Illetve a másik kedvencem ebben a témában az “E kettő kell neki” című novella Theodore Sturgeon-tól. Az nagyon üt.

tehát a semmiből valami teremtése, pusztán a szavak által.

Egyebkent en tamogatnam a homoerotikus (gay/les) torteneteket is, mar evek otaq gondolkodom egy torteneten amiben egy heteroszexualis par urhajotorest szenved egy olyan bolygon, ahol mesterseges megtermekenyiotes van es a heteroszexualitas van kikozositve, sot egyenesen buntetve. A tortenet a noi es ferfi bortonben jatszodna ahol a 2 fohos kulon kulon ismerkedne meg a homoszexualitassal es termeszetesen minden erejukkel megprobalnanak ellenalni az atnevelesnek, es megorizni szerelmuket

Sezlony: én szóltam előre, hogy kíváncsiskodó szekciót nyitok itten és az ugye abból áll, hogy kíváncsiskodok. Ti meg ha válaszoltok, akkor például jól megtudhatjuk, hogy többek között Te, mint sf író, milyen trendeket látsz kibontakozni abban az időszeletben, amiben életed nagy részében alkotni fogsz. (És szerintem nem a 8 év határozza meg a trendeket, azok vizsgálatához a 30-as évekig is vissza lehet gondolni.)

És azért ezt kérdeztem, mert ezen töprengtem a napokban, hogy mi vár ránk vajon és Norris zárómondatához jutottam én is, hogy tán nem véletlen, hogy ez a kvázi legfiatalabb irodalmi jelenség kötődik és igazodik a legrugalmasabban a folyton változó világhoz. Mert a 30-as, 40-es évek űrutazásos történeteit ma már csak azért olvassuk el, mert klasszikus, nem azért mert most csodálkoztunk rá először, hogy húha, ki lehetne menni az űrbe és az milyen izgi és jó lesz! Hiszen azt is pontosan tudjuk, hogy a fasorban sincs még meg az a technológia nekünk, amivel az űr lenne az első megoldás a problémáinkra (biztos rosszul emlékszem, de például a Keringés mintha ugyanezt a gondolatmenetet követte volna ). Anno a 19. század végi, 20. század eleji, nagymérvű technológiai fejlődés teremtette meg a ma ismert sci-fit, és ennek a kettőnek a szimbiózisa szerintem továbbra is az, ami a trendeket adja. Ergo szerintem vannak trendek és az sf vagy hűen leköveti vagy megpróbálja előre jelezni a tudomány fejlődésének irányait, legyen az akár társadalom-, műszaki- vagy természettudományos irányú. Az 1920-as, 30-as évek óta csupán annyit változott a világ, hogy teljesen más lett.

Ha létezne olyan, hogy időkapu és valaki azon keresztül 1910-ből 2008-ba kerülne, legjobb esetben is minimum idegösszeomlást kapna, de szerintem a katatónia se lenne meglepő reakció arra a sokkhatásra, ami érné. Aztán mennyi telt el, 100 év se? Tudom, amit most mondtam, az közhely. Nekünk. De hogy mi lesz 100 év múlva, az már a mi szempontunkból nem az. Minimum duplán nem mindegy, hiszen egyre gyorsabban és gyorsabban fejlődik a világ - már-már olyannyira, hogy állónak/állandónak tűnik, de legalábbis lelassultnak, de ez csak a látszat. Csak annyi történt, hogy mi már jobban aklimatizálódtunk a változáshoz magához.

Mához 100 év múlva már nem fogok élni, legalábbis a tudomány mai állása szerint nem valószínű, de ez a ráció és lehetőség a 21. században folyamatosan nőni fog, mármint annak a valószínűsége, hogy megérhetem-e VALAMILYEN formában 2108-at. Hiszen nanotechnológia, őssejtek, satöbbik, a biológia nagy úr lesz az elkövetkezendő évszázadban csakúgy, mint ahogy fontos szerepe lesz az ember fizikai tűréshatárainak feltérképezése a technológiai szingularitás fényében, de azt se tartom kizártnak, hogy a homo sapiens sapiens utáni “ember” is megjelenik az előttünk álló évszázadban. És a sci-fi ezt fogja lekövetni szerintem, időnként szépen előre gondolkozva, hogy mi is lenne, ha…