Hillary feladta
Hoppá… Kezit csókolom, viszlát, küldök virágot!
A kezdetektől fogva Obama a titkos favoritom, úgyhogy most örülök kicsit. Végre lezárult ez a hónapok óta tartó huza-vona a két demokratikus jelölt között, amivel sokkal többet ártottak a pártjuknak, mint amennyit használtak. Már csak abban reménykedem, hogy még csak véletlenül se fog alelnökségjelöltileg egyezséget kötni Obama és Clinton, mert az ultraciki lenne, lévén hogy nem sok mindenben értettek eddig ugye egyet.
Azért kicsit gonoszkodok: kedves Hillary, a május 25-ei vasárnapon stílusosabb lett volna bedobni a törülközőt. 
Már rég egyértelmű volt, hogy nincs mögötted kellő támogatás.
Őszintén szólva amikor megtudtam, hogy a demokratáknál indul egy fekete és egy női jelölt is, hátradőltem és elgondolkoztam, hogy hm, hm. Úgy gondolom, hogy nagyon ideje volt egyébként és Hillaryt se volt szép dolog bántani, mert nem rossz teljesítmény nőként eljutni egyáltalán idáig is. Csak ugye valójában nem ő, hanem egy Lewinsky-botrány kellett hozzá, hogy a neve rögzülni tudjon. Szóval azon filóztam, hogy Obama, aki fiatal és úgy általában a Bush ellenes közhangulatra építette a kampányát és nyilvánvalóan a “kisebbségre” számít, bizony nagyon esélyes lesz szerintem. (Magyarországon is vettük ugye az adást, hogy 2012-ben minden közhivatalban kell beszélni valakinek majd cigány nyelven?)
Mert politikai programok ide vagy oda, engem nem tud egy politológus szakember sem meggyőzni arról, hogy Amerikában este a vacsiasztalnál José és Deeba azon vitáznak, hogy McCainnek van igaza amiért maradna Irakban vagy Obamának, amiért azonnal kivonná a csapatokat. Mindkét verzió mellett lehetne érvelni pedig. Én is azt mondtam volna még fél éve is, hogy nem szabad elhagyni a térséget a rendezésig, mert akkor polgárháború lesz. Aztán rájöttem, hogy tök mindegy mit csinálnak, így is és úgyis az lesz. Az iraki kérdést sajnos már nem lehet súlyos áldozatok és károk nélkül megoldani, a nagy büdös kérdés mára az, hogy melyik módon lehetne gyorsabban túljutni a kötelező káosz időszakán. Dönteni kell és aztán cselekedni - és könnyen meglehet, hogy Obamának van végülis igaza. Arról nem is beszélve, hogy csúnya komoly gazdasági válság van Amerikában, cégek sorát zárják be vagy szervezik át, emberek kerülnek az utcára, a dollár már talán sose áll talpra… A háború pedig nagyon sok pénz, ergo ínséges időkben luxus.
És erről eszembejutott egy sztori. A múltkor érdekes körülmények között futottam össze egy emberrel, akiről messziről láttam, hogy jaj kategóriájú. Jaj, mint jaj, vele muszáj megismerkedni típus. Jó orrom van a különböző fegyveres testületek tagjainak kilométerekről való kiszagolására. Én szeretem őket, megnyugtat a jelenlétük. Pedig nem egy képviselőjük úgy néz ki, hogy szerintem 100 emberből 99 nem szívesen futna össze velük egy sötét sikátorban - és most nem a Zsanett-ügyre gondoltam, mielőtt még valaki félremagyarázná. Valahogy a munka egy idő után tényleg meglátszik az emberen. Szóval ez a fószer is olyan volt, hogy önkéntelenül utat adtak neki az emberek. Iraqi freedomos dzsekije volt, naná, és olyan járása, amiről messziről látszott, hogy gyerekek, lehet velem kötekedni, de nem érdemes. Civilben volt, nem is a huszas éveit járta, meg a harmincast se, de messziről ordított róla, hogy katona. Na jó, a körítés: a reptéren álltunk a jegykezelésnél sorba a főnökömmel és kolleginámmal, mikor az ember feltűnt és mi bizony mind összenéztünk, mikor elment mellettünk. Főnöktől egy úristenre futotta kb., és egy kérdésre, hogy ez vajon ki/mi lehet. Röhögtem és mondtam neki, hogy szerintem katona, de majd megbeszéljük, ha már többet tudok. Merthogy ekkor láttam, hogy a pasi is a mi gépünkre jelentkezik be. Mivel boszi vagyok, azt is tudtam, hogy én hamarosan közelebbi ismeretségbe kerülök vele. S lőn, nem kellett narancslével se leöntenem, mivel mellette volt a beszállókártya szerint az ülőhelyem.
Zsoldos volt Irakban és hogy a háború költségeire is kitérjek, amiről ez az egész (mellesleg sajnos nagyon is kellemes emlék) eszembe jutott, ő mondta, hogy az ellátmány például Kuvaiton keresztül érkezett kamionokkal Irakba és egy kamion pedig 30 ezer dollárt ért utanként. Így volt, hogy egy nagy kamion érkezett a rakterében egyetlen raklapnyi jégkrémmel (!). Nem a tartalom számított, hanem a pénz, amit felmarkoltak és jól szétosztottak a különböző Bush famíliához tartozó cégek egymás közt.
Hát igen, a háború végső soron mindig a pénzről szól. Csak az a baj, hogy emberek halnak meg benne…
(És hogy részemről miért sajnos az emlék: fél napot dumáltunk az emberrel, mert véletlenül a csatlakozásaink is egy terminálból indultak, szóval nemcsak a gépen, de még utána is együtt lógtunk. Az ő gépe indult 20 perccel az enyém előtt. Ott álltunk egymással szemben, két puszi, némi tétova bizonytalanság a részéről, majd én fordultam el egy: akkor jó utat, viszláttal. Pedig benne volt a számcsere a pakliban. Arrébb mentem a terminálban és leültem az üvegfal mellé. Még egyszer megremegett a lábam, amikor a géphez tartó busza nem indult rögtön és ő hátrajött, hogy egy vonalba kerüljön velem. Integetett, én meg vissza - egy embernek, akinek a nevét se tudom. Lehet, hogy mondta még az elején, de nem jegyeztem meg. Állt és nézett, ültem és néztem. Szerelmes voltam… És büszke arra, hogy egy jellem vagyok. Végül ezért nem írtam fel a mobilszámomat egy füzetlapra és ezért nem tapasztottam az üvegre. Pedig, pedig, hol van már azóta Paweł? A levesben, ja.)
Szóval részemről Obama, egyre nagyobb összegben mernék rá fogadni.
június 5th, 2008 at 11:00 pm
Hülye vagy, de jellem! Én ilyen helyzetben egyenesen a homlokára írom a számomat az ellenkező nemű kiszemelt egyednek, méghozzá folyékony tükörírással, hogy a fürdőszobában a reggeli fésülködés után már csak tárcsázni kelljen. Kívánom, hogy összefussatok mégegyszer véletlenül
Ami a másik dolgot illeti, én kábé úgy voltam vele, hogy tökmindegy…nő vagy afroamerikai..mindenképpen történelmet írnak. Ami a tartalmat illeti…politikus mind a kettő…ergo változni semmi nem fog. Iszonyat pénzek fognak állni embermilliók életével szemben…és mindig a pénz fog számítani.
június 6th, 2008 at 10:00 am
Tulajdonképpen furcsa, hogy most ennyit foglalkozunk az amerikai elnökválasztással, sőt, az előválasztásokkal. Én már arra sem emlékszem, ki volt legutóbb Bush ellenjelöltje.
június 6th, 2008 at 11:43 am
Szerintem viszont együtt kell dolgoznia mostantól a Baracknak és Clintonnénak is, mert most már a republikánusok ellen kell menni, és a szavazótábort egyben kell tartani. Most derül ki igazán a jellem, most mutathatják meg, hogy felül tudnak-e emelkedni az eddigi sérelmeken, a közös cél érdekében. Közös cél az is, hogy Bushék ne kamionozzanak tovább.
én nem szeretem a katonákat
június 6th, 2008 at 1:08 pm
Adeptus, most hogy mondod, jaja… A 2000-es még rémlik, de a következő választásra nem is nagyon figyeltem oda, annyira egyértelmű volt, hogy újra választják ezt a majmot.
Anno 2000-ben Al Gore volt az ellenlábas (jobban járt volna mindenki, ha ő nyer), 2004-ben meg John Kerry (ja, így már rémlik) volt a demokrata jelölt. De ez utóbbira én is csak a kugli (google) segítségével tudtam visszaemlékezni.
És crepto: úristen! Én azt mondtam neked kedden, mikor meeting közben hívtál, hogy visszahívlak… Bakker… Üssél már agyon egyszer. Jövök egy sörrel. (mentségemre legyen mondva, hogy nem értem volna rá amúgy sem sajnos este végül)
Obama-Clintonné együttműködés… Az sokak szerint nagyon időszerű és esélyes volt, hogy az Egyesült Államoknak a történelem során először nő VAGY színesbőrű elnöke legyen.
De szerintem az esélytelen, hogy ezt a logikai vagy kapcsolatot egy és/vagy helyzetté is lehessen tenni. Ergo fekete elnök női alelnökkel azért még 2008-ban is egy kicsit sok lenne.
Gumipók… én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem tök mindegy, hogy ki van az Egyesült Államok élén. Majd ha teljesen tönkremennek és Kína lesz a világ vezető nagyhatalma (úristen, de rosszul hangzik), nem fog számítani, de most még igen. És a külföld szempontjából jobb, ha a demokraták nyernek. Lásd a Bush família ténykedéseit.
június 6th, 2008 at 1:22 pm
http://www.nol.hu/cikk/494584/ - akit érdekel a választás, olvassa el. Jó cikk.
“Amerikában értékelik a jó szónokokat. Az iskolás gyerekek kívülről fújják, hogy “Kormányt a népből, a nép által, a népnek!” (Abraham Lincoln - Kossuth Lajos nyomán), “Nincs mitől félnünk mástól, mint magától a félelemtől” (Franklin Delanoe Roosevelt), “Ne azt kérdezd, mit adhat neked Amerika, hanem azt, mit adhatsz te Amerikának!” (John F. Kennedy), “Van egy álmom…” (Martin Luther King), “Mr. Gorbacsov, bontsa le ezt a falat!” (Ronald Reagan). 2004 óta pedig azt is megjegyezték, hogy “Nincs vörös Amerika és kék Amerika, csak egy Amerika van!”
Az utóbbi mondás az illionisi állami törvényhozás egy akkortájt szinte ismeretlen tagjától, bizonyos Barack Hussein Obamától származik, akit 2004-ben a Demokrata Párt elnökjelöltje, John Kerry kért fel, hogy mondjon beszédet a párt országos konvencióján….
…..Az még kérdés, hogy mást is ilyen jól tud-e csinálni, mert vezetési, pláne kormányzati gyakorlata - mint azt eddig Hillary Clinton hajtogatta, mostantól pedig John McCain fogja naponta kétszer elismételni - nincsen. Nyolc évet töltött el Illinois állam törvényhozásában, közben 2000-ben alulmaradt egy kongresszusi helyért tartott demokrata párti előválasztáson. 2004 őszén választották be a szövetségi törvényhozás felsőházába, ahol minden államot két-két szenátor képvisel. 2005 januárjában tette le az esküjét, és nem egészen két évvel később már azt jelentette be, hogy indul az elnökjelöltségért. Az üstökös pályája ehhez képest lapos….”
A NOL újságírói néha nagyon ott vannak a szeren!
június 6th, 2008 at 1:50 pm
Tisztelem, hogy van még hited a politikusokban. Sajnos én pár éve egyre inkább úgy látom, hogy a politika és a politikusok csak addig képes bármi jót cselekedni, ameddig az egyre nagyobb hatalommal jár. A legálszentebb tevékenység ami létezik a földön. Azért szónokolnak a demokráciáról, a nagy tettekről amikkel a hazát és a nagyobb jólétet szolgálják, hogy utána olyan hatalomhoz juthassanak, amivel leginkább saját maguknak és közvetlen környezetüknek kovácsolnak mégnagyobb hatalmat mégnagyobb előnyt a többivel szemben. Még aki jószándékkal is kerül oda, pillanatok alatt bedarálja a gépezet, a lobbizás, az ártó szándékkal beszélők szájának betömése, a megszokott trendek a mamutcégek milliárdos üzleti manipulációiról. Nincs olyan ember, aki mindezek ismeretében politikus szeretne lenni és nem vezérli önös érdek. SZónokolni tudni egy dolog…az emberek behülyítése egy másik, képtelenség eldönteni előre, hogy a lehetőségek közül akit odaültetsz az tényleg képes lesz, vagy egyáltalán akar-e bármit is változtatni a jó irányba. Erre nincs garancia..sosem volt. A politika arra van kitalálva, hogy aki elég nagypofájú és elég önző, az hatalomhoz juthasson és tetszeleghessen benne amellett hogy megszedi magát.
Valahol olvastam egy sci-fi novellában, hogy egy társasdalomban az elnököt sorsolással választják azok közül akik nem rendelkeznek semmilyen ambicióval az elnöki poszt irányában. Aki vágyik rá az alkalmatlan.
Sajnos bennem már egy cseppnyi hit sincs a politika iránt. Legyen az hazai, vagy külföldi. Show az egész…szemfényvesztés…elhitetik az emberrel, hogy az ő szavazatuk dönt az ország sorsáról, közben csak arról választhatnak, hogy épp ki irányítsa a központosított kizsákmányolást, és épp melyik oldal tűzközeli részlege szedje meg magát.