A Háború Béke. A Szabadság Rabság. A Tudatlanság Erő. A Nyaralásnak meg vége. Orwell-lel fűszerezve.
Visszatértem Rodoszról, a kellemesen dögmeleg és igen kopár, idegen bolygóról, amit a turista nevezetű, igen vad és szanaszéjjel rohangászó, kézzel-lábbal kommunikáló, kaotikus faj kolonizált. A nyaralásom a várakozásokkal ellentétben - valamint a papírformulát hozva - semmit sem oldott meg az életem vagy épp az egyre akkuttabb munkaundorom terén, az írásképtelenségem további elmélyülését már nem is említve.
A Rajt majdnem kiolvastam viszont, már csak alig 50 oldal választ el a végétől, amit cserében egyre lassabban olvasok, mert olyan jó, hogy hiába ezer oldal, nem akarom, hogy vége legyen. No meg persze a napfürdőzés és a folyton csacsogó női nem is gátolt az olvasásban kissé, bár a nyaralás végére megértették, hogy ha a fene fenét eszik is, potyogjanak bár görög istenek is az égből - de még röhögve és beszélve is minden nap olvasok kicsit. Anélkül nem bírom ki ugyanis a nyaralást és a tengerparton döglést. Meg kagyló- és kavicsgyűjtés nélkül sem.
Közben persze még mélyen szántó gondolatokra is szert sikerült tennem, így rájöttem pl. arra, hogy az élet tulajdonképpen nem más, mint egy hosszúra nyújtott, programozott sejthalál az energiamegmaradás törvényének 22-es csapdájában. A bőröm erre az első bizonyíték, mert már hámlik. Viszket a hátam, a karom, a homlokom, a hasam. És a lábam is. Én hülye az utolsó előtti napon már nem kentem be magam az ezerfaktoros napkrémemmel. Mentségemre szóljon, hogy direkt csináltam, mert az egyébként hófehér bürkém a büdös életben sem kap színt. Engem ne röhögjenek körbe mégegyszer nyaralás után, hogy fehérebben jöttem haza, mint ahogy elmentem! Azt hiszem kellett legyen a családomban valami hülye kékvérű angol, akitől a burkolatom porcelántulajdonságait örököltem. Ezennel ismét elátkozom.
Hazaérkezésem és netrekerülésem után lázasan böngésztem az emlékezetemben valami fontos emlék, homályosan felsejlő link után, amit mindenképpen ellenőrizni akartam ahogy hazatértem, és persze jól nem ugrott be délig, hogy jesszum pepi, hát az Orwell napló az, aminek indulásáról anno nyaralás előtt örömködve hírt adtam.
Eredetileg, szigorúan titokban úgy gondoltam, hogy lefordítom majd a bejegyzéseket magyarra, hogy azok is élvezhessék, illetve olvashassák, akik nem beszélik a nyelvet. Azért nem ígértem be előre, mert nem tudtam mire számíthatok majd, ugyanis ha a pasi, teszem azt csak fele olyan grafomán volt, mint például én, amikor a naplómhoz jutok, akkor az tetemes munka lenne, amire nem biztos, hogy lenne időm. De megnézvén a naplót megnyugodtam, az ürge ízig-vérig angol volt. Már pár bejegyzés alapján is leszűrhető egy bizonyos kép az ember szelleméről, aki az 1984-et írta. Analitikus, meteorológus, természetimádó és, mint minden angol és egy kicsit alien típusú megfigyelő. Egyszerű mondatokkal képes leírni a maga körüli világot, megjelenítve a saját különös belső világának egy részét: a kedvenc bejegyzésem eddig az augusztus 10-ei, ami mindössze 7 szó (eredeti nyelven), mégis talán az árulja el a legtöbbet az emberről, aki papírra vetette.
Így hamarosan nekiesek és Jun kolléga kérésére majd egy külön címen kipostolom a naplóbejegyzéseket, remélve, hogy másoknak is tetszeni fog.
Ez a kezdeményezés olyan, mintha egy időkapszulát nyitnánk ki 1938-ból és általa bepillanthatnánk a múltba. A múlt, mint olyan, elég sokrétű dolog: az értelmezési tartománya kb. a végtelennel egyenlő, mivel nagyon sok szempontból nézhető, az univerzumon innenről, túlról, egyes népcsoportok társadalmi, gazdasági, politikai aspektusaiból - vagy éppen egy személy, egy egyén szemszögén keresztül. És én mindig is szerettem mások szemén át látni, ezért is öröm, hogy egyszer úgy kapom meg más gondolatait, hogy nem nekem kellett kiolvasni azt a fejéből. Csak az angol mértékegységektől kapok kicsit hülyét, úgyhogy lehet, hogy azokat végül nem fogom átszámítgatni, hanem hagyom ahogy vannak. Vagy gyakorolok még kicsit, aztán mire végetér a napló, már profi leszek inchekben, hüvelykekben, mérföldekben és csomókban. 
augusztus 21st, 2008 at 6:47 pm
Fehér bőr…Ezt ismerem. Én is most hámlok.
Sok energiát a projekthez!