A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Mivel már itt az új év, lehet visszaemlékezni a múltra. Megnéztem az I am Legendet és a film közben egyik kedves barátom megjegyzése jutott eszembe rólam, miszerint az hihetetlen, hogy én halál nyugodtan popcornozok és helyenként még röhögök is a legdurvább lélektani drámásos, érzelmi zsarolásos, háborús, thrilleres filmeken is, de ha teljesen blőd horrorsztorikról vagy ne adj isten zombikról van szó, be vagyok sz…va és ragaszkodom egy szorongatható kézhez (ami preferably nem a sajátom). Hát igen, szoktam volt mondani ugye, ki mihez vagyon hozzászoktatva, azt bírja. Zombik meg nem voltak a családban.

Na szóval, az I am Legend kapcsán se volt ez másképp. Zombifilm, naná, hogy már az első tíz percben ráhangolódtam, hogy itt engem biztosan folyton ijesztgetni fognak és jelentem, a pavlovi reflexeim működnek. Pedig nem volt nagyon miért ijedezni. De ne szaladjak már nagyon előre… Mert az eleje veszett jól lett megcsinálva.

Sporthírek hallhatóak a felvezetés alatt (warner bros és társai), majd a szó és kép átkerül a stúdióban ülő riportercsajszihoz és interjúalanyához, dr. Alice Krippinhez, akit Emma Thompson alakít, aki nem mellesleg véleményem szerint az egyik legfenomenálisabb színésznő a földön. Aki nem hiszi, az figyelmesen nézze meg, hallgassa meg azt a pár mondatot, amit neki szántak a forgatókönyvírók. 1000-ből 999 színész nem tudta volna így előadni. Nekem valahogy a filmekben előforduló nagy bejelentések és nyilatkozatok mindig olyan hiteltelenek voltak, vagy alul- vagy túljátszva, de ezt a pár mondatot itt ebben a filmben, amit és ahogy Thompson előadott, tanítani kéne a színi iskolákban. Mert tökéletes. Ha valaha valóban megtalálnák a rák ellenszerét, annak a bejelentését kb. tényleg így tudnám elképzelni.
- So you have actually cured cancer?
- Yes… Yes. Yes, we have.
De hát ezt látni, hallani kell, hogy igazán megértsétek mit mondok.

Aztán snitt, kihalt utcakép elhagyott autókkal, vízben ázva, mintha valami félig elárasztott szárazdokkot csináltak volna egy New Yorki aluljáró bevezető szakaszából, és természetesen a felirat: Three years later. Három évvel később. Állatok, madarak hangjai, de ember által keltett zajnak nyoma se… Ezután megnézhetjük a várost madár- és embertávlatból egyaránt (naggyon jó lett), majd…

Felbukkan egy autó… Nem is akármilyen:

Hm, na mondom, van ízlésük. Gyönyörű ez a Mustang, ugye? (de bevállalnék egy ilyen kocsit, jaj)

Ahogy indul az egész, az egy nagy 10-est érdemel, semmiképp se kevesebbet. No de pánikra semmi ok, nem fogom részletesen végigvenni a filmet.

A sztori főbb vonalaiban kísértetiesen emlékeztet a 28 nappal később című filmre, annyi különbséggel, hogy ez jobb. Sokkal. A hasonlóságok: itt is van egy vírusunk, ami mindenféleképpen terjed, levegőben, érintkezéssel, ez is zombivá alacsonyítja az emberiséget (mármint a maradék 10%-ot, a többi természetesen halott), gyorsan ki is pipálódik a főhős családja, ahogy az lenni szokott, hogy jobban tudjunk szegény főhős nyomorával azonosulni. A zombik ugyan nem dühkórosak, de egész vadak és valami kezdetleges szocializáltsági szintre süllyedtek vissza, no de ezt még megfejelték egy túlzott mértékű napallergiával is, ezzel végre épkézlában megmagyarázván, hogy ugyan miért is van az, hogy minden magára valamit is adó zombi filmben csak éjszaka grasszálnak igazán ezek az izék. Egyik-másik jelenet kapcsán az alábbi filmek jutottak eszembe: 28 nappal később, mint már említettem a sztori miatt, Kaptár, Penge. Ha belegondolunk, azért végül is ezek a saját kategóriájukban nem a legrosszabb filmek voltak, így a Legenda Vagyok-nál sem rossz ómen, ha hozzájuk hasonlítgat az ember.

A CGI-vel kapcsolatos érzéseim vegyesek voltak: amilyen jól megcsinálták a kihalt New Yorkot, amire 3 év után a természet egyre jelentőségteljesebben teszi rá a kezét, na ugyanilyen gyengék lettek a dark seekerek (így hívták a zombikat). Ráadásul a megjelenésükkel egyidőben felidéződött bennem a Múmia című film (Imhotep és zombikórusának üvöltözős jelenete), és itt kissé meg is zavarodtam, hogy húha, most akkor sírjak vagy röhögjek. Később, amikor hasonlóképp másztak a falakon a zombik, mint a többezeréves homokozófigurák a Múmiában, ez az érzés tovább mélyült, meg az a gondolat is, hogy na ezt nem kellett volna. A Múmia vicces film volt, ott jók voltak ezek a cuccok a helyükön, itt én nem láttam sok értelmét, a kívánt hatást meg pláne nem érték el ezekkel az elemekkel. Szóval a számítógépes zombik hada hagyott némi kívánnivalót az emberben látványilag. Szerencsére a sztorival viszont pótolták a grafika defektjeit, és miközben ezt mondom, nehogy a szememre vesse bárki is később, hogy ez nem is igaz. Őszintén szólva a film nagy előnye számomra, hogy ugyan csak egy zombi film, de próbálták igényesen megírni. A film alatt megtudható hogyan terjedt el a vírus, mik voltak a kezdeti tünetek, hogyan terjedhetett el, hogyan változtak meg az emberek, még némi élettani információ is el van szórva (persze ne doktori értekezésre számítson senki), egyszóval: zombifilmhez képest igencsak igényes.

A stáb pedig nagy Animal Planet rajongó lehet, ez is érződik a filmen, mind a vízióik terén, hogy hogyan is nézne ki a világ, ha már nem az ember lenne az uralkodó faj, mind az ijesztgetés terén. Van ennek a csatornának egy műsora, az állati nyomozók, ha jól rémlik a címe, na kb. azon szoktam néha annyit szorongani, mint a filmben, miközben Samért aggódtam.

A színészi alakítások terén Will Smith is remekelt, kár, hogy a később belépő színészek (mind a két darab) már korántsem voltak jónak nevezhetőek. A legjobban viszont Sam játszott, a kutya, ő még WS-t is lejátszotta a vászonról nem egyszer. Pedig mint mondom, WS se játszott rosszul, sőt!

És mivel nagyon nem akarok minden poént lelőni, már csak annyit, hogy az I am Legend jó film. Az első óra tökéletes, remek hangulatok, szituációk, átjön a mondanivaló is, a magány is, a kétségbeesés és WS tényleg remekül adja elő az utolsó emberek egyikét a földön, aki csak próbál ember maradni. Csak a végjáték… az valahogy nem az igazi és egyáltalán nem passzol a film első órájához. Mintha kifogytak volna a jó ötletekből vagy lövésük se lett volna hogyan lehetne egy ilyen filmet jól befejezni. Ha el is tekintek attól, hogy a pasi 3 évet minden gond nélkül kihúzott megerősített állásaiban, majd 10 perc alatt darabokra szedik a házat a feje fölül, hááát. No de mindegy. Még így is egy nagyon jó film ez. Kicsit vacillálok, de legyen 8-as. Annyit megérdemel szerintem. Én még biztosan megnézem legalább egyszer. Moziban, mert úgy az igazi.

This entry was posted on kedd, január 1st, 2008 at 3:48 pm and is filed under Filmek. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.