Angel
Új kategóriát nyitottam, mert most vettem észre, hogy még sosem írtam életem nagy szerelmeiről, a parfümökről. Pedig emlékszem, hogy már többször is akartam, de úgy látszik eddig mindig meggondoltam magam végül, hogy talán mégse kéne erről ide írni. Pedig, pedig, ha jobban belegondolok, az illatok maguk a sci-fi netovábbjai. Titokzatosak, rejtélyesek, már az is, hogy annak idején vajon mi vitte rá az embereket arra, hogy illatosítani kezdjék magukat. Ez egy külön világ az ismert világunk határvonalain belül, amiről sokan tudomást sem vesznek - pedig mindenkire hat.Citrom, szantálfa, rózsa, csak hogy mást ne mondjak, mindegyik olyasmi, aminek az illatát még azok is fel tudják idézni gond nélkül, akik egyébként nem tartják magukat kifinomult orrúnak. A történet azonban ott kezd érdekes lenni, amikor a különböző növények, gyümölcsök, fakérgek illatanyagait a mesterek elkezdik összekeverni - és végeredményként születik valami egyedi, különös, légies, üde vagy éppen súlyos, érzéki és édes illatkreálmány, amiért aztán a nők megvadulhatnak.A parfümök a szív és az érzelem világának kiteljesítői, nincs olyan hangulat vagy pillanat, amihez ne lehetne egy megfelelő illatot kapcsolni. Az emberi memória tudja és használja is az illatokat az emlékezéshez, tudatosan és tudat alatt is, például a mai napig őrzök egy kellemes karácsonyi emléket a gyerekkoromból. Ha felidézem, érzem a fenyőfa, a csillagszórók és a zselés szaloncukor illatát. És a sárgabaracklekváros hókifliét, amit mami halála óta nem ettem. De sokszor, amikor megyek az utcán és “csak úgy” beugrik valaki vagy valami, néha később elmélkedve rájövök, hogy egy illat hozta elő az emléket.
A parfüm bonyolult világ, nyelv, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy egyáltalán nem egyszerű dolog kiválasztani a megfelelőt, az Igazit - mint ahogy a szerelem is ilyen. Csak ez még bonyolultabb, mert több összetevős: először is, nem mindegy mikor használjuk a parfümöt, télen, nyáron, tavasszal vagy ősszel, reggel vagy este. Oké, ez utóbbi már tényleg csak azoknak fontos és tesznek benne különbséget, akik elvetemült illatbuzik. Én még ennyire nem vagyok okos, de elő szokott fordulni, hogy sokat filózok otthon az üvegcsék fölött, hogy, hm, melyiket…? Merthogy egy parfüm nem parfüm. Vannak általános illatok, amik a legtöbb alkalomra használhatók, de igazából szerintem legalább 3-4 parfüm kell ahhoz minimum, hogy egy ember majd minden alkalomhoz megfelelő illatot is viseljen. És mondom, ez még az egyszerűbb része.
Mert a legnehezebb a megfelelő illatok megtalálása, azoké, amik rajtunk is “jól állnak”. Ebben sajnos nem lehet általánosítani, mert ez a része a kémiának bőrtípustól, személyiségtől és gondolom még vagy 100 egyéb apró részlettől függ. A nem megfelelő gonddal kiválasztott parfüm bosszúja pedig az, hogy büdösek leszünk. 
Szóval jótanács, ne vegyünk senkinek parfümöt találomra, mert 90%-os valószínűséggel hibázni fogunk. Ha tudjuk, hogy miket szeret, miket használ, az már segíthet, bemegyünk a boltba, elmondjuk és az eladók segítenek hasonló illatok ajánlásában. No de mi van akkor, ha magunknak keresünk illatot? Hogyan tegyük?
Először is, nem árt tudni pár alap dolgot. A boltban minden parfümöt ki lehet “próbálni”. De. Az illatokat tesztercsíkokra fújják, tehát egy neutrális papírdarabra, nem bőrre, ergo ez még közel sem elég információ. A natúr illatot, annak is csak a fejillatát érezzük csak ugyanis, aztán ebből kellene megpróbálni kitalálni, hogy az illat jó-e nekünk. Nem lehet. Ráadásul 2 próba után már összezavarodik a szaglásunk, úgyhogy jobb helyeken ilyenkor lehet kérni a kávészemeket (semlegesítik az addigi illatokat) és lehet tovább próbálkozni. Szóval ez így lehetetlennek tűnhet, de azért mégsem az.
Ha egy vagy több illat is tetszik, ne akarjunk azonnal dönteni. Fogjuk a tesztercsíkokat, jegyezzük meg, hogy melyik melyik volt, majd menjünk ki a boltból, nézelődjünk, sétáljunk. 30 perc múlva vegyük elő a tesztercsíkokat és újra szaglásszuk meg őket (addig ne!). Azt fogjuk tapasztalni, hogy az illatok kicsit mások lettek, valószínűleg pár már nem fog annyira tetszeni nekünk. Ezek után sétáljunk vissza a boltba és a két legjobban tetsző (tudjunk dönteni!) illatból kérjünk egy mintát a bőrünkre. Jobb csukló, bal csukló, csak el ne felejtsük melyik melyik parfüm volt. Nézzük meg, hogy így is tetszenek-e. Valószínűleg fognak. Ezután ugyanaz a teendő, mint a tesztercsíkokkal, séta, bevásárlás, akármi, majd 30 perc múlva újra mintavételezés.
Mert egy parfüm illata 3 részből áll, fej-, szív-, és bázisillatból. Ebből a fejillat a leghatározottabb, ezt érezzük fújás után közvetlenül, de a legillékonyabb is, ezért nagyjából 5 perc alatt elszáll. Ezután jön a szív része az illatnak, ami a parfüm lassabban bomló komponenseit tartalmazza, az ún. modifikátorokat, pl fűszerek, ezek távozta után, kb. 30 perc, 1 óra múlva marad a bázis-, alapillat. Egy jó parfümöt magunkra fújunk reggel, de még este is érezzük sokszor.
És a múltkor egyik kolléganőm mesélte, hogy megy Svájcba, barátokhoz, akik mellesleg parfümkereskedők és mindig kap tőlük egy rakás cuccot kipróbálásra. Természetesen azonnal megkértem, hogy ugyan hozzon már nekünk is valamit. Aztán én is elmentem szabira és jól elfelejtettem az egészet, mígnem visszatérve Viki jött, hogy akkor válasszak, Angel, a testápolót vagy a tusfürdőt szeretném? Hm, testápoló. Figyelmeztetve lettem, hogy ez az illat olyan, amit vagy nagyon szeret vagy nagyon utál az ember, átmenet nem igazán van, ugyanis erős és határozott illat, ráadásul nem Eau de Toilette, hanem Eau de Parfum. Mondom szuper, tovább tart. Hazamentem, kipróbáltam - és azonnal beleszerettem. Így lelkesen vártam a fizetést, bár nagyon nem kéne most ilyesmire költenem, de tudtam, hogy úgyis megideologizálom magamnak addig, hogy miért is éri meg nekem, hogy mégiscsak vegyek egy üveggel. Utántölthetőset vettem, mert roppant környezettudatos vagyok. És boldog, imádom az új szerzeményemet.
szeptember 8th, 2008 at 1:48 pm
Végre valaki, aki tisztában van a parfümök kultúrájával, és még ilyen klasszul le is tudja írni!
Sok örömet kívánok mind az új, mind a jövőbeli szerzeményekhez!
szeptember 8th, 2008 at 2:32 pm
Köszi.
20 évesen botlottam először a parfümökbe, amikor megéreztem a kolléganőmön egy illatot, amit addig még soha előtte. Olyan volt, mint a tiszta, napon száradt nyári ruhák illata, némi fűszerrel keverve. Kenzo White. Azóta is van mindig otthon, bár már nem az a legnagyobb kedvenc, hanem Issey Miyake, az a pasi egy zseni. Most a Le Feu De’Issey Light a favorit tőle, ezen kívül szeretem még Yves Saint Laurent In Love Again parfümjeit, meg van még otthon valami virágkreálmány, de az most spec nem ugrik be, hogy melyik, ritkán használom. És a House of Beauty shop a Duna Plaza aljában olyan hipnotikus hatással van rám, mint rendes nőkre a nyári végkiárusítás a Promodban… 
szeptember 8th, 2008 at 2:58 pm
Kenzo, hmmm, emlékszem!
Én a Mosouse - nem is tudom, hogy így kell-e írni, mert már gyártani se gyártják - Wild Love-jával voltam így. Na, ez ráadásul egy parfümolaj volt, amit a fürdővízbe is lehetett cseppenteni, amitől aztán tényleg teljes volt az eufória… És ez a parfüm jó példa volt arra is, hogy minden készítmény más bőrön máshogy nyílvánul meg, mert a fél ismeretségi köröm beszerezte, de senkin nem volt olyan, mint rajtam. Persze ellenpélda is van bőven!
Én is az Yves Saint Laurent In Love Again-jeit használom a mindennapokban. Azt hiszem, most éppen a zöldet, de ezzel mindig bajban vagyok, mert nekem világos, vagy sötétrózsaszín az előlapja után. De nagy szerelem a Paco Rabanne is, viszont az abszolút napszak, no meg alkalomfüggő, de jöhet az “egyszerűbb” is, mint páldául a sárga MEXX és még sorolhatnám… Szóval értelek!
szeptember 8th, 2008 at 3:28 pm
Na ilyenkor szegyellem, h no letemre semmit nem tudok a parfumokrol.
szeptember 8th, 2008 at 4:40 pm
Ja, le is hagytam, kaptam idén egy I’m Going nevű parfümöt, Puma, sportos. Érdekes az is, bár egy kicsit túl édes nekem. A vaníliás vattacukorra emlékeztet az illata, hogy én mit töprengtem azon, hogy vajon honnan az istenből és miért kívánom bizonyos napokon a vattacukrot??? Aztán összeraktam.
Ilona, tartsunk neked továbbképzést?
szeptember 8th, 2008 at 4:58 pm
Nekem ilyen nosztalgia- parfümöm volt az Eclat. Mikor gyerek voltam, az anyám könyvelőként egy nagy irodában dolgozott, ahol volt vagy negyven nő. A rengeteg parfüm keveredve a régi papírok szagával… engem erre emlékeztetett ez az illat.
Azt pedig megfogadtam, hogy olyant soha nem rakok magamra, amitől megéhezek
szeptember 8th, 2008 at 7:57 pm
Nekem is vannak illatok, amik tipikus dolgokra emlékeztetnek, nálam például a nyárnak frissen vágott fűszaga van.
Akkor te biztos olvastad a Parfüm című könyvet, ugye?
szeptember 9th, 2008 at 8:15 am
Wow! De jó, azt hittem, csak én vagyok illatbolond!
Nekem Charlie volt az első… márhogy parfüm. Sokáig az volt a kedvencem is. Csakhogy, amikor az ember sokat hord egy illatot, egy idő után egyáltalán nem érzi… valahogy hozzászokik az orra. Tudom, az se jó, ha folyamatosan érzed, mert zavaró lehet. De annyi kell, hogy jól érezd magad tőle, hogy önbizalmat adjon. 
).
Na persze, van olyan, amikor valaki csak elmegy mellettem az utcán (tíz méterről szél ellen) és engem már a hányinger kerülget. De - teszem hozzá minden előítélet nélkül - ez férfiaknál ugyanolyan gyakori, mint nőknél (sőt!
szeptember 9th, 2008 at 8:55 am
Nita: a könyvet nem olvastam, a filmet hallgattam háttérzörejként fél füllel, mert a lányom megnézte vagy négyszer zsinórban. Neki nagyon tetszett. Én nem voltam elragadtatva tőle. Sok mindent eltúlzottnak éreztem benne. A könyv jobb, mint a film?
Illatok terén a mósusz a Nr.1, már 15 éves korom óta, de nem használom folyamatosan.
Itthon egyébként is mindig valami könnyű, alig érezhető illatot használok, mert kitagadnának az állataim.
szeptember 9th, 2008 at 9:55 am
Nita, én is előbb láttam a filmet, az tetszett, a könyvet még nem olvastam, de szerepel a listámon. Nekem bejött a film, bár a vége már kicsit eltúlzott volt, de azért nagyon jól megfogták a már-már őrületbe hajló illatimádatot. Sajnos csak egyszer láttam, pedig most, hogy szóbakerült, megnézném mégegyszer. A haverom, akivel láttam, azt mondta a könyv sokkal jobb/más kicsit. Te olvastad?
Az Eclatot még csak-csak tudom hova rakni, de a többit nem ismerem. De ezen majd változtatok, ha a plázában járok. Tényleg annyi illat van, hogy szerintem egy élet is kevés, hogy mindet megismerje az ember, ha nem ezzel foglalkozik főállásban.
Az állatokat meg megértem, Azar engem is gyanakvó szemekkel néz mindig, ha befújom magam. Nem bírja a szagokat, bár ő egy idomított macska, mert folyton van valami otthon a levegőben, ha nem parfüm, akkor füstölő vagy illatgyertya. No meg a cigi. Szóval ő már azért jól bírja a kiképzést.
szeptember 10th, 2008 at 9:39 am
Sayed: Koszi.
Ha tovabbkepzesre lesz szuksegem, tudom, h kihez forduljak. 
szeptember 15th, 2008 at 9:18 pm
Bellamaria és Sayed: Igen, olvastam, és csak ajánlani tudom! Fergetegesen ír le mindent, szinte érzed az illatokat! A filmet nem láttam, de a könyv kötelező olvasmány! A vége tényleg húzós, de a könyv alapján simán belefér!