A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Na jó, most már tényleg elegem van. Alig pár órája, hogy leírtam, hogy már rezignáltam veszem tudomásul az újabb halálos villanykörte áldozatomat.

Msn-en beszélgetek a bnőmmel, majd cigiutánpótlásért kell mennem, felkapcsolnám a villanyt. Ez már nekem is hihetetlen, a tököm is tele lenne, ha rendelkeznék olyasmivel. Durranás, koppanás, főkapcsoló és lakásban lévő biztik is leoldanak. Ismerős zajok ezek nekem, az elektromos tér megszűnése a lakásban. Az idegeim romokban, visszakapcsolom. Némi matatás után alternatív fényforrás bedugaszolása (azt általában kihúzom, biztos ami biztos alapon), fény. Na most ha mindezek nem lennének elegek, hát kezitcsókolom, a rohadék villanykörtét kilőtte a foglalat, egyenesen a számítógépasztalomra. Emlékeztetőnek, gondolom én, hogy forduljak elmeszakértőhöz vagy tényleg hívjak ki egy villanyszerelőt, aki ezt meg tudja hihetően magyarázni nekem. 24 óra és két körte. Ezt sem cserélem ki, a delikvensek jelenleg  villanykörte nélkül figyelnek, nincs világítás az előszobában és a nappali mennyezetén. Nem is fogom kicserélni őket azt hiszem, mert még a végén belebolondulok a dologba. Elegem van.

Nem tudtok egy jó villanyszerelőt?

Oké, hogy kicsit alapból hajlok a skizofréniára, születési dátumomból kifolyólag. De most már kezdek megijedni. Hazajöttem, leültem a gép elé, rágyújtottam,futom a köreimet: levelek ellenőriz, sfblogs. net átfut, majd rágyújtottam.

 Kinek tűnik fel, hogy 1 percen belül két cigire is? Hát nekem, amikor hamuznék, hogy jé, itten már füstölög egy cigarettaszál. Oh, a hamvadó cigarettavég, gondoltam, aztán most felváltva szívom őket. Így valószínűleg ki is fog tartani a dobozon már nem is reklámozott hét percig.

A többi meg no comment.

Érleltem egy ideig a döntést, mérlegeltem, hosszú listákat írtam, aztán jól meghúztam őket. 5 jelöltnél többet írni már olyan, mintha nem is venném komolyan a toplistát. Szóval fájó szívvel, de sokan leszorultak a listámról. Ez van. A toplistázás farkastörvényei szerint a legnagyobb kedvenceimnek akarom megadni az esélyt a nyerésre.

Szóval itt a listám:

FILMEK:

Paycheck 35 - juszt is, idő filmek rulez.
Az ember gyermeke - 25 pont
Equilibrium - 16 pont
Johnny Mnemonic - 14 pont
Sunshine - 10 pont

Legjobb SZÍNÉSZEK:

Cliff Curtis (Sunshine, mint Searle) - 35 pont
Jude Law (Gattaca) - 22 pont
Christian Bale (Equilibrium) - 18 pont
Keanu Reeves (Johnny Mnemonic, Matrix) - 13 pont
Ice-T (Johnny Mnemonic) - 12 pont

Legjobb SZÍNÉSZNŐK:Uma Thurman (Gattaca) - 35 pont
Dina Meyer (nálam a Johnny Mnemonicért kapja) - 22 pont
Michelle Yeoh (Sunshine) - 18 pont
Carrie Fisher (SW) - 13 pont
Milla Jovovich (5. elem) - 12 pont

Legszexisebb színészek: Ez történetesen ua., mint a legjobb színészlistám.
Cliff Curtis (Sunshine, mint Searle) - 35 pont
Jude Law (Gattaca) - 22 pont
Christian Bale (Equilibrium) - 18 pont
Keanu Reeves (Johnny Mnemonic, Matrix) - 13 pont
Ice-T (Johnny Mnemonic) - 12 pont

Szefantoron voltunk a hétvégén, hackett már írt róla ITT . Úgyhogy én már csak csapongok.

Valahol Szeged mellett történt, Bartók Béla Művház, tanyai körkép, kukorica- és napraforgómezők, tikok, macskák, gyerekek, felnőttek, sátrak, közösségi szállás a művházban. Nu, hát nem kell a futurisztikus környezet egy SF helyszínnek. Néhány ismerős arc, sok barátságos idegen, népes a tábor és van benne élet. Ha már Szeged, nekem arról elsősorban a halászlé jut eszembe, Jánosnak hála nem is múlt el a két nap e nélkül az étek nélkül. Hiába, a pasik bográcsozásban verhetetlenek. Voltak Jedik is szerintem, titokban jöhettek Judit előadására, csak ügyesen elbújtak. Kellett, hogy legyenek a tábor bejáratánál például biztosan, bőszen legyezgetve mindenki érkezéskor, hogy Ember, ki itt belépsz, felejtsd el önmagad. Jelentem tehetségesek. Lepakolás, köszönés, kicsi ismerkedés, aztán az ismerős arcok lokációjának felderítése. Jun röhögve mesélte, hogy Sándor épp készül elhagyni a haját egy szakállnyíró segítségével és hogy nagyon viccesen néz ki. Ezt ugye meg kellett nézni. Úgy vándoroltak az emberek a fiúszobába a fényképezőgépeikkel megörökíteni a pillanatot, mint japán turisták az Eiffel toronyhoz. Akkor most még egyet így, állj oda, várj, onnan is legyen egy. A női szakasz is bejött időnként, kicsit szörnyülködve, meg partvissal, de kíváncsian várták a végeredményt. Sándor közben csupa haj és próbál kopaszodni tükörből. Már rutinos, egyszer a seregben is fodrászkodott magán, mikor eltávra készülvén nem engedték ki a kapun, mondván hosszú a haja. De hát ez Sándorunkat akkor sem tarthatta vissza, így megoldotta a dolgot, csak szegény fodrász nem nagyon tudott mihez kezdeni a maradékkal a fején, amikor kiigazítani próbálta. Szerencsére most olyan rövid hajat akart, ami már majdnem kopasz, így kiszedtem a kezéből azt a kínzóeszköznek inkább beillő szakállnyírót, mielőtt már nem marad más hátra opcióként, mint a tar kopaszra borotválás. Merthogy fodrászkodni jó, Sándor meg úgy nem maradhatott. Addig csak a mosdó környéke volt csupa haj, na ezután szerintem már a fél szoba. Nem tudom mennyit szöszöltünk vele összesen, két felvonásban vágtunk, a második esztétikai hajcibálás a vágóeszközzel már az udvaron történt. Erről van képem nekem is, igaz csak kaptam, mert olyan hülye voltam, hogy nem vittem gépet magammal.

Ezzel el is ment a fél délután, és a halászlé után valamikor elkezdődött az Irtó-Óvatos találkozó F. Tóth Benedek (aki Tibor), László Zoli, Brandon Hackett (elbizonytalanodtam melyik nevét írjam ide) részvételével, Sándor szuper moderálása alatt. 3 óra… Nem tudom hogy bírták, de alig volt ki-be mászkálás a találkozó ideje alatt, leszámítva a japán-magyar ikrek különítményt, ami 45 percnél többet nem tud egy helyben ülni - sör nélkül persze. Jók voltak a kérdések, hackettből még olyasmit is sikerült kihúzni, amiért azóta is veri a fejét a falba. :) A végefelé a csendes pusmogásokból leszűrhető volt, hogy a legnagyobb tolongás a találkozó után a dupla nullás helyiség környékén lesz. 

Kicsi pihenő után jött Judit előadása a Star Wars 30 évéről, amit sajnos skippeltünk, kár, hogy aznap volt még megtartva, mert így már kicsit sok volt. Pedig ha tudtuk volna a másnapi vetélkedő témáit, tuti beültünk volna jegyzetelni…

Ekkor azért már mindenkinek igen jó hangulata volt, percek választottak el minket a tábortűz utáni olthatatlan vágytól. Fütyültünk a baracktól például, meg a söröktől. Aztán Sándorunk moderálása alatt megszületett a tábortűz is, faválogatás közben pedig kicsit megijedtünk, hogy leamortizáltuk véletlenül az egyik macskát, mert gyanúsan a farakás környékéről jött a keserves nyávogás. Aztán megtaláltuk. A fán, a fejünk fölött. Le lett szedve. Ezek a tanyasi macskák nem életképesek, a tyúkokat se bántották, viszont nagyon szeretik az emberi társaságot mindenki nagy örömére. A tábortűz végéről azt ti csak részegek, hogy mi hiszitek! Mindenki szín józan volt, csak fel kellett készülni a hajnali katonai gyakorlatra. A mézespálesz és a whisky csak azért került elő, mert kutya hideg volt és fáztunk. Ahogy hallottam, az első helyet sezlony kolléga hozta el a faltól-falig mozgással, megmutatván, hogy ő egy golyózáport is simán túlélne. Mint ahogy mindenki, mert azt a harmincméteres távolságot kisebb-nagyobb amplitúdókkal, de teljesítettük. Kicsit durvának hangzott pár óra alvás után a reggeli felkiáltás, és én nagyon csodálkoztam rajta, hogy akik készítették, hogy bírtak felkelni. Tényleg, hogy??

Vasárnap délelőtt, vetélkedő Trethon Judit szervezésében, és gondoskodása alatt sikeresen felébredtünk kicsit. Még a vetélkedő tartama alatt elkezdtük latolgatni az esélyeinket és megbeszélni, hogyan vesézzük majd ki a pontozás igazságtalanságát, ha nem nyerünk. De nyertünk, köszönhetően a csapat-mixnek, valaki általában mindig tudta a választ. És SW rajongói háttér is akadt bőven, ezért például az életkép című záróvesenyszámban Zamoranot át is keresztelte Hackett Zamidalának. Komolyan vették a dolgot, még liszt is került az arcára rizspor címszó alatt. Mindegyik csapat nagyon ötletesen oldotta meg az életképeket, remélem majd láthatjuk a képeket is erről. Pár kérdésnél, amire nagyon nem tudtuk a választ, próbáltam alkalmazni a főiskolás tesztes technikámat, de Judit tud valamit a főiskolások tesztkitöltési trükkjeiről. Anno mi rájöttünk, hogy ha az embernek fogalma sincs mi a helyes válasz, két dolog lehetséges. Vagy a legvalószínűtlenebb válasz a tuti, vagy a leghosszabb (általában a suliban az utóbbi jött be). Hát, Judit tesztjeinél a leghosszabb nem működik, a legvalószínűtlenebbeket kellett volna. :) Túl azon, hogy leginkább az előadásra kellett volna bemenni, a tesztkérdések SW vonatkozását nézve érdekes dolgokról beszélhetett.

Szóval vasárnap játszottunk, nyertünk, rekviráltunk pár könyvet, aztán szomorú szívvel hazaindultunk. Jövőre 10 napra kéne menni…

Azaz lássuk a medvét, illetve, hogy működik-e végre a képfeltöltés…

S lőn… Hihetetlen Köszi Jun!

Sorry, but your comment has been flagged by the spam filter running on this blog: this might be an error, in which case all apologies. Your comment will be presented to the blog admin who will be able to restore it immediately.
You may want to contact the blog admin via e-mail to notify him.

Én sem tudok már hacketthez írni.

Jun, szerintem ideje lenne kikapcsolni a spam karmát…

Suba a subához… satöbbi lényegtelenségek. Viszont FLA nekem, meg annak a rétegnek, ahova tartozom. Remek este volt, kezdjük ott, hogy Fallout tour 2007. Buried Alive. Hazaértem és ledobtam minden cuccomat, egyenként mindegyikből csavargatni lehetne a vizet, de nem teszem. Ki a f*t érdekel? Az élet nagy kárpótló és bár lenne egyéb elképzelésem is arról mit kéne tennie, de díjazom a jelenlegi ötletét is. Ismét otthon lehettem kicsit - és ki tudja mikor élhetem át újra ugyanezt. Egy rakás fura fazonnal találkoztam, akikkel volt bennünk valami közös. Fotósok, a stroboszkópos srác a kisteremből, páran a nagyból és az elnyűhetetlen biztonsági őrök és az a rengeteg arc, istenem… És a zene. Front Line Assembly forever. Bill Leeb to president!

Szóval Front Line Assembly koncerten voltam. Hozzáteszem, annyira felnőtt vagyok, hogy az már-már kocka, meg sokszor aszociális is lennék vagy mifene, de vannak dolgok, amik kiszednek a héjamból. Ez a banda az egyik. Sose voltam egy nagy koncertlátogató típus és ezen nem is kívánok változtatni. Arra viszont nagyon emlékszem, hogy mikor botlottam először ebbe a zenébe, meg arra is, hogy megfogadtam, ha idejönnek, én ott leszek a koncerten. Természetesen PeCsa, DM klub, kisterem, FLA és Flavour of the Weak. Elsőre fura volt kicsit, de nem tudtam tágítani attól a világtól sem. Nem kellettek tudatmódosító szerek ahhoz, hogy értsem és ahhoz, hogy megszeressem. Az első alkalom után begyűjtöttem amit tudtam tőlük, utána pedig javarészt ezért mentem le a DM klubba. Fura egy időszak volt, mert akkoriban a nagyterem volt kicsit elkefélve, de a kisterem kárpótolta, most meg pont fordítva van. Olybá tűnik, hogy a szervezők nem veszik észre, hogy eltérő rétegek zenéit nem lehet egymás mellé rakni úgy, hogy megtartsák a régi tömeget. Vagy talán nem is céljuk.

Ez a koncert is hülyén volt megszervezve, alig volt hirdetve. Egész családias volt a hangulat, szerintem nem voltunk sokan, a PeCsa nagyterme még egy jobban sikerült DM klub esetén is több embert lát, mint ahányan ma ott voltunk. De legalább elfértünk és közel lehetett kerülni a színpadhoz. A hangulat isteni volt, mindenki kedvére kiőrjönghette magát és közben vigyáztunk egymásra. Egyetlen lábujjam sem tört el, pedig bőven voltak bakancsok a környéken és mindenki ugrált ezerrel. Az új lemez promója mellett pedig nagy örömömre egy rakás régi számot is leadtak, voltak számok a technical neural implantról, az imploderól például és persze leadták azt a számot is, amiért én bármikor elmegyek akármelyik koncertjükre. Prophecy/Implode. Azt hiszem valamikor a Millenium után volt, és éppen megszerveztem egy kisebb kórust, ami két szám között torkaszakadtából üvöltötte, hogy Prophecy, Prophecy, de nem is volt szükséges. Merthogy a következő ritmusból rögtön felismerhető volt, hogy az jön.

Nothing, nothing seems to matter,
The rain, the rain begins to fall,
Nothin, nothing to believe in,
Even angels learn to fall.

Hát ezt élőben látni, hallani leírhatatlan volt. Szerintem holnap nem sokat fogják hallani a hangomat, mert kb. rekedtre üvöltöttem magamat.
És hát persze milye van egy munkaköri ártalmaktól félmilitary cuccban szenvedő és kikapcsolódó manager asszisztensnek? Jaja, az a holnap meséje. Most pedig ágybateszem magamat, bár nehéz lesz. Túl jó volt a ma este. Kár, hogy a holnap előreláthatólag sokkal depisebb lesz.

Szeretem a stratégiai játékokat, egyel játszom is már egy ideje. Most már egy új szerveren, az első országomat feladtam, mert eléggé a toplista elején volt és rengeteg időmet vitte el. De hát játék nélkül nem tudok élni és emberekkel stratégiai játékot űzni mindig jobb, mint bármilyen gép ellen küzdeni, bármilyen jó grafikai környezetben. Azok túl kiszámíthatóak. Szóval ténykedek kicsit a kis országommal egy újabb szerveren, csak úgy könnyedén. Rutinommá vált, hogy reggel, munka előtt szépen elküldöm piciny seregemet itthonról, aljas fosztogatási szándékkal, mondván, hogy milyen szépen megtollasodom én ebből a zsákmánykából, mire hazaérek és hurrá, mert akkor végre tán holnaputánra összekalapálok egy új falura valót. Kéne a gazdasági expanzió nekem, mert el kéne vernem itten valakit csúnyán, aki vagy egy hónappal előttem kezdte ezen a szerveren a játékot és nem nagyon akarja felfogni, hogy velem nem szórakozhat. Már többször elbukta a fél seregét rajtam és még sosem sikerült nyersanyaggal távoznia tőlem, de nem akarja feladni. És ez engem bosszant. Nem az, hogy megüt, mert ez benne van a játékban, az értelmetlenség zavart a tetteiben. Mivel erősebb, és agresszív fajjal játszik, momentán csak a védekezés megy, pedig már nagyon szívesen visszakínálnám egyszer úgy igazán, hogy lássa hogyan kell ezt csinálni. Szeretem a békés védekezőbb típusú fajommal agyonverni az agresszorokat. Erre mi történik? Hazaérek egy lightos bnőzés után és konstatálom, hogy szegény seregeim alig valamicske zsákmánnyal tértek haza. Nem vagyok egy depresszív alkat, így van még másik szomszédom is alapon beugrottam hirtelen egy másik kollégához is, aki szintén elég láma és általában tőle is szépen lehet rabolni. Meg sereget sem tart, merthogy azért minden stratégiai játékban akadnak ilyenek is. Sose értettem minek játszanak, ha nem értik a lényeget, de szeretem őket - fosztani, ki nem hagynám semmi pénzért sem. Na hát nála is szinte kongtak a raktárak az ürességtől. Erős a gyanúm, hogy a riválisom fosztja le a környéket, a kis agresszív. Merthogy most patthelyzetben vagyunk, a minap felmért kémekkel és éppen otthon volt a meglepetés, amit neki tartogattam. Naná, hogy nem jött meglátogatni azóta sereggel - pedig mindene meghalt volna, ami nem, az meg túsz lenne és jót diplomáciázhatnánk (ergo felhomályosíthatnám, hogy kivel ne húzzon ujjat, ha nem akar egy bevert orrot magának). De hát ő többet tud itt lenni és úgy fest ez itten baj, ha valóban ő volt, mert akkor mi szerintem most egymásra teperünk. Érdekes egy helyzet lesz ez. Csak sajnos az ő klánja erősebb és 3-4 jó játékos azért simán szét tudna engem kapni, pláne, hogy tényleg nem játszom sokat. De nem adtam még fel, fő az optimizmus, megint kiküldtem a csipet csapatot. Ha erről a címről is szinte nulla zsákmánnyal jönnek haza, elkezdhetem vakargatni a kobakom. Mert ez lehet, hogy egy készülődő támadás előjele. És akkor nem is annyira vakon lövöldözik ez a játékos, meg nem is értelmetlen amit csinált ellenem is, mert ha én lennék az ő helyében, és riválist látnék a környéken, bizony én is lefosztanám az ő vadászmezőit, hogy abból ne tudjon sereget gyártani. Meg időnként beütném, hogy ne tudjon olyan gyorsan fejlődni. Hm, hm. Lehet, hogy ellenfelemre akadtam? Bosszantanak ezek az apróságok, mert ugyan ő sem tud felderíteni engem úgy, hogy ne bukjon le, de én sem őt. És mivel jól szervezett és erős klánja van, az ilyenek már egy szimpla kémkedésért is bosszút állnak, így nem lenne egészséges dolog megpróbálnom benézni hozzá. Marad a vakon tapogatózás és a készülődés egy komolyabb csapás kivédésére, úgy, hogy nem tudom neki pontosan milye van. Hidegháború rulez. És én meg egy elég gyengusz klánban vagyok, ahol összesen van úgy 4 aktív játékos, azok is kezdők. Már elkezdtem a nevelésüket, de előre látom, hogy ha normális és ütőképes klánt akarok, akkor szervezhetem meg őket és állhatok az élükre. Ezt meg már csináltam és napi x órai elfoglaltságot jelentett, gyakorlatilag ha nem vigyáz az ember, teljesen egy virtuális világban találhatja magát, a valóságos élettel a háttérben illúziónak - és ezt nem akarom mégegyszer. Azt hiszem kipróbálom, hogy képes vagyok-e egyedül is szembenézni egy klánnal. Azért remélem most tévedek, és van még 1-2 hetem készülődni. Mert addigra ki tudnék építeni egy olyan alapot, amit nehéz lenne megbontani. Meg végre visszalátogathatnám miheztartás végett, hogy tudja hol a helye.

Más világ.

Busz-metró-vonat/villamos. Gombolatok. Általában az ember csak közlekedik és ritkán gondol bele abba, hogy min utazott öt éve és min utazik ma. Tegnap éjjel nézegettem a Combino villamost is először olyan szemmel, hogy nem az jutott róla eszembe, hogy de izgi, vajon eljut-e a következő állomásig vagy sem? Valahogy ez is megoldódott. Nem, egész békés és barátságos szemmel vizslattam a külvilágot és megállapítottam, hogy a Combino szép és már része a városnak. Jó, tudom, kicsit későn veszem észre. Praktikus, egyterű, hasznos és illik a városképhez, már ha Pesten lehet ilyesmiről beszélni, néha kicsit kusza nekem, hogy mit miért veszünk meg vagy építünk oda, ahova szerintem nem illik egyáltalán. De nem értek hozzá, így nem foglalkozom azzal túl sokat, hogy műemlék épületek között mi a fenét keres egy übermodern és nagyon fura geometriájú üvegépület. Viszont, ha lassan is, de néha már úgy érzi az ember, hogy elérünk Európába. A Teréz körút sem volt csupa szemét, szemmel láthatólag takarítottak rajta. Nem egyedül lepődtem meg ezen, tehát azért ez biztos nem annyira általános jelenség vagy eddig nem volt az. Egyszóval hirtelen ráeszméltem, hogy látni vélem a nyomait valahol egy csomó pénznek a városban. A Liszt Ferenc tér se így nézett még ki pár éve. Fura, sajnos a szkepticizmusom a cinizmusommal karöltve aludt, így csak olyan sablonos tiltakozások jutottak eszembe, hogy még van mit tanulnunk bőven, mert a Combinot nézve is a második gondolatom az volt, hogy oké-oké, de meddig lesz még ilyen szép? Pikk-pakk leamortizálja majd a város, azaz mi, ittlakók. Mint ahogy, ha lassan is, de a Siemens vonatokon is mutatkozik már a vandalizmus a Bp-Esztergomi részen. Pedig kár, mert azok is gyönyörű és kényelmes járgányok. Szeretném, ha egyszer elmondhatnánk magunkról, hogy tudunk úgy élni a városban és az országban is, hogy nem szedjük szét a rendbetett környezetünket fél perc alatt. Szurkolok a Combinóknak és a Siemens vonatoknak a túlélésért, mert megérdemlik. Az új buszokkal valahogy nem vagyok kibékülve, a klíma és a nagyjából elért akadálymentesítés kivételével szerintem alkalmatlanok egy kétmilliós városban a tömegszállításra. Mindegy, semmi sem lehet tökéletes és ettől él tovább az a tipikusan Budapestes fíling, ami mindig elkap, ha nem rohanok az utcán A pontból B-be és van időm nézelődni és csodálkozni kicsit. Szeretem ezt a várost. Egyedi és egyedien fura egyveleg az egész, valahol még a felfordult, lerobbant, depis részeit is szeretem - vagy csak megszoktam. Azért ma már talán nem annyira káros nyitott szemmel mászkálni, mint amikor ezzel a Rapülők foglalkozott. És amikor ez jutott eszembe, belegondoltam, hogy vajon mi lesz itt 15-20 év múlva? Ha most elvinnének az ufok, aztán visszahoznának ide 20 év múlva, egy rendezett, felújított, átépített, átszerkesztett, rendberakott városba (könyörgöm, már kész lesz a 0-ás körgyűrű… ah) - Felismerném még Budapestet? Túl a jellegzetes épületeken persze. Milyen lenne? Ha nem lenne kosz, mocsok mindenhol, ha nem lennének kéregetők, hontalanok, alkesz emberek és érdektelenséggel, közönyösséggel védekező embertömegek? Fura gondolat. Mert ennek az egésznek, amiben élünk csak egy része felújítási, építési, átalakítási és pénz kérdés, a felelősségteljes viselkedés viszont legalább ugyanilyen fontos lenne és ezt semmilyen EU-s pénzből nem lehet megvenni. Viszont biztosan van valamilyen összefüggés a kettő között és az egyik talán hozza magával a másikat.

Bár azt hiszem, hogy itt sok mindent csak drasztikus módszerekkel lehet elérni és csak azután, hogy a kellő feltételeket is megteremtettük hozzá. Úgy tizensok évvel ezelőtt anyu egy külföldi út után mesélte, hogy bizony vannak városok, ahol még egy csikk sincs az utcán eldobva (igaz, van kuka is tízlépésenként), ha pedig megpróbál valaki szemetelni, maguk a járókelők fogják körbe és hívják a bizonyos büntetőembert, aki büntet. 50 dollárra. Ez még kb. akkor volt, amikor ennyi volt az a bizonyos országból kivihető vicces összegkeret. A város meg Szingapúr. Most már sokkal durvább büntetések vannak arrafelé, de továbbra is hihetetlen rend van. Oké, ez sem kéne, hogy feltétlenül példaként lebegjen előttünk, mert ebből a mentalitásból kiindulva nem tudom, hogy az életük egyéb részei mennyire leszabályozottak - valószínűleg nagyon -, így ott sem laknék szívesen, de hogy környezetmegóvási szempontból hasznos ahogy csinálják, az tuti.

És ez az egész fenti kuszaság úgy jön ide, hogy átvizslattam az Index híreit és megakadt a szemem egy blogajánlón: MÁV. Megint Állunk Vazze. Társadalmi munka keretein belül egy csapat kért és kapott a nagytesó MÁV-tól egy 4 vagonból álló szerelvényt szombatra, amit kedvükre kitakaríthatnak. Ők ugyanis hisznek abban, amiben én is, hogy a takarítás nem csak pénzkérdés és lehetnének tisztábbak a vonatok - és ha a MÁV kicsit jobban erőlködne, a magyar vonatokon sem lenne olyan tragikus a helyzet. Erősen elgondolkoztam rajta, hogy elkísérem őket, de nem tudom bírná-e a gyomrom. Láttam már vonatot…

http://megintallunkvazze.blog.hu/2007/07/11/retekkommando_apdet

Viszont biztosan nagy médiavisszhangja lesz, tehát ha élőben nem is, de a tévéből biztos megtudom mire jutottak. Nekik is szurkolok.