Végek
Istenem, megint lezárult egy fejezet. Ketten maradtunk, Azar és én. Sajnos a változás muszáj volt, két sziámi csak úgy fér meg egy lakásban, ha mindkettőjük gazdái ott vannak. Így csak a féltékenykedés és a büntetés ment a két állat között, rajtam meg csattant az ostor. Egy fiú cica csúnyán büntet.
Mégis azt hittem, hogy a szívem szakad meg, amikor Ficak távozott a szállítódozban az ex-szel. Még a földszintről is hallottam a rémült nyávogást, de nekem egy másik cicát kellett lenyugtatnom, aki szintén keservesen nyávogott. Soha nem fogom megtudni miről beszéltek, csak sejthetem. - Hova mész, hova visznek? - Nem tudom, mami segíts.
Azar most itt ül a billentyűzet előtt, és csak néz engem.
A vizes meg becsöngetett, az állat, hogy leírja az óraállást. Azar persze a csengő hangjától megvadult, fél. Az előbb vitték el a fiát. Azt hitte most ő jön. Lenyugodott, újra itt ül és engem néz. Az egész macska egy pár kék, riadt, hatalmas szemből áll.
Azt kérdezi velük, hogy most mi lesz? Nem nyávog, nem beszél, pedig nagyon nagy dumás, csak ül és néz, udvariasan, hogy bebizonyítsa ő jó kislány, jól viselkedik, csak szeressem. Ugye szeretsz, ugye nem értem csöngettek, hogy egy dobozban elvigyenek? Így néz rám. Pedig soha, de soha nem tudnék lemondani róla.
Hát hogy a pi…ba lehet ezt sírás nélkül kibírni? Sehogy.
július 8th, 2008 at 10:36 pm
Sajnálom
Azar remélem, majd rendbejön. Nehéz ez…
július 9th, 2008 at 9:38 am
Jelentem kibőgtem magam, ahogy azt kell, nehogy bennem maradjon a fájdalom, aztán szerencsére megragadtak és elvittek otthonról, megetettek, megsimogattak és megszeretgettek, amitől helyreállt a lelkibékém.
Nehéz volt, de így kellett lennie. Tudom, hogy jó döntést hoztam és ennyi. Azar ma reggel már úgy pofázott, mintha egész éjjel arra várt volna, hogy valakivel társaloghasson. Még jó, hogy kimostam a Garfieldját, nehogy Ficakra emlékeztesse. Odaadtam neki, hogy ne legyen egyedül. Persze tojt rá. Lökött macskája a macskajátékokra se bagózik. Bezzeg az alufóliára és a műanyag kupakokra gerjed nagyon! Csak úgy remeg a bajsza, amikor gombócot csinálok neki belőle. Hibbant egy állat, de a gazdája se teljesen komplett. 
július 9th, 2008 at 9:49 am
No, ez a lényeg
Örülök, hogy egyben vagy megint!
Lökött macskát meg alkalomadtán úgy megszeretgetném, de úgy…
július 9th, 2008 at 1:10 pm
Köszi!
Lökött macskát meglátogatási projekt a jövő hétre továbbra is be van ütemezve, de amíg a bútor nincs a lakásban, nem merek időpontot egyeztetni. Ha már biztos lesz, hogy szombaton tényleg megjön, csörögni fogok.
július 10th, 2008 at 12:11 pm
Ficak a bal alsó képen pont úgy néz ki, mint az én Bonim, amikor hozzánk került… utána kigömbölyödött kissé és besötétült