A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Ugyan a bejegyzés lényegéhez a következőknek - szokásomhoz híven -, semmi köze, viszont ha már eszembe jutott, leírom. Angolul tulajdonképpen 1 hónap alatt tanultam meg, bár ez így nem teljesen igaz, hisz a Chelloveck által tán joggal lenézett Linda and the Greenies c. gyerekkönyvből már évek óta tanulgattam, de az tényleg nem nevezhető előképzettségnek. Viszont pár versikét és a színeket, meg alapdolgokat tudtam már belőle. Szóval végetért az általános iskola és én angol tagozatos iskolába mentem tovább, ami persze idegennyelvi tagozat volt, de nálam csak az angol jöhetett szóba (jó az ízlésem, és úgy egyébként meg a németet családi okokból nem vagyok hajlandó beszélni, a francia meg már akkor se tetszett, amikor még azt se tudtam mi az, hogy francia művészfilm). Szóval valahogy muszáj voltam kiemelkedni a társaságból és garantálni, hogy angolos lehessek. Akkoriban még nagy ásznak számított a London stúdió nevezetű hely, akik indítottak egy egyhónapos intenzív nyelvtanfolyamot, heti 5*4 órában. Nosza, uccu neki alapon kikönyörögtem anyámból a tandíjat és beiratkoztam. A heti 5 alkalomból kettőn echte amerikai tanárunk volt, imádtam. Úgy hívták, hogy Lee Hlavka, cseh származással és idióta keresztneveket adó szülőkkel rendelkezett és úgy járta a világot, ahogy én is mindig szerettem volna, de csak álmodozom róla azóta is… Fogta magát és amikor elege lett a Wisconsin beli Kenosha nevű nem is olyan kisvárosból, nekiindult Európának. Ha fogytán volt a zsé, dolgozott kicsit, összekötvén a kellemeset a hasznossal, majd amikor megunta a barangolást, hazament.

A szememben Lee volt Az Angoltanár, kölcsönösen csíptük egymást, évekig levelezgettünk még azon nevezetes egy hónap után - amikor is én, hát, többek állítása szerint nagyon jól megtanultam angolul. Kár, hogy a címét már menthetetlenül elkavartam, illetve csak a jóég tudja, hogy mi lehet vele most, annyi sok év után. Lehet, sőt több, mint valószínű, hogy már nem is ott lakik. De azért biztos büszke lenne rám, ha egyszer megírnám neki, hogy miatta akadtam fent a bevándorlásiakon New Yorkban a Kennedy reptéren, mert nézték a magyar útlevelemet a szűzies, azaz friss és ropogós amerikai vízumommal úgy ‘95 nyarán és hiába lapozgatták jobbról-balra, balról-jobbra, egy fia bejegyzés nem utalt arra, hogy én valaha is éltem volna angol nyelvterületen. Ezt először egy, majd két bevándorlási tiszt sem akarta nekem elhinni, viszont mivel nem tudták bebizonyítani az ellenkezőjét sem, valamint minden papírom rendben volt és a sor is kurva nagy volt mögöttem, végül beengedtek. Szerintem szentül meggyőződve arról, hogy én csak bementem oda, kifelé már nem jövök. Tévedtek, sose akartam Amerikában élni. Csak azért mentem, mert volt egy visszautasíthatatlan (értsd nagyon olcsó) ajánlatom 10 nap eltöltésére a keleti parton. A hülyének is megérte annyiért körbenézni, de elég is volt belőle az az idő bőven. Pontosan annyira volt műanyagízű, amennyire vártam, és pontosan meg is maradt az emlékeimben, hogy milyen disszonáns érzés volt, mert egy nagyon jó filmhez és színészhez tudom kötni.

Keanu Reeves a Johnny Mnemonicból, ahogy áll a szemétdomb tetején és torkaszakadtából üvölti, hogy: “Nekem szobaszervíz kell!”

Na, ez Amerika szerintem. Ilyen. Legalábbis nekem ilyen volt. Mivel a Johnny Mnemonic egy olyan film, amit időnként újranézek, ennél a résznél mindig az jut eszembe, hogyan éreztem magam Philadelphiában.

És ugye megmondtam, hogy már megint el fogok térni a lényegtől? Szóval csak azt akartam lejegyezni, hogy milyen szép és érdekes szó az, hogy to shelter… sheltered. Ha most magyarul mondanám azt, hogy elrejtve érzem magamat, az nem lenne túl érthető. Angolul mondva viszont abszolúte semmilyen magyarázatra nem szorul. És az a nagyon ijesztő, hogy pár héttel ezelettől fogva a saját kis első osztályú rejtekemből piszkálom a jónépet, persze anélkül, hogy akár csak eszem ágában is állna kimerészkedni onnan, hisz így én mindennel szemben védve vagyok. Viszont ma már kétszer megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy fel kéne hagyni ezzel a dologgal és újra komolyan kellene venni valamit/valakit. Ettől a gondolattól viszont megint halálra rémültem.

Hiába, a kínai horoszkóp szerint én egy nyúl vagyok. Meglehet.

Ez pedig itt a lakásom…-hoz hasonlító lakás, mert ez nem az enyém, csak szemléltető ábra. Az enyémen nincs ilyen hivalkodó bejárat.