Féltékenység
A féltékenység nagyon csúnya dolog, mégis tud megmosolyogtató lenni. Hogy mikor? Amikor például egy állat féltékenykedik. Azar cicám hithű sziámiként törvénybe foglaltan kezeli a tulajdonviszonyokat, azaz én az ő kizárólagos tulajdonát képezem. Ezt képes bármikor, bárkinek határozottan kifejteni, főleg amikor szegény, megárvult másik cicámról van szó, Ficakról, akiről az ex-nek kéne gondoskodnia. Ő nem az én cicám, mert ugye egy ember, egy sziámi.Szóval szegény Ficak amiatt, hogy nincs a környéken G hónapok óta, igazi kis szeretetfighter lett, ergo rengeteg a bunyó az anyja és közte, a harc pedig az én simogató kezeimért folyik. (A csatatér meg a lakás, már a levendulának is annyi és a múltkor összetörték a gyönyörű szép korallomat is.) Ficakot néha lopva és titokban szeretgetem meg, hogy ő is kapjon olyasmit, de ha az anyja kiszúrja, akkor ott vége van a játéknak, mert igen határozottan tudja kifejezni nemtetszését a drágám. Szegény Ficakot emiatt már nem tudom felvenni, mert abban a minutumban ugrik ki a kezemből, ahogy meglátja az anyját.
Ez azért szokott engem zavarni, bevallom töredelmesen. Sajnálom Ficakot, mert - ha jobbat nem is, hisz én is szeretem - de többet érdemelne. Ma reggel ültem a fürdőkádban, Ficak a kád peremén egyensúlyozva szokás szerint azon dilemmázott, hogy akarjon-e fürödni velem vagy csak a vízből próbáljon inni (hibbant egy macska, mert szereti a vizet, de lehet, hogy csak azért, mert az anyja a kádba nem megy utána). Szóval ültem és a szokásos reggeli párbeszédet folytattam vele, hogy nem, kedvesem, nem akarsz inni a vízből, hülye vagy, ez meleg, na jó, vedd ki légyszi a mancsod a vízből. Közben próbáltam fürödni is, merthogy call-ok, pitchek és agendák vártak rám idebent a munkahelyen (végük van szerencsére és már most k.o. vagyok). 
A párbeszéd azonban talán mégsem volt annyira szokványos, ha nem is szavait, de érzelmeit tekintve és talán ez volt a gond Azarnál, nem tudom. Tény, hogy mióta múlt héten G jelezte, hogy feljönne egy fényképezőgéppel, azóta másképp nézek Ficakra. Tudom, hogy hamarosan eljön az idő, amikor soha többet nem fogom látni. És még csak azt sem fogom tudni biztosan, hogy jó helyre kerül-e majd. Meg tudtam volna fojtani G-t egy kanál vízben, így inkább fogtam magamat és elmentem otthonról, amíg tartott a fényképezős session. Azt az egyet kértem tőle, hogy a saját macskájával bánjon rendesen… Eh.
Szóval azóta azért máshogy állok hozzá Ficakhoz és többször koppintok Azar orrára (egyébként reménytelenül, mert a kis mamlasz nem érti a dolgot). Erre reggel, a fürdőkádas jelenetnél Azar besokallt, odajött szépen halált megvető bátorsággal a kád peremére és - marha jó színész - ismerkedő arckifejezéssel odadugta az orrát a vállamhoz. Majd belémharapott. Csak úgy, miheztartás végett, majd rám fújt és sértődötten kisétált a fürdőszobából.
Az angolnak van egy tök jó kifejezése arra, hogy hogyan néztem utána: puzzled. Majd elkezdtem röhögni. Ettől Ficak megijedt és ő is kirohant a fürdőből, én meg végre koncentrálhattam a fürdésre. De ez a jelenet azóta se megy ki a fejemből… És ha már Ficak nem lesz velünk, nem lesz több ilyen. Nagyon fog hiányozni. Hüpp.
És ha hazamegyek, ki kell majd engesztelnem egy sértődött macskát. Fogadjunk, hogy nem tudjátok milyen az. Remélem addigra elfelejti a dolgot.
május 26th, 2008 at 12:25 pm
Nálam pont nem a sziámival volt a gond, hanem a másikkal
Tulajdonképpen mindketten antiszociálisnak számítanak, hiszen sziámiknál ritka az olyan közösségszerető macska, mint amilyen Boni volt. Mind az ember-, mind a macskatársaságot szerette, Benji az, aki hihetetlen féltékenységi jeleneteket tudott rendezni. Most, hogy egyedül van, boldog, de kint a kertben figyelni kell arra, hogy nehogy egy jó szót is szóljak egy macskahaverjához, mert akkor egy életre annyi a haverságnak 
május 26th, 2008 at 3:16 pm
Totál hihetetlenül hangzik, hogy a Te sziámid ilyen kis barátságos volt mindenkivel és hogy a házimacsek a raplis.
De hát igen, minden macska egyéniség. Aki szereti, ezért szereti őket. No meg mert isteni finom a bundájuk, remek melegítők téli napokon (meg nyáriakon is) és szórakoztatóbbak, mint a tévé.
május 26th, 2008 at 3:35 pm
Kalandos élete volt, mielőtt hozzánk került másfél évesen, előszöris a tenyésztőnél volt féléves koráig, aztán végül sikerült elpasszolni egy lánynak egy lánytestvérkéjével együtt, akinek egy idő után sok volt a két sziámi, így továbbpasszolta az egyiket egy családnak, akik nem voltak éppen a macskanevelés szakértői (rendes neve sem volt a cicnek), plusz sokat is voltak erre-arra, ilyenkor a macskára egy ismerős vigyázott, akinek a főbérlője 15 macskát tartott. Ilyenkor Bonika pillanatok alatt átvette az uralmat a macskafalka felett
Ja, azért volt egy többé-kevésbé állandó neve: Tasmán Ördög, vagy röviden Tasi 
Mindenesetre rájöttek, hogy azért ez az állapot annyira nem jó a macseknak, mi meg pont akkor kezdtünk el gondolkodni azon, hogy mégiscsak jó lenne Benjinek egy macskatárs, és egy sziámi elég agreszív ahhoz, hogy meg tudja védeni magát tőle szükség esetén. Annak ellenére, hogy sosem lettek igazán barátok, azért nagyon szórakoztató volt az interakciójuk 
Boni folyton cukkolta Benjit, a kung-fu ugrásaival mindig ki tudta akasztani, Benji meg minden őt ért sérelmet rajta torolt meg, ha volt rajta sapka azért, ha nem, akkor meg azért 
Persze azért nem vérremenően.
május 26th, 2008 at 3:38 pm
Ja, persze azért a szomszéd nősténymacskát, Benji “barátnőjét” rövid úton lerendezte, hiába volt az is kétszer nagyobb nála
május 29th, 2008 at 6:57 pm
Az én Cicmicem mostanság a kutyáimat terrorizálja.
Teheti, mert a kutyák tudják, hogy nem bánthatják a macskákat, így inkább elkerülik már amikor sikerül. Hétfőn pl. Cicmic szabályosan vadászott Murphyre (a lassan 2 éves németjuhászra), alig bírtam leállítani.
S, hogy mi ez a fene nagy ellenségeskedés?
Rátört szegénykémre az anyai ösztön látván, hogy 3 éves nagy fia beteg. 3 napig nem engedtem a közelébe, így ki kellett élni a tettre készségét valakin. A haszonélvező a 3 nap alatt Vacak, a lánya volt, a szenvedő alany pedig a két kutya és minden idegen macska aki az udvarra betévedt.
Ma engedtem a fia közelébe, most, hogy jobban van. Nem is igazán mozdul mellőle.
május 29th, 2008 at 7:05 pm
…eh Totyi (Cicmic fia - a beteg) nem 3 éves (a 3 nap miatt írhattam-gyorsabban járt az agyam, mint a kezem), hanem 5.
Egyébként mikor meg nem beteg, akkor meg ki nem állhatja, ha a közelében van bármelyik kölyke.