A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Készüljetek!!! Menjünk!!!

Party ajánló: CINETRIP: The Lost Galaxy: keringő űrpanoráma

 A szezon utolsó előtti Rudas-bulija az Űrhajózás napján megrendezett Lost Galaxy Jurij Gagarin 1961-es űrrebocsátására csillagfény sci-fi karnevállal és űrhajós bállal emlékezik. A Vosztok-1 108 perces Föld-körüli utazását a Cinetrip szokásos négy helyszínén DJ-k, live-actek és performanszok elektronikus és űrzenei hanglemezfelvételekkel, képekkel, motívumokkal különféle stílusban ünneplik – 7 órán keresztül.
Az uszodában a kétév stand-by után nemrégiben újraindult  Monkz csapat vezeti fel az űrbe- és vízreszállást. A Radio City Recordsnál kiadásra kerülő új számaikban a 70-es 80-as évek foszlányai köszönnek vissza Falcótól Aretha Franklinen át Afrika Bambaataáig. (Ha voltál a február 9-i bulin, és be volt kapcsolva a bluetooth-od, akkor bele is fülelhettél egy régebbi Monkz produkcióba). Április 12-én este breakkel és elektróval fűszerezett house-t várhatunk a formációtól, miután Marvin, majd a Hairy-Recordsos Naga szettjére, az Aquadance, Duotrixx és a Fényeső performanszaira lehet a pancsolásba feledkezni, szemeket mereszteni, virtuális égboltot vizsgálni. Az aulában Bosi indítja a termál-dancehallt, majd Superman és Waxman oldja tovább a hangulatot kozmonauta bootlegjeikkel. A törökfürdőt Kaszi és Jácint, valamint Amira és a fürdő hurijai hang- és hashullámai uralják, a pihenőt pedig a kabin-disco mellett kialakult szárazföldi kikötő-, bár- és lemezpult “legénysége”, Sanyi és Haze szolgáltatja. A vizuálmágia felelősei pedig az Interspace Magic Factory (Skylab, Kiégő Izzók és Varga Vince)

A bluetooth-os mobillal érkezőknek ez alkalommal Fapados (illetve Sparty-babzsákos) és Energomat űrutazást ígérhetünk.

Ha érdekel, mi van odafönn és mi van idebenn, rendes galaxis útistopposként a törülköződ (és a papucsod) ne feledd!

The Lost Galaxy: keringő űrpanoráma
2008. április 12., 21 óra
Rudas Gyógyfürdő, Döbrentei tér 9.

Belépő: 5000 HUF :: Elővétel a Merlinben (1052.Budapest, Gerlóczy u. 4.)

Annyian adtak már hírt Salgótarjánról és a Hungaroconról, hogy semmi szükség nincsen rá, hogy én is leírjam milyen volt a táltosos előadás utolsó két perce, amire véletlenül beestünk (pedig ennyi idő alatt is sokat csóváltam gondolatban a fejemet). Azért ennyi időbe is belefért a spiritualizmus összekombinálása a magyarságtudattal, ami véleményem szerint a spiritualizmus lábbal tiprása. Ebben a műfajban nincsenek zászlók, nincsenek nemzetek, egészen másról szól az egész. Utakat keres, elfogad, fejleszt, gondolkozik, kiterjeszt és nem utolsósorban semleges. Legalábbis szerintem. 

Magával a rendezvénnyel és a várossal kapcsolatban sezlony tökéletesen megfogta, hogy milyen érzés is volt ott lenni. Alkonyzóna - úgyhogy már az érzéseimet is megírták -, hiába, aki lemarad, kimarad. Egyetlen dolog maradt, amit csak az alkonyzónás bejegyzés után dobott fel a tudatom, mint egy felkiáltójelet, amikor próbáltam bedobozlni azt a pár mondatot is a salgótarjáni fiókom mélyére. Az emberi természettel, illetve ST viszonylatában inkább annak hiányával kapcsolatban. A 18., 19. kerületben nőttem fel, aminek azért szintén vannak erősen betonvadon részei, lehangoltsággal, szegénységgel, magas bűnözési és alacsony foglalkoztatottsági aránnyal. Nem egy luxusnegyed egyik sem, bár mindkét kerületnek vannak szép részei és sokat alakultak, változtak az elmúlt 20 évben. No de milyen az emberi természet? Hogyan reagál egy ilyen környezetre? Kitöréssel vagy legalább annak vágyával. Sokat vitatott volt annak idején a graffitik létjogosultsága, amik a szocializmus elhullásával egyidőben gombamód szaporodtak el a városban és töltötték meg a háfalakat, kerítéseket. Naponta többször is metróztam ugye, egy időben végállomástól végállomásig, de csak ritkán olvastam a Kőbánya-Kispest - Határút szakaszon. Aki ismeri a környéket, tudja, hogy egy jó nagy részen betonfal húzódik a két megálló között. Emlékszem mikor megjelentek rajta az első graffitik, néztük őket, volt akit felháborított, volt akinek tetszett. Nekem a betonfal nem tetszett, nem tetszett, hogy olyan csupasz, hogy nincs benne semmi fantázia és hogy börtönnek érzem tőle az amúgy sem túl szép látképet. A grafittiktől más lett, olyanok voltak a képek, mint a felkiáltójelek. Hahó, itt emberek élnek! És az ember élete nem egy üres lap - nekem pedig tetszett ahogy megtelt a betonfal.

Most vagy én voltam nagyon vak (ami tény), vagy ST-nek azon részei, ahol mi jártunk rendbe vannak téve, de ha jól rémlik, nem láttam grafittit. Lehet, hogy volt 1-2 eltévedt falfirka, hogy itt járt a Józsi, de amolyan igazi grafittit nem láttam. Pedig micsoda terep lenne egy falfirkász csapatnak az a város! ST-ben hogyan nem nevelődött ki ilyen réteg? Vagy már mindet elkapták és betonlakat alatt vannak? :) Az ország grafittiközpontja lehetne az a hely és egy picit színesebb lenne legalább az a betonrengeteg. Mert hiába csinálták meg a főteret, hogy szép legyen, azt is csak kikövezték, aztán alig maradt 3-4 fűcsomó és fa az egyébként hatalmas területen, így nemhogy enyhítettek volna a betonból kiöntött városmaketten, hanem még ezzel is tovább erősítették azt. Na jó, a muskátlik dícséretreméltóak voltak - csak azok sem illenek oda.

Hm, bár lehet, hogy tulajdonképpen az egész város a főtér ufólámpájának és bronzszobrának a kiegészítője. A buszokkal együtt. És akkor úgy rendben is van.