I got 5 on it…
No nem a Luniz számra gondolok most, pedig az is megállta a helyét anno. Igazság szerint azon töprengtem az elmúlt napokban, hogy hogy a ménkűbe toljam elő a többször felszólított és bujkáló képemet, ami eddig még nem adott listát. Aztán Annatar felszólításában megadta nekem a kegyelmet (amit Vid és Zoli felhívásának bliccelése óta keresek), mert áldozatnak nevezett. És akkor megvilágosodtam, hogy hol is voltam eddig.
Na szóval, a fenti okokból kifolyólag kicsit elfoglalt voltam manapság, hiába, az a rengeteg pózolás, meg ujjlenyomat, nem is beszélve a donorkodásról, na de mindegy, hagyjuk. Többet nem fotómodellkedek, mert nagyon elegem lett belőle. 
Na de egy a lényeg, a lista:
N. M. Kelby: Végtelen Csillagtér - egyértelműen ez a könyv volt a tavalyi év legemlékezetesebb olvasmánya, többféle szempontból és mindenféle mérce alapján. Történelem, dráma, rejtély, titok, fizika, csillagászat és sci-fi tökéletes keveréke. Keményfedeles olvasmány, a klasszikus időket idézve, amikor ez még jelentett valamit.
Clive Cussler: Pólusváltás - a könyv azért emlékezetes nekem, mert Wilson Pörgésével szemben, amit többedszeri nekifutásra se sikerült végigolvasnom, annyira nem kötött le, ezt a könyvet zsinórban majdnem kétszer is elolvastam. Wilsonnak mindenesetre kötelezővé tenném, ha már a világ apraja-nagyja olvassa a könyveit, tanuljon meg írni is.
Clifford D. Simak: Ha megáll az idő
“Ha megáll az idő, vajon milyen közegben mozoghat a gondolat?” Imádtam és többször becsavarodtam tőle. És lehet, hogy most újra leveszem a polcról.
Robert Silverberg: Jövőlátó ember - a tavalyi év másik legjobb gondolatát ez a könyv fogalmazta meg nekem: Minden hit kérdése - és bizony a jövőbe nézni könnyen olyan lehet, mint hinni abban, hogy minden eleve elrendeltetett és semmit nem tehetünk ellene. Hacsak… Aki elolvasná, semmiképp se rettenjen meg a borítójától.
És már az ötödik jönne, így kénytelen vagyok húzni a Zolinál közzétett listából, és megosztott helyeken még beírnám a két magyar sf könyvet, a Keringést László Zolitól és a Poszthumánt Brandon Hackettől. Mert őket sehogy se lehet lehagyni, na. Azt hiszem nagyon nem irigylem a ZsP zsűrit. 
)
Magam után pedig felszólítanám Merras MI-jeit, azaz az életrekelt spamrobotokat, valamint Jövőnézőt, Kisördögöt, Christ és végül, de abszolút nem utolsó sorban Lodovikot, hogy nyilatkozzanak a maguk listájáról.
február 11th, 2008 at 9:54 pm
Tessék parancsolni:
http://kisordogblog.extra.hu/?p=186
Kommentnek jó hosszú lett volna.
Chrissel még nem futottam össze, őszintén szólva ma nem is voltam fent messengeren. Miután hazaértem sikeresen átaludtam a délutánt, valamikor 7 körül ébredtem fel.
Holnaptól majd vadászom a “kölköt”
február 12th, 2008 at 8:28 am
Köszi! A kölök vadászatára az engedélyt kiadta a hatóság két példányban, de csak sörétes fegyverre.
Valamelyikünk csak elkapja előbb-utóbb.
február 12th, 2008 at 8:40 pm
Ah, hivatalos Chris vadászidény…
Csúcs!
február 13th, 2008 at 12:59 pm
Ezek közül csak a Keringést meg a PhD-t végeztem ki, asszem tényleg nagy a lemaradásom a nívós scifiből…
február 13th, 2008 at 2:03 pm
atreides, nem kell aggódni, én is folyton vagy 300 kötetes lemaradásban vagyok az itteni átlagtól.
már egész megszoktam. 
február 23rd, 2008 at 4:45 pm
Nos a polusváltás nekem is megvan. DE én meg azt nem bírtam végigolvasni. Viszont én végigolvastam a pörgést. Neked miért tetszett a polusváltás? Mert én csak megkaptam nem én választottam. És a polusváltás scifi?
február 25th, 2008 at 12:30 pm
A pólusváltás azért tetszett, mert remekül egyensúlyozott a szórakoztató irodalom és a tudományos ismeretek iránti figyelemfelkeltés határmezsgyéjén. Jól ki volt egyensúlyozva, nem volt sem unalmas, se nem volt benne égbekiáltó hülyeség leírva, ha jól rémlik.
A Pólusváltás szerintem egy klasszikus tudományos-fantasztikus könyv, hiszen a lényegét tekintve azt boncolgatja hogyan és miként lehet, lehet-e egyáltalán és mit okoz, ha a Földön felcserélnék a pólusokat. Ez az alap és ehhez szépen hozzá lett téve a mai világ, globalizáció, zöldek, hatalom és pénz, mohóság és úgy egy az egyben az ember természete. Korrekt és hát ugye az alaptéma miatt számomra mindenképpen scifi. Könnyű scifi, de az.
A Pörgést meg egyszer biztos el fogom olvasni, mert a nagyján már túl vagyok és a végkifejlet érdekel. A nagy gondom csak az vele, hogy annyira rosszul van megírva (szigorúan szerintem), hogy csak nehezen tudom rávenni magam, hogy kinyissam.
No de hát erre mondják azt, hogy ízlések és pofonok.
február 27th, 2008 at 8:39 pm
Szólítá az Úr (helyesebben a hölgy) s elmászott odújából a “kölök”! S ígéri, hogy alkotá valami irodalomjegyzéket néki!