és amiről nem veszek tudomást: azt szándékosan teszem. Ne tévesszen meg senkit, hogy mindenkit megtévesztek néha.

(az utolsó ember plíz kapcsolja le a villanyt!)

Mivel már itt az új év, lehet visszaemlékezni a múltra. Megnéztem az I am Legendet és a film közben egyik kedves barátom megjegyzése jutott eszembe rólam, miszerint az hihetetlen, hogy én halál nyugodtan popcornozok és helyenként még röhögök is a legdurvább lélektani drámásos, érzelmi zsarolásos, háborús, thrilleres filmeken is, de ha teljesen blőd horrorsztorikról vagy ne adj isten zombikról van szó, be vagyok sz…va és ragaszkodom egy szorongatható kézhez (ami preferably nem a sajátom). Hát igen, szoktam volt mondani ugye, ki mihez vagyon hozzászoktatva, azt bírja. Zombik meg nem voltak a családban.

Na szóval, az I am Legend kapcsán se volt ez másképp. Zombifilm, naná, hogy már az első tíz percben ráhangolódtam, hogy itt engem biztosan folyton ijesztgetni fognak és jelentem, a pavlovi reflexeim működnek. Pedig nem volt nagyon miért ijedezni. De ne szaladjak már nagyon előre… Mert az eleje veszett jól lett megcsinálva.

Sporthírek hallhatóak a felvezetés alatt (warner bros és társai), majd a szó és kép átkerül a stúdióban ülő riportercsajszihoz és interjúalanyához, dr. Alice Krippinhez, akit Emma Thompson alakít, aki nem mellesleg véleményem szerint az egyik legfenomenálisabb színésznő a földön. Aki nem hiszi, az figyelmesen nézze meg, hallgassa meg azt a pár mondatot, amit neki szántak a forgatókönyvírók. 1000-ből 999 színész nem tudta volna így előadni. Nekem valahogy a filmekben előforduló nagy bejelentések és nyilatkozatok mindig olyan hiteltelenek voltak, vagy alul- vagy túljátszva, de ezt a pár mondatot itt ebben a filmben, amit és ahogy Thompson előadott, tanítani kéne a színi iskolákban. Mert tökéletes. Ha valaha valóban megtalálnák a rák ellenszerét, annak a bejelentését kb. tényleg így tudnám elképzelni.
- So you have actually cured cancer?
- Yes… Yes. Yes, we have.
De hát ezt látni, hallani kell, hogy igazán megértsétek mit mondok.

Aztán snitt, kihalt utcakép elhagyott autókkal, vízben ázva, mintha valami félig elárasztott szárazdokkot csináltak volna egy New Yorki aluljáró bevezető szakaszából, és természetesen a felirat: Three years later. Három évvel később. Állatok, madarak hangjai, de ember által keltett zajnak nyoma se… Ezután megnézhetjük a várost madár- és embertávlatból egyaránt (naggyon jó lett), majd…

Felbukkan egy autó… Nem is akármilyen:

Hm, na mondom, van ízlésük. Gyönyörű ez a Mustang, ugye? (de bevállalnék egy ilyen kocsit, jaj)

Ahogy indul az egész, az egy nagy 10-est érdemel, semmiképp se kevesebbet. No de pánikra semmi ok, nem fogom részletesen végigvenni a filmet.

A sztori főbb vonalaiban kísértetiesen emlékeztet a 28 nappal később című filmre, annyi különbséggel, hogy ez jobb. Sokkal. A hasonlóságok: itt is van egy vírusunk, ami mindenféleképpen terjed, levegőben, érintkezéssel, ez is zombivá alacsonyítja az emberiséget (mármint a maradék 10%-ot, a többi természetesen halott), gyorsan ki is pipálódik a főhős családja, ahogy az lenni szokott, hogy jobban tudjunk szegény főhős nyomorával azonosulni. A zombik ugyan nem dühkórosak, de egész vadak és valami kezdetleges szocializáltsági szintre süllyedtek vissza, no de ezt még megfejelték egy túlzott mértékű napallergiával is, ezzel végre épkézlában megmagyarázván, hogy ugyan miért is van az, hogy minden magára valamit is adó zombi filmben csak éjszaka grasszálnak igazán ezek az izék. Egyik-másik jelenet kapcsán az alábbi filmek jutottak eszembe: 28 nappal később, mint már említettem a sztori miatt, Kaptár, Penge. Ha belegondolunk, azért végül is ezek a saját kategóriájukban nem a legrosszabb filmek voltak, így a Legenda Vagyok-nál sem rossz ómen, ha hozzájuk hasonlítgat az ember.

A CGI-vel kapcsolatos érzéseim vegyesek voltak: amilyen jól megcsinálták a kihalt New Yorkot, amire 3 év után a természet egyre jelentőségteljesebben teszi rá a kezét, na ugyanilyen gyengék lettek a dark seekerek (így hívták a zombikat). Ráadásul a megjelenésükkel egyidőben felidéződött bennem a Múmia című film (Imhotep és zombikórusának üvöltözős jelenete), és itt kissé meg is zavarodtam, hogy húha, most akkor sírjak vagy röhögjek. Később, amikor hasonlóképp másztak a falakon a zombik, mint a többezeréves homokozófigurák a Múmiában, ez az érzés tovább mélyült, meg az a gondolat is, hogy na ezt nem kellett volna. A Múmia vicces film volt, ott jók voltak ezek a cuccok a helyükön, itt én nem láttam sok értelmét, a kívánt hatást meg pláne nem érték el ezekkel az elemekkel. Szóval a számítógépes zombik hada hagyott némi kívánnivalót az emberben látványilag. Szerencsére a sztorival viszont pótolták a grafika defektjeit, és miközben ezt mondom, nehogy a szememre vesse bárki is később, hogy ez nem is igaz. Őszintén szólva a film nagy előnye számomra, hogy ugyan csak egy zombi film, de próbálták igényesen megírni. A film alatt megtudható hogyan terjedt el a vírus, mik voltak a kezdeti tünetek, hogyan terjedhetett el, hogyan változtak meg az emberek, még némi élettani információ is el van szórva (persze ne doktori értekezésre számítson senki), egyszóval: zombifilmhez képest igencsak igényes.

A stáb pedig nagy Animal Planet rajongó lehet, ez is érződik a filmen, mind a vízióik terén, hogy hogyan is nézne ki a világ, ha már nem az ember lenne az uralkodó faj, mind az ijesztgetés terén. Van ennek a csatornának egy műsora, az állati nyomozók, ha jól rémlik a címe, na kb. azon szoktam néha annyit szorongani, mint a filmben, miközben Samért aggódtam.

A színészi alakítások terén Will Smith is remekelt, kár, hogy a később belépő színészek (mind a két darab) már korántsem voltak jónak nevezhetőek. A legjobban viszont Sam játszott, a kutya, ő még WS-t is lejátszotta a vászonról nem egyszer. Pedig mint mondom, WS se játszott rosszul, sőt!

És mivel nagyon nem akarok minden poént lelőni, már csak annyit, hogy az I am Legend jó film. Az első óra tökéletes, remek hangulatok, szituációk, átjön a mondanivaló is, a magány is, a kétségbeesés és WS tényleg remekül adja elő az utolsó emberek egyikét a földön, aki csak próbál ember maradni. Csak a végjáték… az valahogy nem az igazi és egyáltalán nem passzol a film első órájához. Mintha kifogytak volna a jó ötletekből vagy lövésük se lett volna hogyan lehetne egy ilyen filmet jól befejezni. Ha el is tekintek attól, hogy a pasi 3 évet minden gond nélkül kihúzott megerősített állásaiban, majd 10 perc alatt darabokra szedik a házat a feje fölül, hááát. No de mindegy. Még így is egy nagyon jó film ez. Kicsit vacillálok, de legyen 8-as. Annyit megérdemel szerintem. Én még biztosan megnézem legalább egyszer. Moziban, mert úgy az igazi.