Féltékenység
Posted in személyes, minden, cicák on május 26th, 2008A féltékenység nagyon csúnya dolog, mégis tud megmosolyogtató lenni. Hogy mikor? Amikor például egy állat féltékenykedik. Azar cicám hithű sziámiként törvénybe foglaltan kezeli a tulajdonviszonyokat, azaz én az ő kizárólagos tulajdonát képezem. Ezt képes bármikor, bárkinek határozottan kifejteni, főleg amikor szegény, megárvult másik cicámról van szó, Ficakról, akiről az ex-nek kéne gondoskodnia. Ő nem az én cicám, mert ugye egy ember, egy sziámi.Szóval szegény Ficak amiatt, hogy nincs a környéken G hónapok óta, igazi kis szeretetfighter lett, ergo rengeteg a bunyó az anyja és közte, a harc pedig az én simogató kezeimért folyik. (A csatatér meg a lakás, már a levendulának is annyi és a múltkor összetörték a gyönyörű szép korallomat is.) Ficakot néha lopva és titokban szeretgetem meg, hogy ő is kapjon olyasmit, de ha az anyja kiszúrja, akkor ott vége van a játéknak, mert igen határozottan tudja kifejezni nemtetszését a drágám. Szegény Ficakot emiatt már nem tudom felvenni, mert abban a minutumban ugrik ki a kezemből, ahogy meglátja az anyját.
Ez azért szokott engem zavarni, bevallom töredelmesen. Sajnálom Ficakot, mert - ha jobbat nem is, hisz én is szeretem - de többet érdemelne. Ma reggel ültem a fürdőkádban, Ficak a kád peremén egyensúlyozva szokás szerint azon dilemmázott, hogy akarjon-e fürödni velem vagy csak a vízből próbáljon inni (hibbant egy macska, mert szereti a vizet, de lehet, hogy csak azért, mert az anyja a kádba nem megy utána). Szóval ültem és a szokásos reggeli párbeszédet folytattam vele, hogy nem, kedvesem, nem akarsz inni a vízből, hülye vagy, ez meleg, na jó, vedd ki légyszi a mancsod a vízből. Közben próbáltam fürödni is, merthogy call-ok, pitchek és agendák vártak rám idebent a munkahelyen (végük van szerencsére és már most k.o. vagyok). 
A párbeszéd azonban talán mégsem volt annyira szokványos, ha nem is szavait, de érzelmeit tekintve és talán ez volt a gond Azarnál, nem tudom. Tény, hogy mióta múlt héten G jelezte, hogy feljönne egy fényképezőgéppel, azóta másképp nézek Ficakra. Tudom, hogy hamarosan eljön az idő, amikor soha többet nem fogom látni. És még csak azt sem fogom tudni biztosan, hogy jó helyre kerül-e majd. Meg tudtam volna fojtani G-t egy kanál vízben, így inkább fogtam magamat és elmentem otthonról, amíg tartott a fényképezős session. Azt az egyet kértem tőle, hogy a saját macskájával bánjon rendesen… Eh.
Szóval azóta azért máshogy állok hozzá Ficakhoz és többször koppintok Azar orrára (egyébként reménytelenül, mert a kis mamlasz nem érti a dolgot). Erre reggel, a fürdőkádas jelenetnél Azar besokallt, odajött szépen halált megvető bátorsággal a kád peremére és - marha jó színész - ismerkedő arckifejezéssel odadugta az orrát a vállamhoz. Majd belémharapott. Csak úgy, miheztartás végett, majd rám fújt és sértődötten kisétált a fürdőszobából.
Az angolnak van egy tök jó kifejezése arra, hogy hogyan néztem utána: puzzled. Majd elkezdtem röhögni. Ettől Ficak megijedt és ő is kirohant a fürdőből, én meg végre koncentrálhattam a fürdésre. De ez a jelenet azóta se megy ki a fejemből… És ha már Ficak nem lesz velünk, nem lesz több ilyen. Nagyon fog hiányozni. Hüpp.
És ha hazamegyek, ki kell majd engesztelnem egy sértődött macskát. Fogadjunk, hogy nem tudjátok milyen az. Remélem addigra elfelejti a dolgot.
