Dicsek Sam
Posted in személyes, létezés, minden, buli on május 23rd, 2008Sűrűn szoktam mondani, hogy pár száz évvel ezelőtt engem tuti máglyán égettek volna el (de az is lehet, hogy valamelyik előző életemben tényleg megpörköltek, hogy ennyire rögzült ez a fejemben). Többek között ma már aztán tényleg magyarázkodhatok odabent, hogy nem is vagyok boszorkány, csak egy ínhüvelygyulladásos dzsinn. (McDonald novellája nem megy ki a fejemből)
Történt ugyanis, hogy tegnap céges buli volt, tombolával. Reggelig még az se volt biztos, hogy megyek, főleg mivel szerdán akartam jegyet venni, de nem volt a csajoknál. Meg is sértődtem, hogy micsoda dolog ez, hogy 1 nappal az esemény előtt már nincs a szervezőknél jegy. No de mindegy, tegnap ebédnél Móni szólt, hogy ja, képzeljem, teljesült a kívánságom, van nála jegy, meg tombola is. Eh, mondom… tombola, minek az. De aztán azt mondták, jók a nyeremények. Kértem egy gyors listát és meg is akadt a fülem a fődíjon. Elmélázva megjegyeztem, hogy akkor visszakísérem a helyére és veszek tombolát, mert az a fődíj az enyém lesz.
Persze több részletben húzták, én meg az utolsónál már itthon készültem húzni a lóbőrt, amikor is jött egy sms Mónitól. Basszus, megnyerted a …! Hát igen. Az volt a fura, hogy meg sem lepődtem. Én tudtam, hogy meg fogom nyerni, valahogy éreztem. De az is lehet, hogy csak ügyesen adtam le a rendelésemet az univerzumnak, egyes tanok szerint az is működőképes dolog. De száz szónak is egy a vége: enyém lett a fődíj! Yess. És ma ebédnél gyanítom azt fogom hallgatni, hogy mikor indítok tanfolyamot. De már tudom rá a választ: még van egy függő rendelésem, majd ha az is bejött. 
És erről most eszembe jut, hogy valószínűleg most kaptam meg egy gyermekkori tombolafődíj kompenzálását. Még általános iskolás voltam, amikor egy farsangi bulin tombola volt. Nem akartam venni, de kötelező volt. Aztán nem akartam elmenni, de muszáj volt, mert nem voltam beteg és mert az osztálytársaim feltétel nélkül hittek bennem, valamint átjöttek hozzánk, hogy visznek. Én ugyanis azért nem akartam elmenni, mert tudtam, hogy én fogom megnyerni a fődíjat, ami egy dobos torta volt. Én meg egy 48 kilós, már akkor is közel 170 centis valaki, aki bármikor futkosott 5-10 km-t, de a dobos torta nagyon nem volt a világom. Kértem őket, hadd maradjak, hadd húzzák ki a távollétemben azt a tortát másnak, mire megkaptam, hogy cseppet se aggódjak, van itt 2*8 osztály, az a lényeg, hogy csak nyerjem meg szépen, hogy a mi osztályunkhoz kerüljön, aztán majd ők megeszik, nekem nem kell. Hát így is lett. Emlékszem, azért meglepődtek, amikor valóban enyém lett a torta. És azon is, hogy tényleg az osztály kapta meg végül és én nem is ettem belőle.
Most pedig úgy fest megkaptam a kompenzációt (azóta nem is tomboláztam, tényleg.. Jé). Ül valaki odafennt egy hosszú asztalnál, aki emlékezett arra, hogy egyszer ugyan megkaptam a nekem kijáró tombola fődíjat, de lemondtam róla? És azóta arra várt, hogy újra tombolázzak, hogy olyasmit nyerhessek, aminek tényleg tudok örülni és még én is fogom hasznát venni? Néha azt kell higyjem, hogy ez valóban így működik. Nem fura?
