BKV sztrájk szerintem
Az alábbi véleménynyilvánító sorok előtt mindenképpen fontosnak tartom kiszögelni a leszögeznivalóimat.1: Buddhista vagyok, ergo nem politizálok. Már semmilyen irányultságom nincs, és azt hiszem rájöttem, hogy ez a hely itt a Nirvána.
2: Pesten élek.
3: Jó egészségi állapotnak örvendek, a keresztszalagjaimat és ízületeimet leszámítva. A múltkorában majdnem begipszelték a jobb lábam, mert a keresztszalagjaim azt mondták, hogy túl sokat használtál minket, kisgazdám. De gatyába ráztam őket, ergo a lábaim használhatóak.
4: A hétvégén Hévízen gyógykúráltam magam a hétfői sztrájkra. Ennek az állításnak az a része igaz, hogy Hévízen voltam. A sztrájkról azt hittem kamu lesz ez is.
5: A sürgősségi balesetiseket és az azonnali orvosi ellátásra szorulókat sajnálom, mert iszonyú káosz van az utakon. A mozgássérülteket is sajnálom, de nekik amúgy sem könnyű a közlekedés sajnos.
A véleményem a fentiek figyelembevételével értendő. Rövid leszek:
Senki mást nem sajnálok, beleértve magamat sem, pedig jól eláztam, a BKV és vasutassztrájk miértjei pedig nem érdekelnek. Megvan a véleményem az egészről, de tudom, hogy az elbocsátott dolgozók munkanélküli segélyét is én fizetem többek között, így befogom a számat és nagyon tudnék üdvözölni egy hozzáértő gazdasági szakembert a fontosabb közlekedési posztokon, aki végre meg tudná oldani a maradék problémákat. Akárki akármit mond, a BKV igenis fejlődött, nem is keveset az elmúlt években, tehát ez nem lehetetlen feladat. Van még hova, de olyan, hogy tökéletes legyen valami, úgyse lesz soha. Sőt, továbbmegyek, úgy vélem, és most nyilvánvaló földrajzi okokból kifolyólag Pestre gondolok, hogy egy ilyen alkalomra szükség volt. Igenis szükség volt.
És ezt elsősorban nem a BKV és MÁV érdekei miatt mondom, szimplán magunkért, a magunk okulásáért tartom jónak, hogy egyszer tényleg leállt a tömegközlekedés a városban.
Bejelentett sztrájk volt, könyörgöm. Remek alkalom lett volna arra, hogy a szomszédok megismerjék egymást, hogy átkopogjanak, hogy hé, te hogy jutsz be és merre mész, ki megy erre, ki megy arra. Esetleg hogy elővegyük a bringát. Vagy hogy sétáljunk együtt. Jelentem, én a szomszédasszonyommal a sétát választottam, reggel szépen elindultunk együtt, beszélgetve. Kivel mi van, rég láttalak, hogy bírod, hogy elköltözött a kisebbik lányod is otthonról? Igazán remek 20 percet sétáltunk együtt, miközben mellettünk az Árpád úton a kocsisorok felől tapintható volt az agresszió. Sok autóban egyedül ültek. És még mi panaszkodunk?! Mire fel, kérdem én? Csóváltuk is a fejünket, hogy ej, ej, mindenki csak a problémákat keresi magának ebben a városban. Majd ő elment jobbra, én meg folytattam utam egyenesen és mosolyogva jöttem be a munkahelyemre.
Csendben azon mélázom, hogy tán ha így a jó idő beköszöntével a BKV és a MÁV hetente mondjuk hétfőn délelőttönként rendszeresen sztrájkolna (persze csökkentsék a bérletek árát is), talán mi emberek is tanulhatnánk valamit arról, hogy mit jelent egy nagyvárosban közösségben élni és hogy mit is takarnak azon dolgok, amiket úgy írunk le, hogy kommunikáció, tolerancia, közösség, optimizmus.
És bevallom hősiesen, hogy egy picit sajnálom, hogy 1-kor újraindul a tömegközlekedés.
április 7th, 2008 at 12:41 pm
Én azért azt nem bánom, hogy délutántól lesz közlekedés. Lesétálni a hegyről még kellemesnek mondható túra, az esőt leszámítva, de fölfelé nem szívesen tenném meg ugyanezt az utat, ha nem muszáj
április 7th, 2008 at 2:23 pm
Ne felejtsük el, hogy két sztrájk van, két céllal. Az egyik rendesen bejelentett, megszervezett, tisztességesen levezényelt. Értünk is folyik, hogy ne legyenek járatritkítások. Ez a BKV-s. A másik kalandorpolitika terméke és célja a káosz (erről írtam is). Ez utóbbi az egy napja bejelentett, vég nélküli VDSZSZ-sztrájk, irreális célokért.
Ne mossuk össze a kettőt.
április 7th, 2008 at 3:08 pm
Reszemrol a ketto egykutya, bar en szerencsere csak a BKV-t hasznalom. A berletert pedig fizetek, es joggal vagyok duhos, ha vegul megis csak taxival tudok eljutni a munkahelyemhez. A ceg fizeti, de marha sokara kaptam csak taxit, jol atfaztam, es nem volt eppen jo kedvem.
Nem irigylem azokat akik kora reggel elindultak munkaba, es aztan orakon at alltak valamelyik buszmegalloban.
április 7th, 2008 at 3:40 pm
Egy átlagos amerikai nagyvárosban olyan tré a tömegközlekedés, hogy autó nélkül nem boldogulsz. Mi itt Budapesten a metróinkkal, villamosainkkal és számtalan buszjáratunkkal a nagyon-nagyon szerencsés, élhető és jól tömegközlekedhető városok egyike vagyunk és gondolom, hogy ez az ország többi részén sincs másképp.
Ergo ez egy olyan helyzet, ahol jól lehet érvelni a járatrikítások mellett és ellen is. Az más kérdés, hogy nyilvánvalóan a BKV dolgozóknak nem érdeke a járatritkítás, hisz sokan elvesztenék a munkájukat, lehet, hogy nekünk is tovább tartana beérni a munkahelyünkre (és én speciel rászoknék a hosszú reggeli sétákra, merthogy akkor már gyorsabb lenne), pedig az is lehet, hogy akkor idővel lecserélhetnénk a járműveket környezetkímélőre (mindet) és esetleg olcsóbb lehetne hosszútávon a közlekedés… De ez egy utópisztikus álom csupán, hiszen a probléma a járatritkításoknál ott kezdődik, hogy a piac képtelen lenne felvenni a frissen munkanélkülivé váló munkaerőt, mert munkahelyeket ebben az országban csak megszüntetni divat, teremteni nem tudunk, mert évtizedek óta képtelenek vagyunk kigazdálkodni az államháztartás fenntartási költségeit és ebből makacsul képtelenek vagyunk tanulni is, minek köszönhetően az oly sokáig lenézett Romániában is lassan jobb az élet, de mondom: ezek azok a dolgok, amikbe nem akartam belemenni. A MÁV-ot meg hagyjuk, ez igaz, komolytalanok, én is csak mellékesen említettem őket, nem főszerepben.
Nirvána!
És most felrakom a fülhallgatómat és nyomatok egy kis tibeti zenét, mert véletlenül majdnem megint komolyan kezdtem venni a külvilágot.
április 7th, 2008 at 3:56 pm
Én autós vagyok. Egyedül szoktam ülni a kocsiban, hallgatom a zenét, olvasgatok, dohányzom. Fel sem tűnt, hogy sztrájk van.
április 7th, 2008 at 7:07 pm
Pár reflexió, csak úgy szőrmentén, tallózva. Egy átlagos amerikai nagyvárosban tényleg elég tré a tömegközlekedés, viszont az álagos amerikai benzin jó ha negyed-hatod annyiba kerül mint az átlagos magyar. És még az amerikai gazdasági recesszió (vagy recenzió? nem is tudom) ellenére is. Abban egyetértek, hogy bármennyit is szídjuk a BKV-t az összes külföldi ismerősöm szuperlatívuszokban beszélt a járatok sűrűségéről és a jó átszállási lehetőségekről, ami számunkra talán már megszokott, fel sem tűnik, de a külföldiek érzékelik. Oké, a járgányok minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de azért ez is javult valamelyest. Leszámítva a graffitiket meg a karcokat. Ami viszont elszomorító az a díjszabás (főleg az, hogy nincs arányosítva a szolgáltatás igénybevételének mennyisége annak árával, azaz 1 megállóra ugyanolyan drága jegy kell, mint ha végigmennék az egész vonalon), illetve az ellenőrök kvalitása és attitűdje. De ezt nem kell a pestieknek bemutatnom. A járatritkítás valamire megoldás, csak nem arra, amire szánják. A 78 milliárdos adósságból visszahozna 2 milliárdot. Jelképes, mondaná erre Kohn bácsi. Sajnos nincs ez ügyben (sem) a zsebemben a Bölcsek Köve (az a nyavalyás Harry Potter lenyúlta), de majd töröm a fejem egy jó megoldáson….
április 7th, 2008 at 7:58 pm
Én egyáltalában nem értek egyet a BKV sztrájkkal. A magam módján rendeztem a kérdést - elcseszték egy napomat, a köv. bérletet egy nappal későbbre vettem, egy napot bliccelni fogok.
április 11th, 2008 at 12:25 pm
szerencsére nem vagyok fővárosi
így hidegen hagy a sztrájk
vonatot sem használok, így a máv is hidegen hagy
viszont nem értem, miért sztrájkolnak a dolgozók, értelmetlen az egész (nem a miérteket nem vágom, hanem annak az okait, de nem is érdekel), nem is veszek gyűjtöjegyet, ha legközelebb felmegyek