A világ két oldala - avagy ahol minden Sci-fi vagy semmi nem az

Just another SFblogs.net weblog

Archive for the 'tiszta sci-fi' Category

R2-D2 projector és webcam

Posted in minden, csak sci-fi, tiszta sci-fi, gadget on május 4th, 2008

Van nekem mostanában egy blog a listámon, aminek az írója hálaisten egy ember. Szerencsére roppant grafomán is, így már napok óta oda járok gondolkozni hozzá. No már amikor gép környékén vagyok, de munkaidő alatt is sűrűn vetek 1-1 pillantást a blogjára, mert érdemes.

Most éppen emiatt: a 101-es szoba lakója és R2 esete

Valószínűleg sokaknak a 101-es szobáról esetleg nem az ugrik be elsőre, ami nekem (DM), amit nagyon jól tesztek, mert az egész blog Orwell és 1984, meg a 101-es szoba körül forog. Biztos a sci-fi beütés teszi, hogy ennyire tetszik.

Szóval rajta keresztül találtam a fenti legújabb Starwars gadgetet, amiről nem is értem hogy nem szereztünk eddig tudomást. Pedig itt mifelénk többen megőrülnének egy ilyen cuccért, többek között én is. A projector távirányítóját azt hiszem Zed Zero és dzséjt kezéből nem lehetne kiszedni, hisz a Millennium Falconról mintázták. A projectoron kívül, ami mindenféle szögben tud sugározni, plusz minden létező cuccal kompatibilis és összeköthető, beletuszkolhatunk usb memory sticket, meg különböző memóriakártyákat is, tud surround hangot kezelni, stb., stb…. Szóval ezen kívül még van egy mini R2 is, ő egy wireless webcam, amit akár még skype-on keresztül is irányíthatunk, 360 fokban elforgathatunk, görgőcskéi jóvoltából pedig körbejárhatjuk vele a lakást és mindenhova benézhetünk - ha például mi jómagunk nem vagyunk otthon és mondjuk nem emlékszünk rá, hogy bezártuk-e a konyhaablakot vagy kihúztuk-e a vasalót. No meg, hogy leparkoltuk-e azt az űrhajót rendesen a dokkunkban.
Hogy mindenkinek jó legyen és nekem is meglegyen, berakom a youtube linket ide, hogy megnézhessétek:

És hogy tovább folytassam az áradozást, a commercial maga is 10-es, egyszerűen olyan zenét rittyentettek mellé, hogy már vagy ötödször nézem meg és nem tudom abbahagyni. Annyira odáig vagyok érte, hogy mindjárt visszaszokom a dohányzásra, mert különben félő, hogy túlcsordul bennem a boldogság. :-)

Akit a pontos technikai részletek érdekelnek, a gyártó hivatalos honlapját megtalálja ITT.

Az sajnos biztos, hogy egy darabig R2-D2 projector változatát nem fogom beszerezni, mert ugyan lehet, hogy nagyon jó gadget, de hát ahogy elnézem, valahogy nem a mi pénztárcánkhoz árazták be a cuccot.
Bár az is meglehet, hogy szimplán csak annyi történt, hogy felnőttem és rájöttem, hogy nincs minden egyes kütyüre szükségem már (nem férnek el és különben is, utálok port törölni). Ugyanilyen eséllyel fordulhat viszont az is elő, hogy azért azon elgondolkoztam, hogy veszek egy R2-D2 vezetéknélküli webkamerát, de valószínűleg inkább mégsem. Mert azért 370 USD-t sem biztos, hogy megérné kifizetni valamiért, amit nem nagyon használok. Bár, ha jobban belegondolok, hogy naponta többször ránézhetnék a macskáimra a skype-on és R2-n keresztül… Rendezhetnék nekik például interaktív R2-D2 vadászatot, játszhatnának… Ők biztos élveznék, ugye? Nem, nem ennyit ez talán nem ér meg nekem. Vagy mégis. Vagy mégsem. B**** meg, mondom, hogy jó a demo! Meg is nézem újra.

U2. Vertigo. 3D

Posted in Vallás, zene, Filmek, minden, tiszta sci-fi, buli on április 17th, 2008

Valamikor még a kék-piros szemüvegek idején én azt gondoltam, hogy hát ez a 3-D élmény így igencsak gagyi kéremszépen, még van hova fejlődni. Aztán a 3D technika szépen tovább is fejlődött, miközben az én vigyázó szemeim egyáltalán nem figyeltek rá mi történik a technikai tudományok ezen ágában. Pedig, pedig! Van már polarizált szemüvegem is otthon, nem véletlen, hiszen tavaly Ádám elcipelt megnézni a Beowulfot, bizony. A filmet játszották hagyományos 2D-ben is, na nem is kapott olyan hű de jó kritikát, viszont mi 3D-ben marhára élveztük. Szóval a koncertfilm előtt azt már azért tudtam, hogy jó dolog ez a 3D.

Mit tesz isten, a minap moziba készültem, de nem rajtam állt a választás, hogy mit is nézzünk meg, így egy kissé padlót fogtam, mikor azt mondták nekem, hogy U2 3D. Kicsit húztam a számat. Félreértés ne essék, tisztelem Bonot és munkásságát, mégcsak a bandával sincsen semmi bajom az ég világon, elismerem a 30 évüket. Pár számukat még kedvelem is, de valahogy sosem váltam U2 rajongóvá, nem tudom miért. Tán mert eredendően ipartelepi lány vagyok és Dave Gahanék mikrokozmosza közelebb áll hozzám (see the microcosm in macro vision, bár ez most pont egy Martin szám), mint a feltétel nélküli pacifizmus és a vallásokkal is óvatos vagyok. És ez volt az, ami tegnap este a koncert után erősen elgondolkoztatott. Hogy vajon miért van az, hogy mindezek nekem idegenek kicsit, annak ellenére, hogy tisztelem a céljaikat és az életem során soha nem ártottam és továbbra sem szándékozom ártani senkinek. Háborúzni sem háborúztam. Talán azért, mert ugyanakkor pacifistának sem tartom magam és igenis el tudok nem egy olyan helyzetet képzelni, amikor használnék fegyvert, ha lenne olyasmim. Ha nem lenne, akkor meg nagyon bosszankodnék. Sőt, gyerekkoromban sokáig katona szerettem volna lenni, és ez az elmebajom még felnőttkoromban is visszaköszönt párszor. Mára azért már kinőttem és tudom, hogy a feltétel nélküli parancsteljesítéssel is komoly gondjaim lennének. Egyszóval rájöttem, hogy jobb, ha megmaradok inkább földönkívüli idegennek, aki maga dönt az életéről és hallgatok is sok-sok Depeche Modeot. Mert szeretem. És mostantól már a U2-t is. Mert szeretem és mert… azt hiszem rájöttem, hogy megérdemlik mindenki figyelmét. Titokban remélem, hogy egyszer a világ inkább olyan lesz, amilyennek ők szeretnék látni, mint hogy olyan legyen, amilyennek én látom sötétebb napjaimon. Például ma reggel, miközben az indexet olvasva azt láttam, hogy Barcelonában már másfél éve nem volt kiadós esőzés, hogy Franciaországból hozatják az ivóvizet, és komoly gondokkal küzdenek. Nincs locsolás a köztéri parkokban, tilos a privát medencéket vízzel feltölteni, nincs autómosás és ha 1-2 héten belül nem történik csoda, a szállodák csapjait is elzárják. És ez “csak” egy természeti pofon, az emberi hülyeséget már ne is említsük mellé. Vagy a nyereségvágyat, aminek köszönhetően lassan azért emelkedik az egekbe a kenyér ára, mert jobban megéri bioüzemanyagot csinálni a búzából. A harmadik világban pedig már most lázongások vannak amiatt, hogy az emberek nem juthatnak kenyérhez. Vagy mert olyan drága lett, hogy nem engedhetik meg maguknak - vagy mert egyszerűen csak nincsen.

No de elkanyarodtam, és súlyos gondolatok ezek így éhgyomorra, úgyhogy visszatérnék a koncert vs. film projához és kontrájához.

Aki szeret koncertre járni, az tudja, hogy ami miatt érdemes kimenni, az az élő zene hatása és a tömegben való szórakozás utánozhatatlan feelingje, hogy az ember teli torokból énekelhet, hogy aztán pár óra alatt úgy berekedjen, hogy két napig beszélni se nagyon tudjon, satöbbi. Tornagyakorlatnak sem utolsó a csápolás és úgy alapból végigugrálni egy másfél-két órás koncertet. Mivel én egy rétegzenét különösen kedvelek, még a lábam épségéért is szoktam aggódni, no de ez már mellékes.

Szóval ezekért jó koncertre járni szerintem és ezeket a dolgokat sajnos semmilyen 3D-s koncertfilm nem tudja pótolni.

DE!

Aki koncertre jár, azt is tudja, hogy hacsak nem érkezett egy fél nappal korábban és nem a legagresszívabb, legtörtetőbb embertípusok egyike, akkor bizony a színpadnak a környékére sem fog eljutni. Mert lehetetlen. Megpróbálni meg lehet, de könnyen talpak alatt végezheti az ember.

Pedig mennyire szeretnénk olyankor ott állni a színpadon a kedvenceink mellett, vagy legalább olyan közelségben lenni hozzájuk, hogy annak az illúziója meglegyen, hogy megérinthetnénk őket akár, ha akarnánk. Ugye?

NA EZ AZ, amit a 3D hatás pótolni tud a sima koncertfilmeket kenterbe verve. Ott vagy, mintha ott lennél a színpadon, mintha a zenészek tényleg rád néznének, mintha te lebegnél át a tömeg felett a kezeken. Akár még a basszusgitár akkordjain is játszhatna az ember, csak egy kis nyújtózkodás kell. Eufórikus élmény, na.

Simán elkendőzi a hibák nagy részét. Merthogy azért senki sem ugrált fel a teremben csápolva, mivel ez mégiscsak egy mozi, pedig biztos vagyok benne, hogy mindenki szerette volna megtenni. És a hang is lehetett volna jobb, mert hiába a dolby surround, az nem ugyanaz. E két apróság korrigálásával, javításával az élmény, megkockáztatom: simán ringbe szállhatna a valósággal is akár.

Nekem a nagy tanulsága a koncertfilmnek az volt, hogy eddig nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat jelent a látvány. Remélem, hogy egyszer, amikor majd a DM 3D-s koncertfelvételét nézhetjük meg, már a hang is jobb lesz és a mozizás is rugalmasabb műfajjá válik, mondjuk engedélyezve némi interakciót, azaz ugrálást. :-) És éneklést.

A U2 3D-s koncertfelvételét ezért és ezennel erősen javaslom minden zenerajongónak, ateistának, vallási fanatikusnak, agnosztikusoknak, embereknek, földönkívülieknek, valamint mindazon létformáknak, amiket még csak elképzelni sem tudok. Nekem felemelő élmény volt - és mondom, úgy mentem be, hogy nekem a U2 teljes mértékkel közömbös volt.

Papírsárkányok

Posted in Kategória, Vallás, Filmek, minden, tiszta sci-fi on március 5th, 2008

Papírsárkányok - The Kite Runner
 
kite_runner.jpg

Ha unod a banánt és a narancsot választva beülnél megnézni ezt a filmet - kérlek ne tedd meg. Nem neked készítették.

Ha a szíved mélyén még mindig csak ott vannak az elveid határai, ahol a társadalmad szabja meg őket - ne nézd meg. Unnád csak, hidd el nekem.

Ha fennen is hangoztatod nyitottságodat, miközben nem ismered akár a saját szomszédodat sem - remélem meg sem kísért a film szelleme.

A felszínen a történet két fiúról szól, kik az elmúlt 30 évben cseperedtek fel Afganisztánban. A történetnek megvan a maga nagyon egyszerű és kézzelfogható morálja emberségről, szolgaságról, háborúról, kiszolgáltatottságról, testvériességről, barátságról és jóságról. De az igazi történet valójában mintegy elrejtve, háttérként fut végig a filmen. Nézzétek mit tettünk a világgal. Mi voltunk azok. Megírtuk a jelenleg ismert emberiség végének történetét. Szimpla 30 év alatt. Elpusztítjuk önmagunkat… Látjátok, itt… itt kezdődött. 1978. Mert ez a film bizony nem kevesebbet vállalt magára a színfalak mögött, minthogy megpróbálja az idő szövetének azt a pontját meghatározni, ahol valami végérvényesen elromlott.

Aztán marad először a tétova kérdés, hogy ez így jó? Majd a kérdőjelet lecseréli egy könyörtelen pont. Nem megváltoztatható. Noha kevés új tényt tárt fel számomra, mégis rengeteg apró, de gyomorszájbavágóan nagy felismerések sorozatát hozta nekem ez a film. Amik némelyikébe ha belegondolok, még most is sírok. Bár önmagában nézve a történet igencsak szomorú, nem kevés optimizmust is próbál hordozni magában az egyik főszereplő, Amir jellemfejlődése kapcsán, ezzel is mintegy sugallva azt, hogy van remény, és hogy valahol a felhők fölött süt a nap, 24/7. De ez a mentalitás ugyanakkor azért jó előre predesztinálható, így a gyakorlottabb szemek ennek az igazolásában nem reménykednek, hanem tényként veszik, hogy így van jól és így is kell történnie - és cserében koncentrálhatnak arra, hogy mi is volt valójában a történet lényege. Mi a film igazi mondanivalója, ha nem az, amiről a fő cselekményszál szól? Mert ez olyasmi, amire emlékeznünk kell, amit elfelejtenünk egyszerűen nem szabad, ha fontosnak tartjuk a saját túlélésünket.

Snitt és lássátok azt, ahogy a papírsárkányok szállnak szabadon az égen. És ahogy a versenyben az egyiket “levágják” és az szépen lehull a Földre. Ez így jó? Majd a kérdőjelet lecseréli egy könyörtelen pont. Nem megváltoztatható. És marad a végtelen szomorúság, amiért a világ már soha nem lesz ugyanaz, mint 1978 előtt volt. Bizony nem. Mert ami akkor volt, már történelem. Ugyanakkor a holnapban még van remény. Ugyanis azt a holnapot éppen most, éppen mi neveljük fel. Hát tessék szépen érezni azt a felelősséget…

Felnőtteknek ajánlom a filmet, olyanoknak, akik el tudják ismerni a saját felelősségüket a világ hibáiban úgy is, hogy tevékenyen esetleg nem is vettek részt benne. Ha ilyen vagy: fájni fog és sírni fogsz rajta, de igazolni fogja a hitedet és tetszeni fog. Már ha egyáltalán ez utóbbi szó megfelelő lehet valaha is egy ilyen film leírására. És talán képes leszel az utódaidnak is megtanítani, hogy mik azok a dolgok, amik valóban tiszteletet érdemelnek az életben.

És csak most nézem, hogy milyen színei is vannak a legfontosabb papírsárkánynak a filmben. Vajon hányan tudják, hogy mit jelentenek a fekete, a fehér, a piros és a zöld színek az iszlám szimbolikájában? (És istenem, csendben zokogom csak azt, hogy és vajon hányan tudjátok a piros-fehér-zöldet?)

Rendezője: Marc Forster.

A történet írója: Khaled Hosseini. Respect. Ügyes munka, gyönyörű történetvezetés.

Hibridek

Posted in minden, tiszta sci-fi, cicák on november 8th, 2007

Most nem autókra gondolok, hanem háziállatokra. A különböző fajták keresztezése és tenyésztése nagy divatját éli manapság, most olvastam egy hírt a legújabb, legritkább és természetesen a legdrágább elérhető kedvencről, az Ashera fajta cicákról.

Hogyan állítsuk elő a világ legdrágább hibridmacskáját? Hát fogjunk egy ázsiai leopárd macskát:

asian-leopard-cat.jpg

egy afrikai szervált: 

afrikai-szerval.jpg

és egy hagyományos házicicát, aztán amikor elértük az áhított csíkos-pöttyös bundát, kecses és uralkodói testtartást, intelligenciát, taníthatóságot, szelídséget, gondosan rejtsük el a receptünket, nehogy mások tömegcikket csináljanak belőle. Évi 50 darab, 22 ezer dolláronkénti áron, plusz az extrák ugye, mint a 6000 dolláros felár a fél éven belüli Ashera birtokbavételért már meglehetősen leszűkíti a vásárlók körét.

No de vajon milyen a végeredmény, azaz a világ egyik legdrágább háziállata? Hát ilyen:

ashera8.jpgashera7.jpg

ashera5.jpgashera4.jpgashera2.gif

Tényleg gyönyörű.

És így ezen a ponton fordult meg a fejemben, hogy nemrég olvastam a Poszthumánt, most a Keringést és gyorsan végigpörgetve magamban, előbbiben egy fia háziállatka nem volt ha jól rémlik, utóbbiban esett említés róluk, ha nem is konkrétan a házikedvencekről, de az be lett mutatva, hogy az egyes földek eltérő földtörténeti időszakaiban hogyan néztek ki az állatok. És mostanra fogalmazódott meg bennem, hogy nekem kicsit hiányzik a háziállatok létezésének legalább említése, nem hiszem, hogy 1-200 év múlva kimennének a divatból. Látva a fenti példát, bizony az is tiszta sci-fi, hogy milyen állatokat fogunk otthon tartani a jövőben. (És itt zárójelben megjegyzem, hogy a Keringésnek csak a felénél járok, ergo abból még bármi kisülhet e téren is.) :-)

Nu, update-ként berakok két képet Azarról is, az első kép akkor készült, mikor hazahoztuk az állattenyésztőtől, 12 hetes, látszik, hogy még kicsit meszeppent, farka lent a földön. A második kép pedig idén tavaszi, ahogy már kifejlett sziámiként mozizik az ablakban. Persze egy kis vakuvillogásért bármikor beáll pózolni a kamerának. :-)

Amikor megmutattam a friss családtagról a képeket a bnőmnek, felsikoltott, hogy: Yodaaa! De azért Azarnak hívtuk továbbra is, még ha valóban alien feje is van. :-)

azar-elso-nap.jpg  azar-2007-02.JPG

Jericho és a valóság…?

Posted in minden, tiszta sci-fi on szeptember 6th, 2007

Missing nukes flown cross country

 nuke-boom.gif

Azaz USAF esete a rejtélyesen röpködő atombombákkal. Lehet, hogy egy Jerichora készültek? :-) Mindenesetre 6 darab atombombát sikerült megröptetni teljesen “véletlenül” Észak-Dakota és Louisiana között. Sem a gép személyzete, sem az irányítók nem tudták, hogy a legénységen kívül atombombák is utaznak a Minot Air Force-i bázisról a Barksdale-re.

Egy pillanatra azt hittem április elseje van, főleg mikor továbbolvasván a következő névbe botlottam, mint magasrangú, természetesen már nyugdíjas katonai hírforrásra: SHEPPERD. Aztán gyorsan meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy nem, most talán végre gyereknap van, dörzsöltem a tenyerem, gondolván mindjárt bevallják a csillagkaput is (jójó, tudom, hogy Sheppard-nek írják, de akkor is vicces).

A dolog pikantériája, hogy az addig még talán lenyelhető info, hogy a gépen utazó katonák mit sem tudtak arról, hogy hat darab atomtöltetű bombával osztozkozkodnak a repülőgépen (mert ha ez hivatalos katonai döntés lett volna konkrét bombázási célpontokkal, akkor sem tudták volna), azt viszont már nem tudom hogy magyarázzák meg, hogy egyáltalán hogyan került a gépre - és legfőképpen miért került oda atombomba. Már csak azért sem, mert az USA anno a hidegháborús történet végén beleegyezett, hogy a továbbiakban ők sem röpködnek nukleáris bombákkal a levegőben. Úgyhogy ez az eset nem csupán egy csúnya fiaskó, de komoly bel- és külpolitikai következményekkel járhat, akkor is, ha a vizsgálat végén kiderül, aminek ki szabad, azaz hogy emberi mulasztás történt. Jó pár fej fog majd ennek kapcsán valószínűleg a porba hullani, összeesküvés-elméletek születnek majd, mert ha mást nem is, azt biztosra vehetjük, hogy a pontos igazságot sosem fogjuk megtudni. Bár ki tudja, amilyen alapon az FBI-t kötelezik a lehallgatórendszerük működésének publikálására, akár még a hadsereget is őszinteségre kötelezhetik egyszer a törvényhozók. Aztán majd ha a Közel- és Távol-Kelet kiröhögte magát, elfogyasztják Amerikát reggelire. A túlélők meg majd vitatkozhatnak a lehallgatási törvényről, a szólásszabadságról és a csúnya hadseregről, ami nem tudta megvédeni őket, már ha az elvi jellegű vitáik fontosabbak lesznek az élelemhiánynál vagy sugárfertőzésnél.

A légierő mindenesetre bejelentette, hogy szeptember 14.-én minden vadászgépét és bombázóját a földön tartja és átvizsgálják őket, meg a folyamataikat. Addig is leltározzák a nukleáris bombáikat, mint a veszett fene. Engem ez megijeszt. Jó, értem, hogy valószínűleg nagy a rémület, legyen is, no de az ember azt hitte volna, hogy legalább a katonaságban rend van. Amikor azt olvasom, hogy most hirtelen leltároznak is, azt kell hinnem, hogy fogalmuk sincs róla honnan hiányoznak azok az atomtöltetek pontosan.

Washington ideges, Langley ideges, én is ideges vagyok, a gép fegyverzetéért felelős parancsnokát pedig már felmentették. Ezt teljes mértékig jogosnak is tartom, még akkor is, ha tudom, hogy ha bármi történt volna a repülőgéppel, akkor sem lett volna nukleáris katasztrófa a dologból. Amiben reménykedem az csak az, hogy nem biztonsági rések és idegenkezűség az oka ennek az egésznek, hanem tényleg “csak” egy emberi mulasztás.

Addig is ajánlom mindenki figyelmébe DJ Tiesto Nuke Comes Again című számát :mrgreen: - mint ide remekül passzolót. Jó, mondjuk kissé átköltöttem, de valaki biztosan lerántja majd az igazi címről és szövegről a leplet.

Nuke Comes Again

You have become what you have always been
light flickering around, peripheral vision
no words we can speak, our paths have been chosen
but all trails that we trek,
-should lead us back to here because our

nuke comes again
just when i’ve broken down i found
nukes can come again
you’ve gotta believe that

nuke comes again
just when i’ve broken down i found
nukes can come again

dig within me, turn all the secret stones
forests and fields, breathing with blood and bones
still no words we can speak, our paths have been chosen
but all trails that we trek,
-should lead us back to here because our

nuke comes again
just when i’ve broken down i found
nukes can come again
you’ve gotta believe that

nuke comes again
just when i’ve broken down i found
nukes can come again


SEO, Friss hírek, információk, AdSense, Sci-fi & fantasy news, Expats Budapest, női magazin, Halász Katalin
Joomla Toplista SG.hu