A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

XP-re váltottam. Nemrégiben sikerült bekapnom a tűzfalam és vírusirtóm ellenére egy olyan, vélhetően trójai kedvességet, ami úgy vágta haza a gépemet, hogy még mindig sírok, ha eszembe jut. Megtaláltam a nyomait, de jaj, mire megtaláltam, már valószínűleg rég bemásolta magát jól a registrybe, nem tudtam helyreállítani a konfigot. Akasztják a hóhért alapon természetesen nem volt biztonsági mentésem a rendszerről, csökkentett mód alatt meg ugye nincs net (illetve van olyan mód is, de úgy már nem hagyta futni a gépet) és nincs cd írás sem, így annyit tudtam elérni, hála az usb portoknak, hogy egy 4 gigás memory stick segítségével lementettem azon adataimat, amik valóban fontosak voltak. Ez meglepően kevés volt ahhoz képest, hogy 200 gigányi adatnak mondtam végül búcsút. 2 nap kínlódás után beláttam, hogy sajnos újra kell húznom az egész gépet és le kell formáznom a vinyókat. És itt eltöprengtem, hogy akkor most mit is tegyek. Eddig 2000-et használtam, nem volt jó és nem szerettem különösebben, de már megszoktam, tudtam kezelni - és nem vagyok a híve a folyamatos gépújrahúzásoknak. Egyrészt, mert macera, másrészt mert hiszem, hogy ha és amíg valami működik, addig az ember ne nyúljon hozzá. Viszont ha már muszáj, akkor fel kell égetni minden hidat, így egy mély sóhajtás kíséretében beszereztem egy XP-t, és nagy nehezen rávettem magam, hogy haladjak a korral és fel is tegyem. 1 hétig tartott rábeszélni magamat, mert hiába dícsérnek nekem valamit, a puding próbája az evés. Természettől fogva gyanúperbe fogok minden újabb és újabb windows oprendszert, mert tudom, hogy én fizetem meg az árát a fejlesztéseknek, amikben tény, hogy van sok jó dolog, de valahogy mindig maradnak nagy hátrányok is egyben. És ez alól sajnos az XP se kivétel. (kövezzenek meg, a kedvenc oprendszerem a Win98SE volt. Öt évig tudtam használni összeomlás nélkül, pedig akkoriban még szinte minden nap valami új játékot telepítettem fel rá - és előfordult még olyan is, hogy PC World CD-ről, márpedig az akkoriban minősítetten veszélyes ipar volt ám.)

Van 3 darab merevlemez a gépemben, sorrendben egy 9 gigás, ami elég régi, már vagy 6 éves és egy éve kihúztam, egy 40 gigás és egy 400-as. A kicsit azért tartottam meg, mert úgy véltem, hogy amikor újrahúzom a gépet, ideális lesz arra, hogy ide tegyem az oprendszert, fizikailag és logikailag is távol azon partícióktól, ahova úgyis mindenféle rendszert összeomlató cuccokat fogok felhalmozni idővel. Azaz programokat, mert a microsoft valahogy a büdös életben se fog már összehozni egy olyan oprendszert, ami ne borulna ki idővel attól, hogy - uram bocsá’ - programokat telepít rá az ember. Végül azonban mégsem tettem rendszerlemezzé a régi vinyót. Egyrészt, mert lassú (nem sata-s), másrészt egy hat éves vinyót ilyen feladatra állítani azért már mégiscsak hazárdjáték. Ha már megújulok, úgy döntöttem tőle megszabadulok. Majd ha lesz kedvem turkálni a házban, kiszedem és elteszem emlékbe. Van egy szekrényem, amiben egy rakás alkatrész és kábel van. Persze sosem olyasmi, amit használni tudnék, amikor keresek valamit. Nem tudom miért nem szórom ki őket a fenébe.

Na szóval, nagyon örültem pl. annak, hogy végre a nagy vinyóm teljes mértékben használható lesz (a 2000 csak 130 gigát tudott kezelni belőle, többet az istennek nem akart látni), ezért cserében a 40 gigás vinyót megkapta az oprendszer. A nagyot szétszedtem két partícióra, amiből az egyik - most még legalábbis így gondolom - biztonsági célokat fog szolgálni. A telepítéssel nem volt semmi bajom és őszintén meglepődtem például azon, hogy nem kellett sem a router beállításokkal, sem a nettel szarakodnom külön, azonnal volt netem. A 21. században éreztem magam ettől, amíg nem kapcsoltam be a torrentet, de erről majd később.  

Szép új internet explorerem is van, ugyan sosem érdekelt különösebben, hogy a legújabbat használjam, de hát fogom tudni élvezni az RSS előnyeit is legalább. Kis bónusz a fáradozásaimért.

DE. Merthogy, mint említettem, a windows olyasmi, ami lehet szép és jó, de a Win98SE óta sosem ért itt nekem véget a mondat. Új hangfalakat kell vennem, mert a régi persze nem működik az XP-vel. Úgy tűnik, hogy a windows codec kezelése nemhogy nem javult, hanem tovább romlott az egyes fejlesztésekkel. Ezt nem minősítem tovább mindaddig, amíg a hangfal-hangkártya kérdést meg nem oldottam, mert lehet, hogy csak ennyi a baja. Az viszont tény, hogy egy büdös darab mp3-at és avit se tud lejátszani momentán és ez elég bosszantó egy otthoni, szinte kizárólagosan böngészésre, zenehallgatásra és filmnézegetésre használt számítógép esetén. De nem gond, megoldom. És amikor megoldottam, képes leszek arra, amire a 2000-rel nem, nevezetesen, hogy az ipod nanommal kommunikációra bírjam az asztali gépem. Csak előbb meg kellene találnom a nano usb zsinórját, amit még vagy az ex vitt el (merthogy az ő gépét használtam zenefeltöltésre) vagy én kutyultam el valahova. Esélyes, hogy én voltam, de persze hiába túrtam fel a kábelrengeteget a szekrényben, nem volt ott.

Meg fogom szokni az új startmenüt is, bár zsigerből utáltam eddig és az első mozdulataim egyike az volt, hogy visszaállítottam a régit. Aztán úgy döntöttem, hogy eh, ha már lúd, legyen kövér. Érezzem a start menüből is, hogy xp-t használok.

Na most, az egyetlen dolog, ami viszont határozottan aggaszt, és amiben az XP nagy gyengeségét sejtem…. hogy lassú lesz. A mindenféle beépített internetes ellenőrzések miatt a netezés már most sem nyújt nagy élményt - márpedig nekem az kritikus. Ergo szép ez az IE7, de Firefox lesz a vége, gyanítom az jobb lesz nekem. Pedig alapjában véve szeretem az IE-t használni, mert az évtizedek során nagyon megszoktam. A másik aggályom a torrentezés kapcsán merült fel, mert persze a portkezelés XP alatt se az igazi. Ez nem lepett meg, mert a 2000-nél se volt másképp. Torrentbe be, port beállít fixre, routerbe be, a szoftverhez ugyanazon port beállít, engedélyez, minden szép és minden jó, figyelmeztető ikon megjavul és zöldre vált. Majd megszakad az internet kapcsolat. És újra megtalálja magát. Majd megint megszakad. És így tovább. Hajnal hasadt már, mikor pár bittorent és rendszerújraindítás, ezerszeri átnézés, hogy de, stimmel, működnie kéne normálisan után végre, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a probléma megszűnt. Azóta se értem mitől. És ez zavar.

Szóval összességében az xp-t felrakni kb. 1 óra volt, igazán kibírható. De mire bemásoltam az adatokat, telepítettem a biztonsági frissítéseket és a programokat és mire a torrent is normálisan működött, na azzal elment legalább 4 órám. És még nem tudok zenét hallgatni… De megtanultam a leckét, és elfogadtam, hogy kell a biztonsági mentés, így most ezt az állapotot le fogom szépen menteni, kiírom és a lemezt berakom egy páncélszekrénybe.

Valamint, mivel két felhasználóm van a gépen, az, amelyiket napi használatra szánok, mostantól csak korlátozott jogokat kap. A rendszergazdai fiókba meg csak akkor megyek be, ha tényleg muszáj. Ezt egyébként mindenkinek tudom javasolni, aki még nem így csinálná. És oké, jó, elismerem: a felhasználói fiókok kezelése, kinézet, biztonságosság figyelembevételével az elmémben - miután az érzés, hogy ez olyan mintha a közértben járnék, ahol már megint átpakolták a polcokat és vajon hova dugták a durum tésztát elmúlik - az xp tényleg határozottan felhasználóbarátnak tűnik. Lehetne jobb, mert most is sokat szívok vele pluszban, hogy úgy működjön ahogy én akarom, de vállalható. Fogyasztói társadalomban élünk, ha nem tetszik nekem, akkor is. Megyek is és veszek új hangfalat délután. Meg nano kábelt.

Aztán pedig elmegyünk Nórival egy hatalmasat bulizni éjjel. Már nagyon várom.  

Kieg: basszus, kellett ez a pár óra alvás ahhoz, hogy rájöjjek mi a gond a hangfallal…. Ja, nézzünk már bele az eszközkezelőbe, jé nincs illesztőprogram. Ááááá, szőke voltam éjjel nagyon. Mondjuk a windows igazán felismerhette volna magától is, de mindegy. Szerencsére ezt a lemezt megtaláltam. Most már tényleg csak codec gond van, mert videót még mindig nem játszik le. És persze, hogy egy ökör vagyok, mert az Ace Mega Codec packet elfelejtettem kimenteni… most szedhetem le újra. De utána Stargate Continuum lesz!!!!

Amint az várható volt, a csütörtök délutáni, esti rendőrségi akció végetérni látszik, a pánik is csendesül. Már senki sem beszél 100, de még csak 80 szerverről sem. 30 db számítógép és nem tudni pontosan hány winchester, ennyi. A BRFK végre nyilatkozott. Sok gép, amit a rendőrség elvitt, legális tartalommal bírt és tulajdonosaik már visszakapták őket. A BIX.hu statisztikái is rendeződnek lassan. Ennek a balhénak is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. 3 db lehetséges vádemelésről van szó, már ha a végén lesz olyan egyáltalán. A ma délután 14.00-ra beharangozott sajtótájékoztató meg jól elmarad persze. Itt mindent lehet.

A warez oldalakért én valahogy egyáltalán nem aggódom, a létük ugyanannyit jelent nekem, mint a nem létük. A BitHUment, mint torrent site-ot már sokkal jobban siratom, még ha nem is volt hozzájuk acc-om sohasem (sajnos szinte lehetetlen bejutni).  Az ő szerverük tényleg áldozatul esett, azonban a honlapjuk szerint hamarosan ők is visszatérnek. A többiek, ahogy elnéztem a netes fórumokat, köszönik jól vannak.

Viszont az eseményekkel kapcsolatosan született képek isteniek! A klikkelős, játék határok nélküli verseny kapcsán láthattuk már idén, hogy a net legújabban képregényekben, fotókban fejezi ki mondanivalójának lényegét. Számos jópofa Japán-Magyar alkotás készült a baráti versengés kapcsán és ez a mostani szerverlefoglalások kapcsán sincs másképp. Na jó, hát tény, hogy nem minden kép a legbarátibb szándékú, no de ez is érthető valahol. A kedvenceim a 300-ból szedett plakátok, képek átdolgozásai. Viccesek, találóak, így gondoltam berakok belőlük párat ide.

Loptam őket pl. a www.asva.info/gal.html helyről, meg az sg.hu fórumkommentjeiből.

Történt ugyanis, hogy a drága router otthon, amit egyébként imádok, szeretek, nehogy megsértődjön az érzékeny lelke ugye, mostanában elég sűrűn szivat engem. Gondol egyet és levág a netről.

Tegnap este is azt hittem, ez van, többször kaptam time-outot, mintha nem lenne netkapcsolat és persze rögtön a routert hibáztattam. Aztán láttam, hogy most nem vele van a gond, a net lassult be iszonyúan valami miatt. Annyi “a keresett oldal nem elérhető” üzenetet, mint tegnap este, már régen láttam, gyakorlatilag a normális sebességhez képest mintha lebénult volna a netem, olyan volt. Nem lehetett játszani, nem lehetett rendesen hírt olvasni, sőt, a bnőm levelét, amit a drága iwiwen talált ideálisnak elküldeni, fél órán keresztül képtelen voltam megtekinteni. Rendesen fel is húztam magam a dolgon és 10 után valamivel kinyomtam a gép szemét, majd bekísértem a zaklatott idegeimet az ágyba.

Reggelre kelve azonban arra gondoltam, ez azért nagyon fura volt, ilyet már régen tapasztaltam. Hiába, ugyan egyszerű mezei felhasználó vagyok, de azért upc-s, mert utálom a tökölést, így eléggé érzékeny vagyok a lassulásokra. Gondoltam utánanézek, nem történt-e valami tegnap.

Hát de, nem is kellett nagyon keresgélni a hírekben. A friss hírek szerint már több mint 100 szervert kapcsoltak le, többek között a BitHumen, de állítólag a Bitlove, a Moobs, az Insane, az Evolution és a Revolution is áldozatul esett az SG.hu és a HWSW  hírei alapján a tisztogatásnak. Pár nagy torrent/warez oldal még talpon van, de a botrány kitörése után némelyik ideiglenesen szüneteltette vagy lehet még mindig szünetelteti a működését. Gondolom a nagy kérdés az, hogy előbb tudják-e esetleg eltüntetni a gépeket, mint ahogy kiérnének a szervek. Ez egy brutálisan jól szervezett akció volt. Én meg csak hadd szívjak otthon szörfölve. De azoknak se lesz könnyű most, akik meghívóra várnak. Gyanítom egy darabig érthető okokból ilyesmik nem lesznek nagyon elérhetőek.

No de ilyesmi hogy boríthatja meg a netet? Hát egyszerűen, ugyanis ezen szerverek nagy része legális netszerver egyébként, és a szolgáltatók géptermeiben volt.

A magyar jogvédelemmel foglalkozó hatóságoknak a tegnap biztosan nagy sikerélmény - és mivel nem nézek tévét, lehet, hogy már este óta tele van a hírrel minden országos csatorna, végső soron azonban semmi mást nem bizonyít ez az egész, csak azt, hogy a netnek hiába mutogatnak jelvényeket. Ideig-óráig meg lehet zavarni a netforgalmat egy ilyen akcióval, amivel az átlag felhasználót jobban bosszantják, mint ahogy akadályoznák a letöltőket. Mert a torrenteket, warezsiteokat megszüntetni ez édeskevés. Egy srác blogján azt olvastam, hogy a Bithumen backupból hamarosan visszaáll. Azok a torrent/warez szolgáltatók pedig, akik a tegnapi és állítólag a ma folytatódó akciók sorát megússzák, elmentik a szervereiket máshová, átveszik a vezető szerepet.

Értem én a forgalmazók bevételkiesését és mindent. De talán most már nagyon ideje lenne elgondolkozni azon, hogyan lehetne olyan körülményeket teremteni, hogy az embernek ne érje meg a letöltés. A zenék, filmek, jogvédett tartalmak drágák, az információs társadalom idejében pedig mindenképpen elavult dolog az, hogy menj el a boltba, vedd meg, rendeld meg a neten és ha a posta nem keveri el, majd valamikor megkapod. A legálisan letölthető zenék ára/mennyisége pedig nincs arányban az igényekkel. Olyan ez, mint az EVA előtti időszak, amikor szinte mindenki sikított, ilyen vagy olyan mértékben megélhetési adócsaló volt. Az EVA bevezetésével már sokaknak nem érte meg álmatlanul tölteni az éjszakákat. Én hiszem, hogy alapvetően ez sem más. És a rendszerben van a hiba.

Volt ugye egy csodálatosnak korántsem nevezhető, ámde rengeteg bosszúságot okozó 200 GB-os vinyóm. Nem mondom milyen márka, pedig állítólag manapság ez az egyik legjobb. A második tetszhalálozása után már nem vesződtem vele többet, úgy döntöttem, hogy akkor jöjjön egy újabb, egy szebb, egy jobb, preferably nem ugyanattól a gyártótól. És hát ha már veszek, akkor ugye nagyobbat veszek, mert nincs már olyan nagy különbség köztük árban, hogy ne érné meg.

Szóval csavarhúzó elő, gép felnyit, 200-as vinyó kivesz. Ahogy utálatom tárgyát kiszedtem, ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy túl sok a kábel odabent. Megküzdöttem a rengeteggel, közben rácsodálkozva, hogy jéjé, erre a hdd-re még emlékeztem, meg erre is, hát ez a másik meg mi ez? Aztán rájöttem, hogy hát ja, pár dolgot megtartottam az előző gépből is, nevezetesen ugye a hdd-ket, meg az optikai drive-ot. Noha értelmetlennek tűnik, hogy az embernek legyen egy 40-es, meg egy 10-es vinyója is a gépben 2007-ben, még mindig nem tudom rászánni magam, hogy kidobjam őket. Ezek ugyanis sorrendben 6 és 8 éve hibátlanul működnek, nekik hála egyedül, hogy a 200 gigás vinyóm halála nem fektetett padlóra (nem azon futott az oprendszer). Viszont ha nem dobom ki őket, akkor macerás még két vinyót belegyömöszölni a gépbe, főleg IDE-seket, egyszerűen nem férnék el a kábelektől, töprengtem. Hát mi legyen? A régi, de jól működő és isteni megérzéssel megtartott vinyóim persze IDE-sek, IDE-s a dvd íróm is, ezek mellé anno nem akartam SATA vinyót berakni, mert hát az ördög sosem alszik. Viszont nézegettem az alaplapot és látám, hogy van kettő darab SATA eszköznek is hely. Hiába, két éve ez még egy jó alaplap volt, most is árulják. Hát akkor legyen, gondoltam, az új vinyó akkor ilyen lesz, hátha jobb lesz, mint az elődje. A 10-es vinyót kihúztam, megköszönve eddigi szolgálatait. Egyszer még jól jöhet, ki nem dobom azért, az tuti. Szóval az új vinyó satás lett, valami álom volt berakni és a dzsungel is kisebb lett, mert egy ide kábelt ki tudtam szanálni, no de a megnyugvásom elmaradt. Miért? Hát mert ugye…

Windowsom van, 2000. Akármennyit is küzdöttem vele, az istennek nem akar az új vinyóból többet látni, mint 138 GB-ot, nem ám 128-at, ami számot még értenék is, nem. Nem akarom elhinni, hogy a friss vinyóval lenne a gond… Ekkora pechem nem lehet. Itt lenne a remek alkalom, hogy végre lecseréljem az oprendszert XP-re, no de jelenleg nincs dvd-íróm, mert egy ismerős elkérte pár napra úgy 3 hete. Így nem tudok lemezről indítva erőszakot venni az oprendszeren, hogy hátha úgy szíveskedne mind az 500 GB-ot látni végre. Nem gond, mert elvagyok így egy darabig még, csak veszélyes a nyitott oldalú számítógép látványa otthon. Mert az ember gyerekének ötletei támadnak, hogy mihez is kellene valójában kezdeni a konfiggal, mondjuk úgy az alaplaptól indulva….  Ami ugyan jó, jó, de már van sokkal jobb is. Az első gépemet 6 évig használtam, méghozzá úgy, hogy ebből 4-ig nem kellett hozzányúlni, a második most azt hiszem úgy 2 éves és egyéves korában átesett már egy komolyabb kozmetikázáson és ugyan teljesítmény szempontjából lehet még vele játszadozni, de nem fogom tudni újabb 4 évig használni, főleg nem, ha nem szokok le a játékokról. Nem baj, ennek a p4p800asnak akkor is ki kell még három évet húznia legalább, mert pár éven belül megint lesz egy rakás új fejlesztésű cucc és célszerűbb lenne kivárni az eljövetelüket egy új konfiggal. Állítólag 2008 második felére kifejlesztik a flashmemóriás adattárolók (ssd) 128 GB-os verzióját, kíváncsi lennék rájuk. Most a 64 GB-sek még 900 dollár körül vannak, ha jól láttam, ergo erre még várnia kell a pórnépnek. Viszont ha belegondolok, hogy egyszer talán végre a teljesítmény határait nem fogja lekorlátozni a mechanikus, pörgő-forgó háttértárolók csigalassú elérési sebessége, azért örülök. 100-szor gyorsabbak ezek a kütyük a hagyományos hdd-knél legalább, ráadásul nincs forgó alkatrész bennük, így a hibalehetőségek száma is lecsökken. Aztán ki tudja, lehet, hogy hiányozna az a hang a számítógépből bekapcsoláskor, amikor a vinyó felpörög? Á, sztem hamar meg tudnám szokni a hiányát. Kérdés hányszoros újraírást fognak bírni, de remélem mire az én gépembe is kerülhet ilyen, addigra már még profibb algoritmusok gondoskodnak erről is. Állítólag most sem olyan vészes ez, mint ahogy sok IT-s gondolja és simán garantálható egy 10 év körüli élettartam. Hát igen, ha erre gondolok, tényleg várom 2010-et. Vagy 12-őt, mire megfizethető is lesz. Más lesz tőle a világ.

A keddemet elnevezhetném hétfőnek. Osonok a kedvenc tárhelyemre, majd nézem a progit, hogy mi a szentséges gubanc lehet… Hamarosan a figyelmem a mellékvinyóra tévedt, ami - gondolom bosszúból - valamikor az elmúlt 24 órában elhalálozott. Mindenféle figyelmeztetés nélkül, ó hogy sírom én vissza a régi ABIT-os időimet. Még soha nem szívtam géppel annyit, mint ezzel, hol az alaplap, hol a memória, hol csak egy alig található kontakthiba, fura cpu halálok (pedig nem is húztam túl). Nincs még 3 hónapja, hogy ismételten gatyába ráztam a konfigot és kicsit tovább is tuningolódott a drága. Kapott többek között egy újabb vinyót is (brrrr…).  Hosszú éveken keresztül ellenálltam az új kornak és azt mondtam, hogy nem, az én gépemben 40 gigás vincsinél nagyobb nem lesz.  A csillagkapu, a TNG viszont legyőzött, meg még ugye jó pár minden… 200 gigás volt… Uszkve 160 gigányi adatot buktam, és nem mindenről van biztonsági másolat. Például az arabcuccomról, amit 2 hete tettem fel oda és töröltem a másik winchesterről, hogy legyen egy kis helye egy újabb proginak. Még mindig sikítani tudnék. Szóval tegnap este egy darabig még reménykedtem, hogy hátha csak viccelődik az az ablak, ami ártatlanul, de kitartóan azt kérdezgette, hogy ez a lemez még nincs megformálva, akarom-e esetleg most. Csak igen és nem válasz volt, amit nagyon nehezményezek, mert egészen másra gondoltam közben. Mielőtt még az elkeseredésem agyoncsapott volna, inkább kikapcsoltam az egészet és mély szomorúságomban DM-mel vígasztalódtam. Never let me down again, höhö. Reggelre sem változott a helyzet, hiába tudtam, hogy nem fog, azért reménykedtem benne. Elég lelombozó így most ez a szerda, ha valakinek van valami ötlete, hogy a Kürtön kívül mit próbálhatnék meg, az ne fogja vissza magát. Amíg megoldódik a dolog vagy belenyugszom az elmúlásba, jobb ha nem leszek a gép közelében túl sokat. Mivel jön egy hosszú hétvége, ezért azt hiszem alkalmas lesz egy nagyobb galaktikus körutazásra (a lipót mezőn leszek, ha még nem csukták be).  Mindegy, csak ne a gép körül kószáljak. Viszont hogy az út beleférjen, elképzelhető, hogy a csütörtöki programokat kicsit át kell szerveznem és némi csúszások várhatóak.

A drága kedves ABIT-os konfigomra gondolok. Olyan szép és aranyosan betonbiztos volt, hogy csak na. Néha elfüstölt egy-két tápegységet, de ezt elnéztem neki, mivel én is dohányzok. Ezt a mostani gépet viszont kezdem határozottan gyanakvással figyelni. Sztem direkt szivat. Hüpp.