A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

No nem a Luniz számra gondolok most, pedig az is megállta a helyét anno. Igazság szerint azon töprengtem az elmúlt napokban, hogy hogy a ménkűbe toljam elő a többször felszólított és bujkáló képemet, ami eddig még nem adott listát. Aztán Annatar felszólításában megadta nekem a kegyelmet (amit Vid és Zoli felhívásának bliccelése óta keresek), mert áldozatnak nevezett. És akkor megvilágosodtam, hogy hol is voltam eddig.

Na szóval, a fenti okokból kifolyólag kicsit elfoglalt voltam manapság, hiába, az a rengeteg pózolás, meg ujjlenyomat, nem is beszélve a donorkodásról, na de mindegy, hagyjuk. Többet nem fotómodellkedek, mert nagyon elegem lett belőle.  

Na de egy a lényeg, a lista:
 
N. M. Kelby: Végtelen Csillagtér - egyértelműen ez a könyv volt a tavalyi év legemlékezetesebb olvasmánya, többféle szempontból és mindenféle mérce alapján. Történelem, dráma, rejtély, titok, fizika, csillagászat és sci-fi tökéletes keveréke. Keményfedeles olvasmány, a klasszikus időket idézve, amikor ez még jelentett valamit.

Clive Cussler: Pólusváltás - a könyv azért emlékezetes nekem, mert Wilson Pörgésével szemben, amit többedszeri nekifutásra se sikerült végigolvasnom, annyira nem kötött le, ezt a könyvet zsinórban majdnem kétszer is elolvastam. Wilsonnak mindenesetre kötelezővé tenném, ha már a világ apraja-nagyja olvassa a könyveit, tanuljon meg írni is. 

Clifford D. Simak: Ha megáll az idő 

“Ha megáll az idő, vajon milyen közegben mozoghat a gondolat?” Imádtam és többször becsavarodtam tőle. És lehet, hogy most újra leveszem a polcról.  

Robert Silverberg: Jövőlátó ember - a tavalyi év másik legjobb gondolatát ez a könyv fogalmazta meg nekem: Minden hit kérdése - és bizony a jövőbe nézni könnyen olyan lehet, mint hinni abban, hogy minden eleve elrendeltetett és semmit nem tehetünk ellene. Hacsak… Aki elolvasná, semmiképp se rettenjen meg a borítójától.  

És már az ötödik jönne, így kénytelen vagyok húzni a Zolinál közzétett listából, és megosztott helyeken még beírnám a két magyar sf könyvet, a Keringést László Zolitól és a Poszthumánt Brandon Hackettől. Mert őket sehogy se lehet lehagyni, na. Azt hiszem nagyon nem irigylem a ZsP zsűrit. )  

Magam után pedig felszólítanám Merras MI-jeit, azaz az életrekelt spamrobotokat, valamint Jövőnézőt, Kisördögöt, Christ és végül, de abszolút nem utolsó sorban Lodovikot, hogy nyilatkozzanak a maguk listájáról.